Tavaly áprilisban mutatkoztak be az új kétmagos Pentiumok, melyekről kiderült, hogy multitaskingban, renderelésben és a médiakódoló alkalmazásokban nagyon gyorsak, de viszonylag alacsony órajelük miatt a játékokban gyengén teljesítenek összehasonlítva egy egymagos Athlon 64-gyel. Természetesen az AMD sem kíván kimaradni a kétmagos bizniszből, ezért 2005 május 8-án a kisebbik processzorgyártó cég is bejelentette saját megoldását, az Athlon 64 X2-t.
A magyarázat egyszerű: az AMD szeretné birtokolni a leggyorsabb processzorért folyó harcban a győztesnek kijáró koronát. Erre meg is van minden esélye, hiszen az egymagos Athlon 64-ekről már jól tudjuk, hogy játékok alatti teljesítménye verhetetlen, és ha "összekötünk" két Athlon 64-es magot, akkor elvileg egy mindenre tökéletesen megfelelő, gyors processzort kapunk eredményül.
Az Athlon 64 X2-esek megörökölték az egymagos Athlon 64-ek architektúráját (ahogy a Pentium D-k is a Pentium 4-ekét), vagyis leegyszerűsítve az Athlon 64 X2-ben két egymagos Athlon 64 lett "összekötve". Az AMD négy duálmagos processzort mutatott be, az X2 4800+, 4600+, 4400+ és 4200+ modelleket. A 4800+ felfogható két Athlon 64 4000+-nak, a 4400+ pedig két FX-51-nek, ezek 1 MB másodszintű gyorsítótárral rendelkeznek. Ezzel szemben az olcsóbb verzió 512 kB L2 cache-t tartalmaz, modellszámozásuk szerint a 4600+ felfogható két A64 3800+-nak, a 4200+ pedig két A64 3500+-nak. Eddig jól hangzik, ezek a processzorok (Athlon 64 4000+, FX-51, 3800+, 3500+) már önmagukban is rettentően gyorsak, milyen lehet két ilyen rettentő gyors processzor ereje együtt?
Az új processzor felépítése hasonlatos a Pentium D-hez, azonban annál némileg bonyolultabb és intelligensebb, hiszen tartalmaz egy úgynevezett System Request Interface-t és egy Crossbar Switchet. A System Request Interface szolgál a két processzor közvetlen kommunikációjára, míg a Crossbar Switch kommunikál a két mag számára közös erőforrásokkal. Ezzel szemben egy Smithfield magos Pentium D-nek e műveletek elvégzéséhez a rendszerbuszra van szüksége, vagyis az Athlon 64 X2 esetében a processzormagok között gyorsabb az adatáramlás, nem függ a platformtól vagy a chipsettől. Talán már ennek köszönhetően is nagyobb gyorsulásra számíthatunk egy kétmagos A64-től, mint egy kétmagos Pentiumtól.
Az Athlon 64 X2-es egy HyperTransport linken keresztül kommunikál a chipsettel, ahogyan ezt az egymagos Athlon 64-eknél már megszokhattuk, a link sebessége maradt full-duplex 1 GHz.
A memóriavezérlő az Athlon 64-eknél megismert szisztémára épül, azaz integrált, kétcsatornás, és PC3200-as memóriákat kezel, azonban az egymagos processzoroktól eltérően az X2-esek esetében a két mag között meg van osztva a memóriavezérlő, vagyis az X2-es által elérhető maximális memória-sávszélesség ekvivalens az egymagos Athlon 64-eknél tapasztalttal, így egy magra valójában csak a fele sávszélesség jut. Mindez azonban nem probléma, hiszen a kétcsatornás memóriavezérlő által elérhető 6,4 GB/s-os sávszélességet egy Athlon 64-es mag nem tudja kihasználni, pontosabban beéri ennek a felével is. Ettől függetlenül az AMD már dolgozik a következő generációs memóriavezérlőn, mely már a DDR2-667-es memóriákat fogja támogatni. Ezzel nem lesz egyedül, ugyanis az Intel már most is a DDR2-ben látja a megoldást, a legújabb chipkészletek kétcsatornás módban DDR2-667-es memóriával 10,6 GB/s-os elméleti sávszélességet kínálnak, azonban nem szabad elfelejteni, hogy az Intel kétmagos processzorai a Pentium 4-ekhez hasonlóan továbbra is 64 bit széles, 800 MHz-es rendszerbuszon keresztül kommunikálnak, így hiába a chipset-memória közti magas sávszélesség, a processzor-chipset közti szűk keresztmetszetnél elvész ez a plussz.
Az Athlon 64 X2-esek megkapták mindazon újításokat is, melyeket az AMD a Venice/San Diego magverziókban mutatott be, vagyis az SSE3 támogatását, javított memóriavezérlőt, a különböző modulok használatának támogatását DDR400-as sebességen is, négy memóriamodul használata mellett a DDR400-as sebességet, a javított memóriaelérést és az alacsonyabb késleltetéseket is.
Az X2-esek az egymagos Athlon 64-ekhez hasonló felépítéssel rendelkeznek, azonban újításokat is tartalmaznak. Az Athlon 64 X2 4800+ 0,09 mikronos gyártástechnológiával készül, a mag mérete 199 mm2, és ~233 millió tranzisztort tartalmaz. Ezt összehasonlítva az egymagos modellekkel, a tranzisztorok száma jelentősen megnőtt (a magok száma megduplázódott), viszont a magméret csak alig nőtt, köszönhetően az alacsonyabb csíkszélességnek egy kétmagos X2-es magja kb. akkora, mint egy 0,13 mikronos gyártástechnológiával készült Clawhammer mag. A processzorok magfeszültsége nem változott az egymagos modellekéhez képest, maradt az 1,35-1,4 V-os tartományban. Nagyszerű hír, hogy a leggyorsabb X2-es modell (4800+) maximális fogyasztását a gyártó 110 wattban állapította meg, ami egyszerűen nagyszerű összehasonlítva a 0,13 mikronos FX-55 104, illetve a 3,2 GHz-es Pentium D 130 wattos értékeivel.
Tipikusan mely alkalmazások amelyek profitálni tudnak a 2 magból?1. videokódolás/-dekódolás
2. 3D renderelés
3. videóvágó, képszerkesztő szoftverek
4. igen sok professzionális alkalmazás, melyeket főleg vállalatoknál használnak
Minden más alkalmazásterületre specializálódott program egyelőre egyszálas, vagyis a második processzormagból semmilyen előnye nem származik (játékok, médialejátszók, mindennapi alkalmazások). Egyértelműnek tűnik tehát, hogy ha az adott felhasználó az első csoportba tartozó alkalmazásokat használja rendszeresen, vagy egyszálas, de erőforrásigényes programokat futtat egyidejűleg, akkor számára előnyös lehet egy többprocesszoros rendszer, ellenben ha csak játszik, weben böngészget, filmeket nézeget, akkor egy magasabb órajelű egymagos processzorral jár jobban, legalábbis első hallásra.
Most pedig következzenek a teszteredmények: Először a hagyományos, "Egyszálas (Single tasking)" tesztek:
3Dmark 03(Default beállítás)
3Dmark 05(Default beállítás)
PCMark 04
Unreal Tournament 2004(1280x1024, 32 bit, high)
Far Cry(1280x1024, 32 bit, high)
Végül egy "többszálas(Multi tasking)" teszt:
Tesztkonfiguráció:
A tesztekből kiderült, hogy az AMD ezúttal igazán komoly csapást készül mérni az Intelre. Az Athlon 64 X2 egyszerűen jelenleg a legjobb asztali processzor; multitasking, videokódolás vagy renderelés nem téma az új AMD processzor számára, mindegyikben a leggyorsabb. A slusszpoén, hogy az új processzor kellően magas órajelen jár ahhoz, hogy a játékokban se legyen komoly lemaradása a leggyorsabb CPU-khoz képest. Adj össze két magot, melyek az architektúrához képest magas órajelen járnak, és egy mindenre alkalmas processzort kapsz eredményül. Az Intel kénytelen volt csökkenteni kétmagos processzorainak órajelét, hiszen a Pentium D így is tipikusan 130 wattos fogyasztással rendelkezik, ezzel szemben az AMD számára most érett be igazán a SOI technológia előnye, mellyel képes a kétmagos processzorok fogyasztását is alacsonyan tartani.
Szerencsénkre (és az Intelnek hála) a több szálra íródott alkalmazások mára már nem mennek ritkaságszámba, hiszen a Pentium 4-be implementált Hyper-Threading technológiát, vagyis a többszálas végrehajtást szinte minden komolyabb fejlesztő támogatja alkalmazásában, így csak idő kérdése, hogy a két- vagy többmagos processzorok mikor válnak minden területen maradéktalanul kihasználhatóvá. Jelenleg a játékok és a mindennapi egyszerű felhasználói alkalmazások nem támogatják a második processzormagot, de ami késik, az még nincs itt :).
AMD Athlon 64 X2 vs Intel Pentium D:
Ha egy teljesen új konfiguráció építésén törjük a fejünket, jelenleg úgy tűnik, hogy a két legolcsóbb kétmagos processzort véve alapul az Intel megoldása jóval olcsóbb, persze ne feledjük, hogy lassabb is. Ezt valószínűleg az Intel is tudja, ezért adja mérsékelt áron a processzorait. Akinek viszont nincs szüksége többmagos rendszerre, azoknak tökéletesen megfelel, mondjuk egy 4000+ os A64 -el szerelt gép is, mivel -ahogy a tesztekben is látható- felveszi a kesztyűt a többmagos procikkal, és az is látható, hogy egyszálas használatnál nem igazán van köztük különbség.
) Mutatja az irányt az AMD-nek! 
