Sokakban merült fel a kérdés, hogy a telefont miért nem lehet olyan mértékben hekkelni, és moddolni, mint mondjuk egy PC-t? Számítógép mindkettő (végül is a telefonod is az) mégis a felhasználó megveszi, és úgy próbálja meg használni, ahogyan azt a készítői megálmodták. Ugye mindenki számára ismerős a szituáció, hogy X gyártmányú telefon után az Y gyártmányú telefon menürendszere, és tulajdonságai felbosszantják, de legalább alaposan próbára teszik a probléma megoldó gondolkodását. Felmerül a kérdés. Ennek tényleg így kell lennie? A válasz nem!
A telefonunk testreszabása akkor oldható meg maradéktalanul, ha ismerjük annak minden porcikáját. Hozzáférünk a hardver leírásához, és szabadon kutakodhatunk a szoftverben is. Létezik ilyen telefon, az Openmoko.
Az openmoko tulajdonképpen nem is egy készüléket takar, hanem inkább egy szoftver platformot, amely gyakorlatilag egy linuxos szoftver környezet telefonok (és egyéb kütyük) számára. Magának a platformnak a kialakulása azonban felettébb izgalmas.
Történelem
Anno (pár évvel ezelőtt) a sharp egy teljesen új termék vonalat jelentett be, a kézi számítógépek (PDA) piacán. A Zaurus egy roppant sikeres termék lett, melynek jeles tagjai több szempontból is úttörő fejlesztéseket tartalmaztak. Ilyen újdonság volt a belső merevlemez alkalmazása, a vga kijelző, vagy éppen a Linux, mint PDA operációs rendszer. A Linux nyíltsága lehetővé tette, hogy a zaurus tulajdonosok szabadon "garázdálkodhassanak" a rendszerben, melynek eredményeképpen rengeteg megoldás látott napvilágot. Többek között komplett grafikus felületeket írtak ezekre a mini gépekre, és teljes disztribúciókat (Linux terjesztéseket) "zaurusosítottak". Az OpenZaurus projekt szépen haladt, és olyan elegáns megoldássá nőtte ki magát, hogy kiderült: A rendszer akár más hardveren is futtatható, nem csak zauruson.
Az openzaurus nem vész el, csak átalakul (mondhatnánk). A projektet tehát átnevezték, és megszületett a készülék független platform, az "Angström". jelenleg közel húsz készüléken futhat az angström, melyhez egy új, kifejezetten a telefonokat favorizáló grafikus felületet írtak a FIC nevű taiwan-i cégnél. Végül ehhez kezdtek el hardver készíteni, amelynél szigorú feltétel volt, hogy kizárólag olyan alkatrészekből állhat, mely jól dokumentált, és ez a dokumentáció bárki számára elérhető. Megszületett az Openmoko koncepciója, melyet közel egy éves fejlesztői munka után az "Openmoko Neo 1973" nevű készülék követett. A mobil készülékek forradalma úgy tűnik elkerülhetetlenné vált. Az openmoko koncepcióját (némi eltéréssel) a google is követte, az Android projeckt keretében, az Apple féle Iphone koncepciót pedig talán említeni sem érdemes, hisz mindenki hallott már róla.
A fejlesztés ütemének egy másik roppant érdekes momentuma, a kiadási ciklusok rendszere. A linuxosok megszokták, hogy az alpha, beta stb... állapotú disztribúciókat is kiadják, hogy a felhasználók tudjanak tesztelni, fejleszteni, amolyan "több szem többet lát" alapon. A FIC követve ezt a szemléletet adta ki a Neo1973-at. Aki tehát openmoko-t szeretne, az számítson arra, hogy a Neo nem a vásárlók igényeit igyekszik kiszolgálni, hanem a fejlesztőkét (erre az internetes boltjuk külön fel is hívja a figyelmet).
Nekem volt olyan szerencsém, hogy pár napot együtt tölthettem a Neo1973-al, és sok tapasztalatot gyűjthettem az openmokóval kapcsolatban. A bimbózó barátságom a készülékkel viszont nem ekkor kezdődött el. Az angström kiválóan fut a zaurus gépeken is (sőt, több gyárilag is linuxot futtató motorola telefonon, vagy hp ipaq-on), így probléma mentesen tudtam telepíteni az openmoko szoftverét a Zaurus SL-C3000 PDA készülékemre is (ez a készülék egy külön cikket is megérne). A folyamaos fejlesztés miatt viszont sokszor kellett frissíteni, hogy "naprakész legyek" Openmoko fronton.
Amikor tehát a készüléket a kezembe vettem, már mindent tudtam róla, így azt hiszem objektív teszt született róla.
A készülék meglepően "kistégla" érzetet kelt, amelyet jól enyhít a teljesen legömbölyített forma. Nagyon tetszett, hogy pont elfért a kezemben kényelmesen, és messze nem volt "jajjelejtem" érzésem (szemben a manapság oly divatos csillogós (és csúszós) mini telefonokkal).
A képek alapján a borítás anyaga a fröccsentett műanyagra enged következtetni, de ez megtévesztő. Megtapintva egy nagyon kellemes, és jó fogású anyagot érinthetünk, nekem szimpatikus volt (ráadásul nem lesz ujjlenyomat temető). A képernyő mérete impresszív, de manapság már inkább az elvárható, sem mint újdonság. Talán mondhatjuk, hogy ez a képernyő méret (2,8 col) egy már használható méret. A külső tehát viszonylag rendben is volna.
Feltéve, hogy abszolváljuk a rendhagyó kezelő elemeket. A telefon bal felső kanyarulatában van egy gomb, és a jobb oldalán (ez minden). Ennek a két gombnak a megnyomásával tudjuk ki/be kapcsolni a készüléket. jobb oldalon egy mini usb csatlakozó, bal oldalon pedig a headset nyílása kapott helyet. Szemmel láthatóan a készüléket az iphone szellemében alkották, tehát a mottója nyugodtan lehetne a "képernyőt nyomkodd, ne a gombokat keresd!" is. A hátlap levétele után találkozhatunk az akkumulátorral (amely az ígéretek szerint 4 napi készenlétet tud egy feltöltéssel), alatt pedig a SIM kártya, és a memóriakártya foglalata. Igen, ki kell venni az akksit a memóriakártya cseréhez. Sokan ezt kirtizálják, de tegye fel a kezét, aki napi szinten cserélgeti. Naugye! :)
Szoftver
A menürendszer teljesen rendhagyó. Nekem nagyon zavaró volt az első két napban. Nem mondhatnám, hogy az embedded linuxal nem vagyok kibékülve (hisz ott volt a zaurus, de a mostani Motorola A1200-as telefonom is linuxos), ennek ellenére engem idegesített. Biztosan megszokható idővel, viszont az átlagember nem akar folyamtosan időt pazarolni olyasmire, amitől elvárja, hogy azonnal egyértelmű legyen. A szoftver ellátottság szintén borzasztó. Az ember azt hinné, hogy a linuxon ez megoldott (hisz ott a csomagkezelés). Ez így is van, a kis Neo az embedded linuxok kedvelt "ipkg" csomagkezelőjét használja. Na de hogyan? A Neo csak GPRS kapcsolatot ismer ami ropppant karcsú. Merészebbek az USB kábellel a számítógépükre köthetik, ahol (az elvárt szintén linux környezetben) heggeszthet egy USB-net kapcsolatot. Habár az OS képes bootolni SD kártyáról, és USB-ről is, nagyon lassú. A működésére is ez a jellemző.
Nem vagyunk kötelesek az openmoko eredeti szoftverét használni, ráadásul ebben a formában nincs is értelme. Viszont létezik egy nagyságrendekkel kultúráltabb OS, a Trolltech qtopia alapú rendszere, ami le is tölthető a Neo-hoz a trolltech oldaláról. Ezzel az OS-el egyetlen baj van csak, hogy ebben viszont egyáltalán nincsen böngésző. (sőt java sem) az igazán kritikus hibák azonban nem ezek. Az audio chip remekül szól, és szép hangja is van, egészen addig, amíg a telefon nem kerül a jól megszokott készenléti üzemmódba. Ekkor ugyanis nem csörög ki, ha hívnak, vagy sms-t kapunk.
Továbbá nagyon nagy baj, hogy az energia ellátás is hardveresen hibás, így hiába cél a 4 nap készenlét, ez jó esetben is csak 5-7 óra készenléti módot jelent, ugyanis a telefon ennyi idő után lemerül. A kritikus szoftveres hibák tucatjai még tovább rontják a helyzetet. Ilyen "hiba", hogy amire nincsen grafikus felület, azt csak konzolból tudjuk beállítani. Botrányosnak tartom, hogy egy csengőhang választáshoz órákig kell manualt olvasgatni, és virtuális billentyűzeten pötyögni egy terminálba. Arra már ki sem térek, hogy a contacts lista megjelenítés is bugos, ugyanis a SIM kártyán kb: minden harmadik kontaktot látunk csak.
Mi a jövő? A Neo biztosan bukás, de nem is a piaci siker volt a cél. Cikkem elején jeleztem ,hogy ez a fejlesztői változat, és azt vesszük szemügyre. A jó hír, hogy állítólag az összes nyűgöm ki van javítva a következő verzióban, amely már kiskereskedelmi forgalmazásra is érett, és a FreeRunner névre hallgat. Akit érdekel ez a telefon, annak az openmoko.com oldalát érdemes felkeresnie, mert ott részletes tájékoztatást kaphat arról is, hogy hol, és mennyiért kapható ez a készülék. Ha valóban kijavítottak minden hibát, akkor egy szerethető, rugalmas készüléket kaphat, egészen megnyerő áron (közel 60 ezer forintért). Én amondó vagyok, hogy célszerűbb a kivárás stratégiáját követni, például első körben megvárni az első Android-ot futtató készüléket, utána pedig egy openmoko vs. Andorid összehasonlító tesztet elolvasni.
........d
