A múlt hét derekán a Microsoft HQ zárt ajtajai mögött jártunk, ahol az Electronic Arts meghívásának eleget téve, a Mass Effect 3 végleges verzióját volt szerencsénk nyúzni - órákon át. Immáron nem csak demók és preview-k hada áll rendelkezésünkre, hogy kimondhassuk, ez aztán valóban olyan lett, amire minden rajongó várt. A kapitány ment, látott és nem győzte ropogtatni a kontrollert, mert hát ki tudná féken tartani érzelmeit az utánozhatatlan "messzefekt" élménnyel összezárva, nemde?
Mindjárt le is huppantunk a kanapéba, szemben az egyik válaszfal méretű TV-vel, és hezitálás nélkül kezembe ragadtam a kontroller formájú gyeplőt, füleimre cuppantottam a fejhallgatót - ettől a pillanattól fogva pedig a világ számomra megszűnt létezni. Csupán elvétve vigyorodtam el egy-egy másodpercre, ugyanis unos-untalan elképzeltem, milyen szájízzel olvassa majd eme cikket a fanatikus Mass Effect-ista hírében álló iPet kollégám - akire egyébiránt jó lesz odafigyelni, mivel várhatóan reá hárul majd a teljes verzió tesztelésének megtisztelő feladata. Most pedig egy hajgumi kanyarral térjünk is vissza a
"Nincs ösetleg ögy kis aprója? Vonatra köll..."
Shepardöt csakis egy Start gomb választotta el az univerzum megmentésétől: hát üsse kavics, rajtam aztán ne múljék! Minthogy mentett állást senki sem hagyott maga után és a demót is volt szerencsém kivinni, úgy határoztam, felpörgetem kissé az eseményeket. Így történt, hogy a klasszikus RPG-s játékmód helyett az Actiont választottam, amiből adódóan Shepard nagyságrendekkel kevesebbet töpreng a válaszokon és fegyvertárával sem piszmog annyit - ezeket egyébként már bizonyára úgy-ahogy kitapasztaltátok az említett demóban - és a döntést végül nem bántam meg, mivel ennek köszönhetően még közvetlenebb kapcsolatba kerülhettem a játék harci rendszerével.
Több planétán is alkalmam volt elsütni a fegyvert - egyebek közt a Marson is -, és tapasztalataim alapján bátran kijelenthetem: a Mass Effect végre a harctéren és magára talált. Az előző rész során mondhatni fájdalmasan zöttyentünk a GoW-szerű vágányra, azonban a harmadik felvonásban már sokkalta kifinomultabb fedezékrendszer fogad minket és a munícióért sem kell felforgatnunk a tájat - én legalábbis rendszeresen hasra estem bennük. Ezenfelül érdemes tudni, hogy míg a Mass Effect 2-ben olykor hajlamos volt kizárólag ránk fókuszálni az ellenség, itt hála az égnek újfent az első részből ismert elfogulatlanság jellemzi ellenlábasainkat. Természetesen ez a nagyobb dögökre is igaz, mert bizony olyanokkal is összeakasztjuk néha a bajszunkat...
IMMA FIRIN MA LASEEEER!
Most pedig rugaszkodjunk el a talajtól és röppenjünk néhány percre az űrbe, a kapitánynak ugyanis örvendetes jelentenivalója van: a fránya bolygószkennelésnek (planet scan) hivatalosan is búcsút inthetünk, legalábbis a második részből ismert formájának. Immáron nem nyersanyagokért fogunk égitesteket átfésülni, sokkal inkább túlélőkért kutatva, akikért szondákat küldhetünk, mihelyst rájuk bukkantunk. Ugyanezen eljárással tehetünk szert üzemanyagra is, amit nem csupán a bolygókon találhatunk, de az űrben sodródó hajóroncsokból is kinyerhetünk. A roncsokat egyébiránt egy amolyan szonárral szúrhatjuk ki, ám nem érdemes veszett egér módjára futkározni föl-le és püfölni a szonár gombot, tekintve hogy ez idővel a Reaperek figyelmét is felkelti, ami köztudottan káros lehet az egészségre. Ilyenkor egyéb lehetőségek híján a lehető leggyorsabban kereket kell oldanunk, mert pillanatok alatt ránk cuppanhatnak.
Grafikailag ismét hatalmas fejlődést láthatunk. Már a második rész is javított az előd pixelrengetegén, de a Mass Effect 3 rátett még egy lapáttal. Sok apró részletre figyeltek a fejlesztők, minden szépen kidolgozott, minden mozog a háttérben is, egyszerűen pörög az akció, semmi nem zökkenti ki a játékost, ha egyszer leül elé. Mert hogy magába szippantja a játék.
Hangok tekintetében csak szuperlatívuszokban tudok beszélni a Shepard-el eltöltött pár órám élményei alapján. A zene fantasztikusan illleszkedik a játékhoz, jól megkomponált melódiák csendülnek fel, akkor és ott amikor és ahogy annak kell. Hangeffektek terén sincs okunk panaszra, hiszen brutális robbanások, folyamatosan hallható effektek teremtik meg a tökéletes atmoszférát a világvége környezethez.
Az átvezető animácók bár hatásvadásznak tűnnek, de megbocsájtjuk az EA-nak, mert ezzel is tökéletesen szíven találják az egyszeri gamert. Látványosak, kellően mozifilmesek és teszik a dolgukat, átvezetnek minket az akciók és a helyszínek között, úgy ahogy a nagy könyvben meg van írva.
"Hogy én? Én csak... léghárfázok..."
Ami a történetet illeti, nos mintegy 2-3 órányi játék után azt hiszem, nem lenne érdemes és éppen ezért nem is óhajtok nyilatkozni e téren, mindazonáltal azt leszűrtem, hogy az idei Mass Effectben sem fogunk semmit megoldani egy lélegzetvétellel, és a gondosan rétegelt cselekményből eredően jó néhány fényévet teszünk majd meg, s számtalan ellenséget terítünk le, mire Sheparddel végre lehuppanhatunk a karosszékbe és kólát szürcsölve végignézhetjük a stáblistát.
A Mass Effect 3 minden kétséget kizáróan nagyot fog szólni - jómagam biztosra veszem, hogy még elődeinél is nagyobbat - és a preview során begyűjtött tapasztalataim alapján bátran kijelenthetem: érdemes ugrásra készen várni. A szót ezennel átadom iPet kollégámnak, aki - mint azt már fentebb említettem - záros határidőn belül boncasztalára fekteti a várva várt RPG-t, hogy egy igazán kimerítő teszttel lepjen meg bennünket. Én pedig köszönöm a megtisztelő figyelmet!
