A sztori lehetne sablonos, gondolnánk, hiszen már mindent kiaknáztak az elődök, azonban mégis hordoz nem kevés újdonságot a prológus, hiszen a többféle, az emberiséget önmagában is kihalás szélére sodró szituációt összegyúrva mér a The Last of Us sztorija egy halálos csapást fajunkra. A Földön egy gyilkos vírus veszi át a hatalmat az emberek felett, amely következtében a népesség nyolcvan százaléka kipusztul. A civilizáció maradékát is hamarosan felőrli az egészséges emberek küzdelme a fertőzöttekkel, akiken egy olyan baktérium veszi át a hatalmat, amely agynélküli élőhalottakká változtatja azt akibe sikerül bejutnia.
Visszahódított város
Az emberi fajt azonban nagyon erős túlélő ösztönnel áldotta meg az anyatermészet, így civilizációnk apróbb morzsái fennmaradnak. A kis kolóniákba tömörülő csoportokat militarista elemek védik a külső támadásoktól, ebbe a szűk csoportba nagyon nehéz bekerülnie bárkinek. A félkatonai alakulatok a fertőzés legkisebb gyanújára is azonnal likvidálják fajtársukat. Főhőseinknek nagyon nehéz dolguk van, hiszen az még hagyján hogy a fertőzöttek folyamatosan próbálják táplálék gyanánt megkóstolni őket, de a fosztogató seregek is ott lesnek rájuk minden sarkon, hogy kicsit szellősebbé tegyék a bőrüket.
Joel és Ellie kalandjaiban mi Joel oldalán vesszük át az irányítást, a kis csapat 14 éves hölgy tagját a mesterséges intelligencia fogja irányítani. A feladatunk az lesz, hogy a Ellie-t eljuttassuk a Firefly ellenálló csoporthoz egy biztonságos helyre, ahol garantáltan nem lesz belőle zombi, nem szippantják ki az agyát fekélyekkel teli csúnya bácsik és nem minimalizálja senki az életenergiáját zéróra, tehát egy olyan környezetbe kerül, ahol él és virul. És bár Joel nem tűnhet elsőre normálisnak, hogy egy fiatal lányért vállaljon egy ilyen utat, de egy barátnak tett ígérete kötelezi erre.
Hehe, lesz egy fegyverünk!
A preview verzióban két pályát tudtunk kipróbálni, Lincoln és Pittsburgh romjain kellett átverekedni magunkat. Az előzetes trailerek, gameplay videók és screenshotok nem csalnak, a játék gyönyörű, a mozgás igazi Naughty Dog-os, tehát brutálisan élethű, a hangok pedig pont ott és pont akkor szólalnak meg, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Itt nem arra gondolok, hogy a lövés hangja akkor hallatszik, amikor meghúzza valaki a ravaszt, hanem az apró zörejekre, a zenei alapokra, amik az egyébként is kiváló atmoszférát hivatottak teljessé tenni.
A fejlesztők sokszor kijelentették, ez nem egy zombijáték (bár a fejlesztés korai szakaszában ez a verzió is szóba került), ennek megfelelően nem is értelmetlenül tántorgó élőhalottakkal van dolgunk, hanem a vírusfertőzés több stádiumával is találkozhatunk a játékban. Több szakasza van a fertőzésnek, az elején nem is látszik, hogy valaki elkapta a kórt, normálisan néz ki, külsőleg minden rendben. Azonban az agya már küzd a behatolóval és emiatt rángatózó mozgása van, látszik hogy nincs száz százalékon a figura. A következő stádiumban felpuffad a test, a fej kettéhasad, itt már viszonylag feltűnő, hogy emberünkkel némi probléma adódott. Az áldozat többé nem lát (nehéz is lenne neki), azonban a hallása tökéletes lesz, ez lesz az elsődleges érzékszerve. Így még egy laza pukkantásra is azonnal leharapja a fejünket.
Főhösök romos környezetben
Joggal vetődhet fel a kérdés, hogy Joel miért nem kapja el a kórt, ha végigszambázik Észak-Amerikán megannyi fertőzött között, akikkel ráadásul elég sokszor kerül testközelbe is. A válasz roppant egyszerű, főhősünk immunis a kórra. Arra nem sikerült rájönnöm, hogy miért nem fejlesztenek ki a véréből ellenszérumot.
Mint említettem fentebb, nem zombikkal kell majd harcolnunk - bár a zombi fogalma tökéletesen illik a fertőzöttekre -, hanem fekélyekkel, brutálisra duzzadt végtagokkal telipakolt ellenfelekkel fogunk összefutni. Nem túl gyorsak, de nem is csoszognak, és egy harapással tudnak is likvidálni, szóval jó lesz velük vigyázni. Emellett ott van a másik ellenség, az utonálló fosztogatók, akik abból kiindulva hogy hátizsákunkból jókat tudnak lootolni, általában ha meglátnak, szórják a nyakunkba az ólmot. Tehetik is, mert nekik - velünk ellentétben - sok fegyverük és töltényük van. Nekünk azonban nagyon nehéz lesz fegyvert és lőszert találni, így mint Bruce Lee-nek, leginkább a kezünk lesz a fegyverünk. Valamint az olyan hétköznapi tárgyak mint az üveg, a tégla, faléc és egyéb nyalánkságok. Nem tűnik nagy fegyverarzenálnak, de nem kell csüggedni.
Leborotválhatom a szőrt, sir?
A játékban rengeteget fejleszthetünk ezeken a látszólag egyszerű tárgyakon is, így ragasztószalaggal, üvegszilánkokkal és husánggal már egy elég durva kombót lehet összemókolni, amit a nemzombi zombik fejébe vágva azonnal folytathatjuk is utunkat. Persze azért találunk elvétve 38-ast is meg bele skulót, de ezzel csínján kell bánni.
Ellie utunk során sokszor van segítségünkre (bár nekem legtöbbször az agyamra ment), a kipróbálható mindössze két chapterben is több alkalommal volt előnyös a jelenléte, amikor bakot tartva neki átmászik a kerítésen, hogy kinyissa a kaput, vagy amikor egy nagy ajtót tart, hogy be tudjunk alatta mászni.
Nemzombi zombi aki nem lát de hall. Nem tudom hogy. De akkor is hall.
Nem szeretném a június közepén megjelenő játék nagy tesztjétől elvenni az összes érdemet, de annyit még elmondhatok, hogy az alatt a pár óra alatt, amit beleöltem, mindent átjártam, amit tudtam kipróbáltam és azt kell mondjam WOW! Nagyot fog szólni a game és nem csak azért mert a grafika - annak ellenére hogy csak 720p és nem is 3D - olyan, ami ismét megkérdőjelezi a PS3 nyugdíjazását, hanem az apróbb részletek miatt, ami a játékélményt a legmagasabb fokozatba kapcsolja. Az olyan apró dolgokra gondolok, mint ahogy a szétmállott épületekben mindenhol száll a por, vagy egy olyan elsőre nevetségesnek tűnő dologra, mint a rozsda kidolgozottsága a kerítésen.
Egy percig nem fogunk unatkozni a végeredménnyel, ezt már most bátran ki merem jelenteni. Az atmoszféra hatalmas, nagyon hozza a hangulatot, a pörgős akciók és a lassabb monológok tökéletesen adagolt elegye elhozza nekünk a poszt-apokaliptikus jövőt. Most. Vagyis június 14-én, kizárólag PlayStation 3-ra!