A Samsung időről időre szeretné az innováció területén is képviseltetni magát, több kevesebb sikerrel, de általában tud a Koreai gyártó olyat alkotni egy-egy termékkel, amire felkapja a fejét a sajtó és a végfelhasználók is. Nem történt ez másképp a Note bejelentésekor sem, és az első tesztek után már világossá vált, ez valami új, ez valami más, de hogy innovatív-e? Megpróbáljuk kideríteni.
A Samsung Note két hetet töltött szerkesztőségünkben, több kézben megfordult, szigorú női és férfi szemek vizsgálták, és tesztelgettük többen is az eszközt. A Telenor jóvoltából egy gyakorlatilag korlátlanul használható sim kártyát is kaptunk hozzá, így alaposan letesztelhettük többek között az adatátviteli képességeket is.
Az Android operációs rendszert futtató telefonok megállíthatatlanul terjednek, mindent lesöpörve az útból - egyelőre. Ezek az eszközök sokszor nem csak a rendszer kinézetében hasonlítanak nagyon - pedig a gyártók teljesen testre szabhatnák -, hanem az adott kategórián belül teljesítményben, méretben és egyéb jellemzőikben is alig megkülönböztethetők. Nos, a Note teljes mértékben borítja az előbb felvázolt állításomat. Az 5,3 hüvelykes (13,46 cm-es!) átmérőjű kapacitív kijelző már önmagában is sokkolóan tud hatni, ha pedig belenézünk a telepített applikációk listájába, majd elkezdjük használni a készülékhez kapott tollat is - amely az S Pen elnevezést kapta -, rögtön látható, hogy ez nem egy hétköznapi telefon. Azonban a tabletek közé sem sorolható, óvatosan dülöngélve, valahol a két kategória között próbál elhelyezkedni a készülék.
A kialakítás az új Samsung trendet követi, a mérettől eltekintve mintha egy Galaxy S2-t tartanánk a kezünkben. A vonalvezetés kecses, szinte sehol egy kiemelkedő pont, sőt végre a hátlapon található ledes, 8 megapixeles kamera is teljesen belesimul a készülékházba. A három hardveres gombból mindössze egy található az előlapon, a bal oldali hangerő és a jobb oldali ki/be kapcsoló is szeliden húzódik meg a kávában. Az előlapi "home" gomb mellett jobbra a "vissza" és balra a "menü" található az alsó részen. A kijelző felett a logón kívül a 2 megapixeles előlapi kamera és a hangszóró található, valamint a fényérzékelő szenzor is itt bújik meg, de ez nem látható.
A készülék rendesen össze lett rakva, nem recseg, nincsenek elváló részek, az egész minőségi benyomást kelt. Egyetlen probléma említhető meg, a hátlapot a készülékházhoz fogó kis pöckök előbb-utóbb megadják magukat. Ha többször vesszük le mint kéne, ezek hajlamosak könnyen eltörni. Bár jellemzően egy átlagos felhasználó nem kapkodja le nap, mint nap a telefon hátulját, így remélhetőleg ezzel a problémával kevesen fognak találkozni...
A Samsung Galaxy Note abszolút világutazó, hiszen 850, 900, 1800 és 1900 MHz GSM, valamint 850, 900, 1900, 2100 MHz UMTS rendszerekre van felkészítve. GPRS, EDGE, HSPA és UMTS sebességeken képes a mobilnetes kereteinket feszegetni, de a 802.11a/b/g/n szabványú WiFi is megtalálható természetesen a készülékben.
A telepített alkalmazásokat már említettem pár szóban, és mivel Androidról beszélünk, teljesen mindegy, mi van eredetileg telepítve, egy igazi kocka azonnal lecserél mindent a saját szájíze szerint. Az S Memo-ra azonban kitérnék kicsit. Ez az alkalmazás mutatja meg igazán a Note és a hozzá kapott toll értékét, hiszen ezzel gyakorlatilag is notesszé válik a készülék. Az S-Pen a Note alsó részében van elrejtve, kicsit nehézkes kihúzás után az S-Memo-t elindítva jegyzettömbbé, rajzlappá alakíthatjuk az óriásmobilt. Üzleti megbeszéléseken, suliban, vagy bárhol, ahol éppen az utókor számára megőrzendő gondolatok szökkennek az agyunkba, azonnal jegyzetelhetünk, vagy rajzolhatunk. Ezek a memók aztán továbbküldhetők, megoszthatók, felhőbe juttathatók. Mindenképpen használhatóbb megoldás, mint az érintőképernyős egyujjas pötyögés, kifejezetten könnyebb vele a munka. Bár a régi jól bevált papír-ceruza kombót nem váltja ki, interaktivitásban mindenképpen felülmúlja azt.
Külön említendő még az előre telepített teljes verziós Polaris Office, amellyel a Word és Excel fájlokat nem csak megnyitni, hanem szerkeszteni is tudjuk.
A Note-ot érdemes bluetooth fülessel használni, hiszen hatalmas és hosszabb telefonbeszélgetések alatt - főleg a női visszajelzések alapján - elég kényelmetlen tud lenni. Bár a súlya nem nagy, de a tepsit nehéz tartani. A nagy méret miatt többször tapasztaltam, hogy a hívó fél nem értette pontosan mit mondok, ha a fülemnél volt a hangszóró, ha viszont a számhoz közel tettem a mikrofont, hogy jobban értsék, mit motyogok, akkor én nem hallottam rendesen. Igaz, ez kizárólag olyan esetekben fordult alő, amikor vagy jelentősebb háttérzaj volt, vagy épp ellenkezőleg, a környezetem miatt kifejezetten halkan kellett beszélnem.
Az Android gyermekbetegségei ellen ez a készülék sem véd meg. Sajnos szinte minden droidmobilnál kerülnek még elő 2011-ben is olyan problémák, amik finoman szólva is szánalmasak. A Note-nál ez abban nyilvánul meg, hogy néha elveszíti a térerőt és gyakorlatilag bejövő hívást nem képes fogadni, a hívó fél úgy tapasztalja, hogy ki van kapcsolva a telefon. Ezt egy kimenő hívással orvosolni lehet, de be kell látni, ez több, mint bosszantó. Reméljük, hogy valami újabb szoftverfrissítéssel orvosolják majd.
A Samsung Galaxy Note szándékosan nem foglal pozíciót, nem céloz meg közönséget, hiszen mindenkinek ajánlható, aki nem szeretne magával tabot hordani, mégis szeretne nagy képernyőn böngészni, videót nézni, vagy navigálni. Hogy emellett telefonálni is lehet vele? Nakérem, 170 ezer forintért ez is benne van!
A teló sem rossz,de én telefonálni telefont használok,nem tabletet
