Az Intel Corporation - váratlanul - bemutatta a 2005-ben érkező Montecito processzor néhány új részletét.
A most bemutatott két CPU magot tartalmazó lapka nem hasonlít arra a processzorra, amelynek részleteit az Intel az "IDF 2003 Ősz" konferencián feltárta. A bemutatott technikai paraméterek megdöbbentőek. A legszembetűnőbb, hogy a Montecito lapka összesen 24 MB - nem 18 MB! - integrált L3 gyorsító-tárat tartalmaz.
Ez a növekedés meglepő, mivel a nagy méretű memória sokkal több tranzisztort igényel. Az Intel processzor lapkákra integrált L1-, L2- és L3 gyorsító-tárak statikus memóriák. Mint ismeretes a statikus memória-cellák 6 tranzisztort tartalmaznak, ezért a 24 MB kapacitású memória felépítéséhez (24 MB x 8 bit x 6) 1152 millió tranzisztorra van szükség. Ezt a gyorsító-tárat a két mag közösen használja. A két CPU-mag (logikai áramkörök, regiszterek, L1 és L2 gyorsító-tárak) további 250-300 millió tranzisztort igényel. Az új adatokból kiderül, hogy a 90 nm-es technológiával készülő Montecito a korábban közöltnél 250-300 millióval több - 1,4-1,5 milliárd - tranzisztort tartalmaz. A Montecito lapkát az Intel 2005-ben vezeti be, de még előtte 2004-ben lát napvilágot a 130 nm-es technológiával gyártott Madison Itanium 2 9M jelű lapka, amely csak 9 MB integrált L3 gyorsító-tárat 600 millió tranzisztort tartalmaz.
Az Intel az év első felében a Montecito lapkán egy speciális "arbiter" busz részletét fedte fel. Ez a busz biztosítja az egyes magok kapcsolatát a külvilággal. A busz döntési mechanizmust tartalmaz. Vagyis meg tudja állapítani, hogy melyik magnak van éppen szüksége a buszra. A processzor ezt a buszt használja az FSB-hez (frontoldali busz) és az L3 gyorsító-tárhoz. Az "arbiter" busz architektúra bővíthető, ezért a következő generációs, 4-, 8-, 16 sőt több CPU magot tartalmazó lapkákon is használható lesz.
A Montecito még egy érdekes jellemzővel rendelkezik. Az Intel eddig még hivatalosan nem jelezte, de várható volt, hogy a az egyes CPU magok egyszerre több programszálat képesek kezelni. Egy CPU magon egyidejűleg két programszál futtatható. A tervezők ezért növelték az egy maghoz tartozó L3 gyorsító-tár méretét a jelenleginek kétszeresére - 6 MB helyett 12 MB-ra - mivel a 6 MB kevés ehhez a funkcióhoz.
A becslések szerint a Montecito lapka relatíve nagy, területe eléri a 460 mm2-t. A jelenlegi Madison lapkáé csak 375 mm2, de ez feleannyi tranzisztort sem tartalmaz, mint a Montecito, amely az 1,4 milliárd tranzisztor ellenére sem termel 130 wattnál több hőt.
Paul Ottelini az Intel ügyvezetője még az IDF-en elmondta, hogy a Montecito processzor 2-3-szor gyorsabb, mint a mai Madison processzor. A 2006-ban vagy 2007-ben bevezetésre kerülő Tanglewood lapka tízszer gyorsabb, mint a ma kapható legnagyobb teljesítményű Itanium 2 processzor.
Az Intel IA64 ütemterv 2005 és 2007 között nagyon erős, ami az eddig feltárt részletekből is kiderül. A Tanglewood lapkák kettőnél több - valószínűleg maximum 16 - magot tartalmaznak. Ezt a lapkát az Alpha processzorokat tervező mérnökök kezdték el fejleszteni, amikor még a Compaq-nál dolgoztak. Azt még nem hozták nyilvánosságra, hogy egy mag hány programszálat kezel. A Tanglewood új rendszerkonstrukciót (architektúrát) igényel.
Kapcsolódó linkek:
Intel Corporation
