A moziszerű játékok manapság realitássá váltak. A fejlesztők régóta dédelgetett álma ez és a tecnika már lehetővé is teszi ezt. Bár attól hogy a játék precízen emulál egy történetet, még nem jelenti azt hogy jó is lesz a végeredmény. A Sony zsír új terméke egy üsd-vágd játék, a Rise to Honor pont ebbe a kategóriába esik. A cumó teljesen filmszerű, akciódús, látványos, amit el is várhatunk egy harcművészeti témától és akár tökéletesre is sikerülhetett volna, de a Sony mégsem követett el mindent a siker érdekében, a főszereplő személye pedig nem 100% garancia.
Pedig a főszereplő Jet Li, mestere a harcművészeteknek, főleg a shaolin kung-fu-nak. Egy beépített embert alakít, név szerint Kit Yun-t, aki a Hong Kong-i rendőrség megbízásából szaglászik. Az apját megöltek amikor ő tíz éves volt. Ő azonban nem a bosszút keresi, csak változásokat akar. Miután a triádok főnökét, Chiangot megölik (aki az apja jóbarátja volt), meg kell találnia a lányát, Michelle-t. Természetesen bizonyos személyek meg akarják ezt gátolni, épp ezért sok küzdelemre lesz szükség hogy célba érjen. Mindezt 11 akciódús pályán keresztül Hong Kong-on és San Francisco-n keresztül követhetjük figyelemmel. A játék a bunyón és lövöldözésen alapszik. A hangsúly természetesen az ember-ember elleni, puszta kézzel történő küzdelmen van. Lehet támadni, védekezni és kombózni is, ezeket ha jól sikerültek, mátrixos lassításban is megtekinthetjük. Mindezt ráadásul a jobb analóg karral, amit nem nagyon szoktak a fejlesztők kihasználni.
Végre tényleg lehet több ellenfél ellen normálisan küzdeni anélkül, hogy az ujjaink összeakadnának a gombvariációk közben. A jobb analóg kar rendszerint a kameranézetek állításához van rendelve, itt viszont amerre toljuk a kart, arra irányul a támadás. Segítségünkre lesz az adrenalinmérő, ami ha fullon és megnyomjuk az L1 gombot, minden lelassul, a támadás sokkal erőteljesebb, veszélyesebb lesz, és akár nyolc mozdulatot is összefűzhetünk kombóvá. Jet Li több, mint 3000 mozdulatát motion capture segítségével vitték be a játékba, így fokozva a filmszerű élményt. A harcrendszer 360 fokban kivitelezhető, szintén a jobb analóg karnak köszönhetően. A környezetben számos tárgyat felhasználhatunk a támadásra, az R1 gombbal (a konyhai jelenetben egy virtuális hústermékkel zúzhatunk, de akár széklábbal vagy üres üveggel is). Lehetőség van társas harcra is, itt Michelle lesz a segítőnk, aki külön is küzdhet (CPU vezérelt), de ha összefogunk, igen látványos akrobatikus bemutatóban lehet részünk. Sajnos mindez idővel némileg monotonná válik, az ellenfelek pedig könnyen kiszámíthatók lesznek, mert az MI nincs túlzottan a helyzet magaslatán.
A másik fő elem a lövöldözés. A főhősnek van fegyvere és korlátlan mennyiségű lőszere is. Az R2 a "tűz" gomb és a jobb analóg kar segítségével lehet becélozni a rosszfiúkat. Mindeközben el is rejtőzhetünk, bár a rejtőzési szisztéma nem elég precíz, hiszen teljesen elő kell bújni rejtekünkből ha tüzelni szeretnénk, kockáztatva ezzel egy fejlövést. Ez némi csalódást jelent más játékokhoz képest (pl. Killswitch), ahol gördülékenyebben oldották meg ezt a problémát. (Pedig mindkettő Sony fejlesztés) Ráadásul van néhány kifejezetten idióta ötlet: ki az ördög bújkálna egy műanyag szemetes mögött, abban a hitben hogy tutira nem lövik keresztül?
A játék legjavát a bejátszások adják. Ezekre igazán nem lehet panasz. Ha a játékmenet kicsit jobban sikerült volna, akár zavarónak is tekinthetnénk, de ez esetben igazi gyöngyszemei a történetnek. Sajnálatosképp, a legfrankóbb akciók is ezekben a kisfilmekben kaptak helyet, nem sok irányítási lehetőséget biztosítva. Ez többször fordul elő, mint szeretnénk és felmerül a kérdés, hogy miért nem filmet csináltak inkább az alkotók? A game legerősebb része a grafika. Bár a harcközbeni látvány nem olyan folyamatos mint szeretnénk, viszont tökéletesen eltalálták egy Hong Kong-i akciófilm hangulatát és a karaktereket-legfőképp Jet Li-t. Lehet, hogy nem ez a legtökéletesebb játék grafikai szempontból, de kellemes látvány. Autosave módban működik, nincs leragadás, nincs uncsi állókép mentés alatt, mindez a háttérben zajlik. Ez némi pozitívum.
Hang szempontból a készítők jó munkát végeztek. A dialógusok fullosak és kétféle lehetőség közül választhatunk. A San Francisco-i jelenetek alatt angol szöveg van, de a Hong Kong-i részeknél akár kantoni nyelvjárásra is válthatunk. A zenék igazán hangulatosak, és a zajok is megfelelőek. A zenét Raymond Wong komponálta, aki már sok ázsiai filmhez készített muzsikát. A game ráadásul támogatja a Dolby Pro Logic II hangrendszert-bár ez ma már szinte alap.
Egy kis extra: Jet Li korábbi híres szerepeiből átemelt karakterekkel nyomulhatunk amennyiben sikerült kihozni ezt a rejtett opciót.
Mindent összevetve, egészen kellemes darab a Rise to honor, bár kétségtelen, ha több energiát fordítottak volna rá, kimagasló is lehetett volna. Meglehetősen egyszerű és rövid, ezért kevésbé gyakorlott játékosok is elboldogulnak majd vele, de ugyanezek a tulajdonságok írhatók a rovására is. Csak rajongóknak...
További képek a játékból:
