A vadon bizony embert próbáló hely. A civilizációtól és segítségtől való távollét egyet jelenthet a halállal bárki számára, aki nem képes az alapvető túlélési praktikákat alkalmazva biztosítani az életben maradás feltételeit. A Klei Entertainment játékában nem az a kérdés, hogy képesek vagyunk-e túlélni a vadonban, hanem az, hogy hány napig bírjuk, mielőtt az éhségtől összeszűkült gyomorral összeesünk egy tisztás közepén.
Ha belegondolunk, nem véletlen, hogy egyre több túlélésre kihegyezett játék jelenik meg. Az ember ösztönösen szeret teremteni, alkotni, és uralma alá vonni a környezetét, s amióta a Minecraft bebizonyította, hogy a játékosok részéről igenis igény van az ilyen jellegű alkotásokra, egyre több fejlesztő próbál hasonló alapokra építkezni. Jelen tesztben a vancouveri csapat friss alkotását vettük górcső alá, amely bár még nem jelent meg, már elérhető a nagyközönség számára. Lássuk hát, hogy ezúttal mit ütött össze a Klei Entertainment!
Ha egyszer hív a természet...
A Don't Starve meglehetősen egyszerű alapokra építkezik. Adva van egy vidék, amibe bedobja a hősünket, s célunk nem más a játékban, mint hogy minél tovább életben maradjunk. Ehhez eleinte gyűjtögetnünk kell, majd az így összeszedett dolgokból eszközöket gyártani, amelyekkel tovább űzhetjük a harácsoló életmódunkat. Tulajdonképpen ennyiben ki is merül a játék, azonban mielőtt valaki rányomná az "unalmas" vagy a "repetitív" bélyeget, érdemes megjegyeznem, hogy a legtöbb FPS-ben csak lövünk, az autós játékokban pedig csak kormányozunk, mégis elég népes rajongó táborral rendelkezik mindkét stílus.
Éhes disznó retekkel álmodik
A Don't Starve varázsát egyértelműen a minket körülvevő világ felfedezése adja. Új játék kezdésekor automatikus új térképet generál nekünk a program, így elég nehéz ráunni a tájra, bár tény és való, hogy mivel az alapvető elemek nem változnak, csupán azok elhelyezése, ezért persze rá lehet unni az ismétlődő mocsarakra és erdőkre. Ahogyan bandukolunk, úgy fedezünk fel egyre több, és egyre veszélyesebb elemeket, amikről tudjuk, hogy nem érdemes az éjszakát a közelükbe tölteni. A játék legveszélyesebb szakasza ugyanis egyértelműen az éjszaka. Bár az alkotás Don't Starve, azaz Ne éhezz! néven fut, ugyanolyan jó elnevezés lenne rá a Stay in the light, azaz Maradj a fényben! is. Ha ugyanis leszáll az éj, és nem tudunk tüzet gyújtani, pár pillanaton belül végez velünk egy ismeretlen szörny, éppen ezért nem csak az a fontos, hogy mindig legyen valami a bendőkben, hanem az is, hogy legyen nálunk néhány fűszál és száraz ág, hogy túléljük az éjszakát.
Tűz, jöjj velem!
Persze nem csak az ismeretlen rém és az éhség fenyegeti az életünket, hanem a vidék számos más lakója is. A fauna nagy részéről elmondható, hogy alapesetben passzívak az irányunkban, és csupán a területvédő ösztön hatására támadnak nekünk, ha túl közel merészkednünk a fészkükhöz. Persze vannak olyanok, mint például a disznóemberek, akik maximum beszólnak nekünk, ha a városkájukban kóricálunk, de egyébként nem jelentenek veszélyt egészen addig, amíg erre alapos okot nem adunk. Az pedig nem érdemes tennünk, a játékban ugyanis nagyon könnyen nullára lehet csökkenteni az életünket. Elég néhány rossz lépés, vagy egy rossz állapotú fejsze, amely néhány csapás után eltörik a kezünkben, és már meg is áshatjuk a saját sírunkat - pontosabban mondva meg is áshatnánk, ha lenne időnk rá. Persze vannak olyan állatok, amelyek számára mi jelentjük a veszélyt, így szerepünk a táplálékláncban bizony meglehetősen kiegyensúlyozott.
Sajnos - vagy éppen szerencsére - a növényvilág sem mindig a barátunk, elég csak az indára gondolunk, amely a mocsár legváratlanabb részein bukkan elő, és pár villámgyors csapással képes gondoskodni arról, hogy testünk humuszforrásként szolgálja eztán a flóra érdekeit.
Lehet idén műfenyőt kellett volna beszereznem
A játékról első pillantásra lerí, hogy a Klei Entertainment csapat munkája. A 2005-ben alapított csapat olyan játékokkal örvendeztetett meg minket az elmúlt évek során, mint a Shank, vagy éppen a Mark of the Ninja, így remélhetőleg senki sem lepődik meg azon, hogy kinézetét tekintve a Don't Starve is inkább egy mesére hajaz, mintsem a valóságra. A 3D-s világba ültetett 2D-s elemek már a Deathspankben is megvettek, így a Don't Starve esetében is egyből megbarátkoztam a kinézettel. Az egyes elemek kellően elnagyoltak, s pozitív értelembe véve elborultak, így egy Disney mese helyett inkább egy komorabb Grimm történet illusztrációjaként állnák meg a helyüket.
Az, hogy a játék alatt nem a legújabb CryEngine robog, egyértelműen egy pozitív hozadékkal jár: a játék gépigénye nagyon alacsony. A netbookomon minden probléma nélkül futott maximum beállításokkal, egy pillanat erejéig sem tapasztaltam lassulást, szaggatást.
A lány, aki a tűzzel játszik
A hangok tekintetében kissé sajnálom, hogy a készítők mellélőttek a szinkronnak. Amennyiben ugyanis nem programhiba állt fenn nálam, úgy sajnos a választható karakterek nem beszélnek, hanem a kommentjük alatt meglehetősen zavaró magas hangokból álló rövid szólamokat hallhatunk. Nagyon botfülű vagyok, így nem sikerült az sem megállapítanom, hogy zongora adja-e ezeket a hangokat, vagy éppen hegedű, de annyi biztos, hogy én nagyon zavarónak találtam őket.
Az irányítás tekintetében azonban nem panaszkodhatunk. Karakterünk irányítható billentyűzet és egér kombinációjával, vagy csupán a rágcsáló megfelelő kezelésével. Gamepad támogatás tudtommal nem került a játékba, de ez még változhat, lévén még béta fázisban áll a projekt - nem beszélve arról, hogy én is tévedhetek.
Grillezni így is lehet
A játék egyelőre béta fázisban jár, melyhez rendszeres időközönként adnak ki a fejlesztők frissítéseket, de a végeredmény azért már körvonalazódik. A Don't Starve egy élvezetes játék, azonban sajnos egy idő után rá lehet unni. Csak úgy, mint ahogyan a Minecraft egyik fontos eleme a multiplayer mód, úgy a Don't Starve-on is sokat dobna a hálózati játék, azonban ilyen opció sajnos nincs, és értesüléseim szerint a készítők nem is tervezik, hogy a későbbiekben beleépítik.
A Dalimadár tojása bizony féltve őrzött kincs
Mindent összevetve ajánlom a játék kipróbálását mindenkinek, akinek lehetősége adódik rá. A játék most kedvezményes áron, alig több mint 11 euróért beszerezhető, amit teljesen korrekt összegnek tartok, főleg annak fényében, hogy a Steamen most két példányt kapunk egy áráért. A tényleges megjelenés a tervek szerint március végén esedékes, s amennyiben lehetőségem adódik rá, úgy várható egy teszt is róla. Akinek bejött a Deathspank, és a Minecraftet is érdekesnek találta, mindenképpen próbálja ki a Klei Entertainment legújabb játékát, az előzetesek alapján ugyanis úgy tűnik, hogy a vancouveri srácok ezúttal sem nyúltak mellé.
