Smite 2 előzetes

Bizony, a három nagy MOBA cím 2014-ben a League of Legends, a Dota 2 és a Smite volt. Persze azóta kissé megváltozott a csatatér, és ha a popularitást és játékosmennyiséget nézzük, akkor a Fortnite és a Counter Strike is jóval aktívabb, mint az imént említett trió (mondjuk más zsánerbe is tartoznak), de ettől függetlenül nem lehet azt állítani, hogy ne lenne a LoL és a Dota 2 még mindig a legjátszottabb címek listájának felső felében. A vezető, a statisztikák alapján, a LoL a maga röhejes 133 millió játékosával az elmúlt egy hónapban, míg a Dota 2 csupán egy szerény 15 millióval büszkélkedhetett.

A legvégén pedig ott figyel a szegény Smite, melyet az elmúlt harminc napban csupán 4 millióan játszottak, bár ez csak a másik kettőhöz viszonyítva tűnik kicsinek; azért ez a szám mégiscsak több, mint a kétszerese Budapest lakosságának. Azonban a készítők (a Hi-Res Studios és a Titan Forge Games) úgy gondolták, hogy eljött az ideje felfrissíteni a játékukat olyan módon, ami bevonzza a kezdőket, miközben megtartja a régi játékosokat; íme a SMITE 2.

Éliás, Tóbiás, egy tál tornádó, ettél borágó-t... kellett nekem hajnali négyig fennmaradni.

A terv az, hogy a folytatás első ránézésre megegyezzen a Smite-tal, ám végső soron a klasszikus alkotásnak szebb és jobb kiadása legyen. Jó kérdés, persze, hogy mennyire kifizetődő egy olyan rendszer nyomatása, mely az utóbbi évek során eléggé kiesett a trendek listájából, és ha a Moba műfajt emlegetjük, akkor a LoL-on és a Dota 2-n kívül semmi más nem jut az eszünkbe róla. Legalábbis nekem is második nekifutásra ugrott be a Smite neve, de lehet, velem van a baj. Sebaj, lássuk, hogy egyelőre mit lehet tudni a folytatásáról.

Kaptunk némi betekintést egy próbaidőszak keretei között, ám, mivel a játék még alfa stádiumban van, ezért a most látottak még változhatnak mire eljutunk a végső produktumig. Kezdjük a grafikával, hisz bárhova is nézünk, az fog elsőként a szemünkbe "röppenni". Az első játék az Unreal Engine 3 segítségével kelt életre, és azonnal látni lehet, hogy ahhoz képest az 5-ös verziója ennek a motornak sokkal ütősebb a felbontás, a részletek és a dinamikus világítás terén. Továbbá a különféle isteni képességekkel járó effektusok akkora tűzijátékot képesek okozni, hogy egy nagyobb csapat-harc könnyedén dezorientálóvá is válhat.

Bakkusz; az igazi férfi-isten. Dínó comb egy kézben, kannás bor a másikban.

A prezentáció másik fele a hangokból áll, és itt látható lesz az újrafelhasználás fenoménja, hisz ha valami működik, akkor minek leváltani? A sok ismert támadás hangja (Ymir Frost Breath-e például) átjött a Smite-ból, viszont mindegyik ilyen effektus, a grafikához hasonlóan, dinamikussá vált a térbeli terjedés terén, ennek hála pedig jobban be fogjuk tudni lőni, hogy egy ellenfél hozzánk képest merre és milyen messze található, illetve, hogy egy falon innen, vagy túl rendetlenkedik.

A tartalmi változás, amit az elődből érkezők már az elején nagyon fognak érzeni, az a kevesebb induló isten lesz. Egyelőre 130 játszható karakter figyel a Smite-ban; ebből maximum 50 fog megjelenni a második részben, de ahogyan a híres közmondás is szól: amit elveszítünk a réven, azt megnyerjük a vámon (magyar tanárom forogna a sírjában). A visszaköszönő istenek animációik, vizuális velejáróik és esetlegesen a képességeik is kapnak egy alapos frissítést, ám maguk a szereplők által képviselt karakterisztikák és játékstílusok mind meg fognak maradni. Állítólag.

A Utility oszlopban kettő varázslatot láthatunk: egy Ward-ot lerakót és egy Crowd Control-t leszedőt.

A tesztidőszak alatt Neith, Bellona és Bacchus voltak az általam legjobban nyüstölt istenek, és szinte semmi különséget nem éreztem a kezelésüket illetően a Smite első részében megtalálható karakterekhez képest. Ebből arra következtettem, hogy vagy még nincs készen a frissítésük, vagy elképzelhető, hogy néhány istent egyszerűen nincs értelme átalakítani, vagy megpiszkálni a struktúrájukat és trükkjeiket illetően, hisz egy kis változás is gyakorta elég lehet ahhoz, hogy egy karakter elveszítse az esszenciáját.

Szóval a veterán játékosok nagyon sok ismerős dologgal fognak találkozni, melyek megkönnyíthetik nekik a játékváltást. Azonban új dolgok is felbukkannak, melyek közül a legfontosabb egy kezdőorientált implementáció, ez pedig a tárgyak automatikusan történő vásárlása. Ha ki akarunk próbálni egy általunk ismeretlen istent, új játékstílust, esetleg térképet, vagy mivel teljesen friss játékosok vagyunk és lövésünk sincs semmiről, akkor ez egy tökéletes opció arra, hogy nekünk csak az irányított istenünk körül forogjon a figyelmünk, és csak később vessük bele magunkat a tárgyak finomhangolt vásárlásába, miután az alapokkal tisztában vagyunk.

A Warhorn gyakori megszerzése könnyen az ellenfeles irányba tolhatja a játékteret.

A klasszikus Conquest térképen jelennek meg a további számottevő újítások, és találó, hogy a Smite leginkább nyüstölt pályájával töltötték egyelőre a legtöbb időt az alkotók. Az aréna, azon kívül, hogy szebbé vált, sokkal interaktívabb is lett: ajtókat és dzsungeles bónuszokat immáron nem áthaladással, hanem gombnyomásra nyitunk ki, illetve szedünk fel, úgyhogy mostantól joggal lehet hibáztatni a makákó csapattársat, hogy miért szedegeti fel azokat a buff-okat, amikre nekünk lenne szükségünk.

Továbbá jóval több ilyen bónusz-lehetőség vár ránk, illetve a dzsungel szörnyek most már szintet is lépnek, miután lecsaptuk őket, és ettől nem csak a lények keményednek, hanem a buff is, amit elhajítanak a halálukkor. Mivel elég erőteljesek ezek a felszedhető extrák, ezért a játék sokkalta inkább megy át az ezekért történő harcolásba, így a dzsungel jóval fontosabbá válik a játék közepe felé kicsit szürkévé váló lane-ing fázissal ellentétben.

Természetesen a nagy csapat-csaták most is fundamentális részét képezik a játéknak.

Ezekhez hozzájön a Totem of Ku-t leváltó új implementáció, a Warhorn, melynek elcsippentése után a következő minion hullámunk egy szuper minionnal erősödik. Persze nem úgy történik ennek az elfoglalása, hogy rálépünk és bumm, hanem egy bizonyos ideig rajta kell kotlanunk, és ha nem jön egy ellenfeles isten, hogy beleköpjön a levesünkbe, akkor a megtörténik a foglalás. A teszt során lezavart mérkőzéseim alatt ezekért ment leginkább a harc, de az ugyancsak újdonságnak számító aranykupacokért is nagy volt a versengés. Minden előny megragadása esszenciális egy ilyen játékban.

A két nagy boss-ról, a Fire Giant-ról és a Gold Fury-ről is essen pár szó. A Fire Giant követi a többi dzsungel "tábornak" a progresszióját, így, ha leütik, akkor erősebben tér vissza, és a buff, amit ad, az is nagyobbá válik. Itt lehet majd nagyon érezni az ugrásszerű erősödést, ami azt jelenti, hogy ezért a bónuszért folytatott küzdelem a játék végső fázisában döntő fontosságúvá válik.

Mirror Matchup; amikor nem lehet a készítőkre fogni, hogy elbarmolták az istenek erőegyensúlyát.

A Gold Fury immáron állandó bónuszokat ad, így akár a végjátékban is jó dolog lehet priorizálni a legyakását, illetve miután kiosztotta mindhárom permanens bónuszát, átalakul Ancient Fury-vé, aki a halálakor lekapcsolja az ellenfeles tornyokat és főnixeket három percre. Ez is egy eléggé szaftos extra, mely simán megfordíthatja egy mérkőzésnek az állását.

Összesítésben, egyelőre, azt tudom mondani, hogy ez az új Smite egyszerre hozza a klasszikus érzéseket, melyek még 2014-ben elkaptak minket, és mindezt egy frissebb, kezdőbarát környezetben prezentálja nekünk. Jó kérdés, hogy elég lesz-e ennyi a játék újra felvirágoztatásához, de én reményteljesen állok hozzá, és kíváncsian várom a fejleményeket. Illetve azt is, hogy legyen mellanimáció... annak ellenére, hogy a karakterek háttal állnak nekünk. Mert, mint tudjuk, helyén vannak a prioritásaim és egyáltalán nem vagyok felszínes.