LittleBigPlanet teszt

A LittleBigPlanet a Sony oltalmában alakult, formálódott egy olyan tökéletes és innovatív egésszé, amilyen most, teljes valójában. Szokás korunkban olyan kritikus jelzőkkel illetni címeket, mint a sablonos, a régimódi és nulla újítási szándékkal megáldott. Valahol megtorpanni látszott egy folyamat, a fejlődés folyamata, amely kikristályosodott abban, hogy a stúdiók egymás sikercímeiből merítették a játékötleteiket, igazán új ösvényeket senki sem volt hajlandó bejárni, hiszen abban mindig hatalmas üzleti kockázatok rejlenek. A merész team-ek száma igen alacsony, de nem a nullához tendál, a Media Molecule szemünkben máris egy valódi hős, egy bátor forradalmár.


Tedd fel a kérdést magadban, és ha mód van rá, válaszold is meg melegében. Mit jelent számodra az interaktivitás? Egy nyitott, virtuális világban való garázdálkodást? Egy fiktív, esetleg egy régmúltban lezajlott háború újrajátszását, saját stratégiai alapokra építve? Játék közben való kommunikálást a rivális, esetleg csapaton belüli tagokkal, ily módon vezérelve őket? Igen, ezek kimerítik az interaktivitás fogalmát, többé-kevésbé, de nem gondoljuk azt, hogy ennyiben végleg ki is fulladt volna, sőt, szentül hittük azt, hogy egy napon bizonyosságot szerezhetünk gondolatainkról. A virtuális világok lehetőségei kimeríthetetlenek, a nagy ellenség viszont sűrűn felüti a fejét, hol trend, hol profitorientáltság, hol pedig kockázatkerülő név mögé megbújva és csírájában fojtja el a lendületes újító szándékot. A Media Molecule gondolt egy merészet és formába öntötte mindazt, amit ők az interaktivitás szelleméről hittek, éreztek, olyan új iránymutató játékot pakoltak le az asztalra, amelyből elkelne még vagy száz a piacon. A képlet nem bonyolult, mégis zavarba hozott sokatokat és mostanáig sem igazán tudjátok, hogy mi lapul meg a LittleBigPlanet felirat mögött. Elérkezett a nagy leleplezés ideje, lerántjuk a fátylat a már-már misztikumnak számító KisNagyPlanétáról és bátorítunk Titeket arra, hogy merjetek közeledni, merjetek nyitni irányába, mert a leg-ek összjátéka ez, amiről bűn lenne lemaradnod.

Szögezzük le és tegyük tisztába a hovatartozását, ezzel a nyitánnyal vágnék bele az ismertetés nem feltétlenül egyszerű, ugyanakkor hálás folyamatába. A LittleBigPlanet egy kétdimenziós játékmenettel megáldott platform anyag, a konzolos vonalon valaha látott legkomolyabb csináld magad irányzattal nyakon öntve. Kering a végtelen világegyetemben egy KisNagyPlanéta, két Holddal a közvetlen szomszédságában. A bolygót igen bizarr lények lakják, gyermekkorunk kedvenc kreatúrái, a pöttöm rongybabák, rongyfiúk és rongylányok vegyesen. Velük fogunk egy életre szóló kalandba bonyolódni, a cél a végtelen, a mottó pedig a folytonos változás lesz, melyet mi magunk, lelkes felhasználók fogunk állandó mozgásban tartani. Az első alkalom a kimerítő ismeretek begyűjtése, szánjunk időt a bevezetésre és bontakoztassuk ki a lehetőségek véget nem érő tárházát. Jó ízlésedről, valamint alkotói vénád megvillantásának képességéről rögtön számot adhatsz, világra segítheted az első kreatúrádat, felöltöztetheted és nekivághatsz a planéta Story módozatának. Itt nyílik alkalmad megismerkedni a játékmenettel és javasolt minél több és több, a későbbi alkotáshoz nélkülözhetetlen tárgyat begyűjteni. A LittleBigPlanet nem az in medias res kezdéséről válhat híressé, a KisNagyPlanéta lépésről, lépésre bontakozik ki a szemünk előtt, egyre több és több szabadságot, lehetőséget adva a játékos kezébe, az időt elsajnálni tőle vétek lenne. Míg más produktumokban a tutorial egy rutinból elnyomandó, felesleges sallang, addig esetünkben egy kötelező jellegű, rendkívül hasznos, tanuló időszak, nélkülük nem juthatunk közelebb a teljes kitárulkozáshoz.


A narráció, Stephen Fry előadásában és a vizuális szemléltető anyagok fokozatosan vezetnek be az alkotás világába, sikereinket tonnányi alkatrésszel, tapétával jutalmazza a remekül felépített rendszer. A fokozatosság feltétlenül szükséges, mert ha az összes lehetőség azonnal a nyakunkba hullna, eluralkodna a káosz, amely az áttekinthetetlenségből fakad. Amikor ezekkel sikeresen végzünk, először kezdünk alap szinten szembesülni azzal, mit is kaptunk a kezeink közé valójában. A Story módozat érdekessége, hogy szabadon játszhatunk egymagunk, ám ha szívesen akcióznánk mások társaságában, akkor azt is minden további nélkül megjátszhatjuk. A pályák tartalmaznak olyan elszeparált zónákat, ahová csak kooperációval juthatunk el, egymagunkban nem leszünk képesek megoldani. Magát, a játékmenetet úgy érdemes elképzelni, mint például a PlayStation éra egyik kiváló platformerét, a Tombi-t, hiszen a LittleBigPlanet pályái is több síkra, maximum háromra bomlanak, így megkerülhetünk adott tárgyakat hátulról, vagy akár előröl, lehetőségeink szerint. Tárgyak megragadására, tologatására, húzogatására szintén lehetőségünk adódik, így ha valami nem a megfelelő helyen van, akkor belemarkolunk, és odébb helyezzük. Ugyanezen tulajdonság alkalmazandó a függő platformokban való megkapaszkodáshoz, számtalan esetben nélkülözhetetlen a továbbjutáshoz. A történeti szál a KisNagyBolygón bonyolódik, egymás után nyílnak meg az újabb és újabb helyszínek, göngyölítjük a szálakat és egyre jobban elmélyítjük a lehetőségeink tárházát.


A pályákon rengeteg a platform elem, a fizikára épülő mechanizmus, és persze ártalmas közegekből sem szenvedünk hiányt, a sav, a tűz és még néhány veszélyes elem teszi izgalmassá a kalandot. Szerencsére checkpoint-os rendszer működik, a pályákon sűrű a megoszlásuk, elhalálozás után pillanatok alatt onnan folytathatjuk, ahol feladni kényszerültünk fűbe harapás miatt, ez némileg a kihívás rovására mehet sok esetben. Ha már kellő ihletet szívtunk magunkba és kitartóan átverekedtük magunkat a tanuló szekciókon, akkor jöhet némi produktív tevékenység, irány a jobb oldali, MyMoon. Ezen szekcióban rátérhetünk a LittleBigPlanet unikumára, az alkotásra. A fejlesztők olyan mértékű szabadsággal ruházták fel a játékot, amilyenről mi, felhasználók eddig csak álmodni mertünk. A bolygót pontosan a Földön éldegélő, kreatív álmodozók hívták életre. Egy szemvillanás alatt válhatunk pályadizájnerekké, a szó legszorosabb értelmében. Nincsenek határok, nincsenek korlátok, csak mi vagyunk és a begyűjtött, rendelkezésre álló építő elemek, tapéták, feliratok, és minden, ami a Story módban látott minőségű szintek rekreálásához szükségeltetik. Előhívjuk a kreátor menüt, a Popit-et és attól a pillanattól kezdve miénk a pálya. Megválaszthatjuk, hogy milyen téma köré építkezünk, vannak erre a célra eltárolt, megrajzolt háttér felületek, de sajátokat is életre hívhatunk, fáradságos munka gyümölcseként. A japán, kerti világtól, a száraz sivatagi körülményéken és a jégvilágon át, a new york-i utca sémájáig terjed az alap bázis.

Külön kiemelném a PlayStation Eye kompatibilitást, mellyel befotózhatunk újabb dizájnelemeket a játékba. A felhasználandó anyagok, formák szintén zavarba ejtően gazdagok, fából, kartonból, fémből és egyéb matériákból gyurmázhatunk, ha úgy tetszik. A fizika törvényei, a LittleBigPlanet-en is erőteljesen uralkodnak, így ha egy-egy tárgyat nem rögzítünk, ragasztunk, szögelünk, akkor az bizony a földre huppan, miután kiléptünk a szerkesztésből, ezt hívják gravitációnak, más néven tömegvonzásnak. Nem lehet eléggé súlyozottan hangoztatni, hogy fejlesztői mélységekig merészkedhetünk, szabadon és gyakorlati korlátok nélkül. A bal oldali kijelző hivatott tájékoztatni az alkotásba belefeledkezőket arról, hogy mennyit bír el még az adott project, mennyi plusz tárgyat adagolhatunk a mesterműhöz. Az ilyen mélységekig merészkedő pályakreátor eleve forradalmi, erre pedig felteszi a koronát a megoszthatósága. Ha büszkén vállaljuk, amit létre hoztunk, feltölthetjük őket a játék szerverére, onnantól kezdve bárki ráléphet a kezünk alatt formálódott szintre és kiélvezheti, elszenvedheti annak minden nyűgét, gyönyörét.


Működik egy minősítő szisztéma, tehát a user kreálta pályák véleményezhetők, osztályozhatók, sőt, kitűntethetjük szerzőiket egy szívecskével, jelezvén, hogy nagyra értékeljük a kreatív adományait. Elismerés gyanánt puszizzunk oda bátran. Kezdetben volt egy gigantikus pikszis, kongó ürességgel, mára pedig már van egy több mint 84 ezer kreálmánnyal kipárnázott, közös lelőhely, egy mindenki számára hozzáférhető level bázis. Ily módon válhatsz Te magad is, egy napról-napra gyarapodó közösség hasznos, értékes tagjává. A központi helység szerepét a Pod fogja betölteni, ez a saját kis szekció is szabadon dekorálható, innen navigálhatunk el gyakorlatilag bárhová, választhatunk pályákat, invitálhatunk barátokat és csatlakozhatunk valamely, éppen zajló játékba. Kis rongyemberünk testre szabhatósága úgyszintén határok nélküli, bárkit megmintázhatunk kedvünkre, és ha kifogynánk az eszközökből, esetleg ötletekből, akkor irány a PlayStation Store, a kreációs kiegészítőkért (Snake, Sephiroth, Nariko, LocoRoco), emellett érzelmi mimikákkal és testi gesztusokkal tehetjük teljesebbé, sok esetben mulatságosabbá a kommunikációt. Ezen felül text és hang chat funkciók vehetők még igénybe, társaloghatunk a haverokkal, játékos társainkkal. Ha kedvünk tartja, belecsimpaszkodhatunk, és jól megráncigálhatjuk, ezek afféle baráti gesztusok, de nem mindenki fogadja szívélyesen a közeledő magatartásunkat, embere válogatja. Én önkényes dekorálás okán, lazán bannolva lettem egy kisebb baráti körből. Még ilyet? Van nekünk egy erősen elhallgatott, bal oldali Holdunk is, az InfoMoon, ennek is van egy kiemelten fontos szerepe, itt leshetünk körbe a barátaink között, olvashatunk a játékkal kapcsolatos hírekről, újdonságokról, valamint menedzselhetjük a dolgainkat, képeinket és a létre hozott szintjeinket.


Játszol, alkotsz, kísérletezel, ismerkedsz, kommunikálsz, osztályozol, invitálsz, csatlakozol, testre szabsz, átváltozol, és nem keveset mosolyogsz. A LittleBigPlanet hangvétele szenzációsan eltalált, kedves, baráti, játékos, mindenki szívéhez eljutó, absztrakt és álomszerű. A KisNagyPlanéta egy gigantikus játszótér, telis-tele tüneményes rongyfigurákkal, akik elbűvölően aranyosak, szeretnivalók, és egy idő után nélkülözhetetlenek. A pikantéria nem más, mint az, hogy minden egyes kreatúra egyedi, eltérő és az éter másik oldalán egy hús-vér ember irányítja, saját ízlésére szabja, gesztikulál vele. Valódi kisbarátokat fogsz felfedezni bennük, akik pedig a köréjük épülő óriási világot fogják felfedezni, némi infantilizmussal átitatva. Ők lesznek mostantól a mi digitális kivetüléseink, ők fognak minket megszemélyesíteni a világhálón és ez valami gyermeki örömmel tölti fel a szíveket. Gyereknek lenni felnőtt fejjel is kiválóan szórakoztató móka, éljünk is a lehetőséggel, a LittleBigPlanet-ben ezt határok nélkül megtehetjük. Amitől a leginkább tartottam, az a már átláthatatlanságig bonyolított szerkesztői interfész, nehezemre esett elhinni, hogy ez az alkotói szabadság felhasználóbarát módon kivitelezhető, anélkül, hogy a játékos bele nem bolondul a bonyolult dizájneri felületbe. Nagy kő esett le a szívemről. A Media Molecule megoldotta azt, ami a legnagyobb buktatója lehetett volna a KisNagyPlanétának. A legszebb az egészben, hogy átlátható, kezelhető, relatív gyorsan megszokható és mélységéhez mérten egyszerű is. Rajtunk áll, hogy mennyit vállalunk, milyen mélyre ássuk magunkat a teremtésben. Profi szinten teremteni nem egyszerű project, emellett időigényes folyamat.

Amit a lemezen kézhez kapunk, fejlesztői pályák címszó alatt, azt mi mind megalkothatjuk civilben, itthon is, saját és akár sok ezer ember örömére. Nincsenek határok, csak a beszűkült fantázia törheti derékba a pályafutásunkat, ám némi szorgalommal produktívvá is válhatunk. Aranyos volt látni, ahogy a Sackboy-unk a hozzá mérten óriási gördeszkákat meglovagolja, vagy éppen golflabdák között próbál utat törni, nem kevésbé szívderítő lendületet nyerni a himbálózó platformokon levegőben futással és még sorolhatnám napestig, hogy milyen perfekt egyensúly, harmónia tapasztalható a hangulat, a megvalósítás és a lehetőségek között. Az animátorokat külön hátba veregetem. Légy akár szimplán játékos, vagy addiktív kreátor, a LittleBigPlanet nem hagy unatkozni és ez a legfőbb erénye, kétségtelen. A Media Molecule lefektette az alpokat, és a kezünkbe adott egy olyan világot, amit mi, játékosok fejlesztünk, bővítünk, építünk tovább, közösen, karöltve, együtt és hasonlók. Mint minden szenzációsan telibe trafált produktumnak, ennek is vannak gyengébb pillanatai, amiről vagy tudomást veszünk, mert bosszantóak és rontják némileg az összképet, vagy sunyiban szemet hunyunk felettük, mert a szuperlatívuszok zuhatagában nem állnák meg maradéktalanul a helyüket. A rózsaszín felhő szélén ülve, szerelmes szívvel, láblógatva és dalolászva is kötelességemnek érzem, hogy felhánytorgassam a több alkalommal is gyengébb formájában tetten érhető irányítást, mely időnként kissé nehézkes és alaposan megviccelhet minket, pedig sokszor nem jön ez jól, főként az izzasztóbb pillanatok kellős közepén nem. A másik problémám a főmenü összetettsége volt. Egy kezdő játékosra zúdítani egy ilyen szerteágazó arzenált generálhat némi tudatvesztést.


Érintőlegesen említettük, hogy nincs külön online szekció, hiszen bármikor és bárhol beszállhatunk a multiplayer örömeibe, nincs elszeparált történeti szál és egy külön multi lobby, a Pod-ból gyakorlatilag egyszerre érhető el minden. Nem kizárt, hogy lényem volt túlzottan maradi az újszerű navigációs elrendezéshez, de voltak pillanatok, amikor el kellett gondolkodnom azon, hogy mit és hogyan nyomjak, minek, mi lesz a közvetlen hatása. Egy-két nap és talán betanuljuk. A felcsendülő zenei anyagok kellemesen összeválogatott egyvelegével gondja a legkritikusabb ítészeknek sem lehet, passzolnak a témához, minden aspektusban, olykor vidámak, olykor kissé elvontak, hiába, a britek híresen nagy zeneértők jó ízléssel válogattak, nem a populáris, slágervonulatból. A dalok repertoárját szintén úgy kell összehalásznunk a pályákon, mint például az alkotáshoz szükséges elemeket, mely utóbbi nem darabszámban mérendő, amit megleltünk, az a továbbiakban korlátlanul felhasználható. Nálam viszont furcsamódon a grafika volt nehezen megítélhető. A LittleBigPlanet egy három síkra osztott, kétdimenziós gameplay-jel felruházott, logikai elemekkel megspékelt jump?n?run móka, tehát a gépnek nem kell izzadnia a nagy teher alatt, mégsem éreztem feltétlenül kimagaslónak. A stílus, a szokatlan anyagok, mint például a kartonábrázolás, jól eltalált és részlet gazdag, színes és vidám egyveleg a látványvilág, viszont ez sokkal inkább stílus és dizájnkérdéseket feszeget, mintsem grafikai minőséget. Nem kívánok belekötni, de azt szó nélkül megjegyzem, hogy nem a látvány volt számomra feromon hormont termelő tényező. Az csupán egy erősen jól teljesítő összetevő.


Lehet a LittleBigPlanet világát ékes szavakkal leírni, körbejárni, a legtalálóbb összefoglaló továbbra is három szó marad, a készítők tollából. Play. Create. Share. Azaz Játssz, Kreálj, Osztozz. Ebben a három pontban minden benne van, mindent kifejez, egyszerűségében az ereje. A KisNagyPlanéta nem feltétlenül annyira casual, mint aminek a marketing gépezet beállította, széles rétegekhez kíván eljutni, a stílusa mégis oly egyedi, hogy szükség van befogadó lelkületre, na és persze rengeteg kitöltetlen időre, mert az addiktivitás érzése észrevétlenül cserkészi be az áldozatait. Szánhatsz rá napi egy órácskát és kiélvezed a társaid kreatív alkotásait, ugyanakkor elidőzhetsz vele napi 6-7 órán keresztül, onthatod magadból a fantáziadús, egyedi pályák százait, gyűjtögetheted a nem ritkán pimaszul eldugott alkotóelemeket, gyarapítván ezzel az alkotói lehetőségeid grandiózus tárházát. A LittleBigPlanet a modern gyermekek játszótere, amelyen a felnőttek is időzhetnek, vidulhatnak óraszám. Egy hatalmas, folytonosan duzzadó, fénysebességgel növekvő, virtuális óvoda, amely a kreatív elmék, és a gyermeki álmok egy valószerűtlen összessége, az emberi képzelőerő egyik legnagyobb interaktív szó szólója. Ki fog vele feledhetetlen órákkal gazdagodni? Mindenki, a legkisebbek talán kevésbé, de az öntudatra ébredt emberpalántáktól egészen a kapuzárási pánik határán sétálgató, az összes, infantilis mókára kapható humán egyed. Forradalom, az alkotók paradicsoma, gyermekkorunk digitális absztrakt megelevenedése. Játszani jó, LittleBigPlanet-ezni viszont még jobb. A szívemben őrzöm, amíg csak lélegzem.