Általános iskolába jártam, amikor tombolt a Pokémon-őrület, így mint minden ismerősömet, úgy engem is elkapott a fura lények körüli láz. Az anime ugyan nem kötött le sokáig, azonban a Gameboy-om milliónyi elemet megevett, mire végül a sokadik végigjátszás után végleg letettem a kezemből. A Pokémon volt az első szerepjáték, azaz RPG amivel valaha játszottam, azonban ezzel el is köteleztem magam a stílus mellett, hiszen azt adta a kezembe, amit mindig hiányoltam az addig általam ismert játékokból: a választás lehetőséget. Rajtam múlt, hogy melyik úton megyek tovább, mely szörnyeket gyűjtöm be, így a siker sok esetben nem volt biztos - azonban a győzelem így még édesebbé vált. Jelen tesztünk alanya a Pokémon-széria által kitaposott ösvényen szaladva próbálja elnyerni a szívünk, azonban, hogy ez sikerül-e neki, az már korántsem biztos.
Amikor a postaládámban landolt az Invizimals: The Alliance előzetesének a letöltő kódja, először nem tudtam, hogy hova cím alapján hova tegyem a játékot, ezért amíg az adatfolyam csurgott a Vitára, felületesen utánanéztem a dolognak. Az alapkoncepció tetszett, és mivel ez már nem a széria első része, úgy gondoltam, hogy annyira rossz nem lehet a játék. Félig-meddig be is jött a tippem, hiszen a játék egyáltalán nem rossz, azonban jónak sem igazán nevezném.
A játék alaptörténete szerint a világunkat egy kapunk keresztül különleges lények, az invizimalok szállják meg, ezért a mi feladatunk az, hogy befogjuk őket és... na jó, nem kertelek. Sztori tekintetében a játék nem igazán remekel. Az Invizimals három fő részből épül fel, melyek a szörnyek befogását, a harcokat, valamint egy afféle építős részt takarnak. Haladjunk csak szépben sorjában!
Ez drága mulatság volt
A legelső dolog, amit a játékban tennünk kell egy befogókapu építése lesz. Kapunk egy zöld mezőt, ahova tetszőlegesen elhelyezhetünk egy kaput. A játék ezen része első ránézésre emlékeztet bármelyik stratégiai játékra, azonban második blikkre el is úszik ez az illúzió. Semmi akadálya sincs annak, hogy felhúzzuk a játék által éppen kért épületet, így igazából el is veszíti ez a funkció a szerepét. Teljesen mindegy, hogy a telkünkön hova tesszük le az alapkövet, mint ahogyan nyersanyagot sem kell gyűjtenünk, csupán a hely kiválasztása után kell egy egyszerű mini játékkal játszanunk, és készen is vagyunk, így összességében nézve teljesen felesleges ez a rész. Időnként a játék megmondja, hogy mit építsünk, mi két tapintással ezt megcsináljuk, majd húsz másodperc alatt összerakjuk a kirakóst, és készen is vagyunk.
Az első kép a Stalking Simulator 2014-ből
A játék második nagy szegmense a szörnyek befogását jelenti. Itt már sokkal jobb a helyzet, ugyanis ez a szegmens meglehetősen érdekes lett, még ha vannak is benne zavaró dolgok. Alapesetben úgy néz ki a folyamat, hogy a könyvből - ami kísértetiesen hajaz a Soul Sacrifice-ban láthatóra - kiválasztjuk, hogy mely lényt szeretnénk befogni, majd utána felkészülünk a becserkészésre. Van, hogy a játék azt kéri, irányítsuk a Vita kameráját egy minél színesebb felületre, de sokszor kell a lény hangja után sétálnunk. Ha megtaláltuk a szörnyet, akkor egy pár körös játék következik, amely során legyengítjük, így befogjuk őket. Persze szó sincs Pokémon-szerű bonyolultabb befogásról, csupán annyi a dolgunk, hogy például háromszor a szörny orrára koppintsunk, és már a miénk is.
Kintaro Mini Edition
A játék harmadik nagy, és egyben legjobb részét maguk a harcok teszik ki. Mivel a kakasviadal illegális, ezért a játék tudósai bizonyára úgy gondolták, hogy idegen lények harcában élik ki a beteges vágyaikat (komolyan, még arénát is kell építenünk), így ilyenkor a szörnyünket egy afféle "mortálkombátosan" kell győzelemre vinnünk. Persze ne várjon senki se kombókat, vagy esetleg gerinckitépő kivégzéseket, csupán egy-két gomb támadással kell gyorsabbnak lennünk, mint az ellenfelünk. Ha nyerünk, tapasztalati pontot kapunk, amelyek egy idő után szintlépéshez vezetnek.
Van aki Vitát kapott, van aki Pip-Boy-t
A fentiek alapján még jól is sülhetett volna el a játék, azonban van pár dolog, ami miatt nem aggathatjuk rá a jelzőt. Először is ott a monotonitás. Az Invizimals-ban végig ugyanazt kell tennünk, azaz szörnyeket befognunk, majd harcoltatnunk, azonban mivel nincs semmi, ami feldobja ezeket a szegmenseket, nagyon hamar kifullad az egész. A másik problémám a játék technikai részével volt. Addig rendben van, hogy a harcok unalmasak, azonban a különböző mini játékok sokszor alig kivitelezhetőek. Példának okáért a Vita kamerája annyira nem szín hű, hogy hiába tartottam egy tűzpiros elsősegélycsomagot a gép előtt, a játék azt nem találta elég jónak, mivel az az esti erős lámpafényben is inkább szürke volt a kijelzőn. Amikor a hangjuk alapján kell a szörnyek után mennünk, az sem igazán működik, mivel sokszor nehéz kihallani, hogy merről is jön a hang, így a fülhallgató nem hogy ajánlott, hanem erősen kötelező tartozék. Szerencsére több probléma nincs a játékkal, az AR-kártyákat például példaértékűen kezeli.
Az ő nevét is billentyűzet-csapkodással adták
A játék grafikája meglehetősen gyengére sikeredett. Nem az a gond, hogy a készítők mesésre vették a stílust, hanem arról, hogy hiába színes a táj (már amikor nem a kamera képe van a kijelzőn), egyszerűen részletszegény a körítés. Nem egy mobiljátékot tudok mondani, ami odaveri a látványt, de a majd egy évtizedes Nintendo DS is hasonló színvonalon mozog. Az átvezető filmek is meglehetősen gyengék, nagyon látszik, hogy mi igazi (színészek), és mi CGI (minden más). A szörnyek animációjára azonban nincs panaszom, mind az arénaharcok közbeni mozgásuk, mind a kamera előtt való ugrálásuk valósan néz ki - már ha senkit nem lep meg az, ha a kanapéján egy tigriscsíkos négylábú cápa randalírozik.
"Haaaaza!"
Mindent összevetve nem mondom, hogy az Invizimals: The Alliance rossz játék, de azt sem, hogy nyugodt szívvel ajánlom bárkinek. A kisebb gyermeknek érdekes lehet, főleg a Vita képességeinek a kihasználása miatt, de a hasonló stílusú játékok közül inkább egy Pokémon részt ajánlanék. A játék fő problémája egyértelműen az egyszerűsége, ami elég hamar a teljes unalomhoz vezet, így, bár sajnos minden lehetősége megvolt arra, hogy egy ízletes desszert legyen, nem lett annyira jó az Age of PokéKombat. Azt azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a játék megjelenése jövő februárban esedékes, addig pedig a készítők számtalan dolgon csiszolhatnak.
Mi hiányzik belőle neked?
