A nálunk járt Acer Nitro V specifikációit tekintve egy 10 magos Intel Core i7-13620H processzorral, 16GB DDR5 memóriával és 1TB PCIe NVMe SSD-vel ellátott gépet takar, amelyben 15.6"-os FullHD 1920 x 1080p Acer ComfyView IPS LED-háttérvilágítású matt kijelző került, amely 144Hz képfrissítésre képes. A videokártyák szerepét az alap Intel UHD Graphics és egy NVIDIA GeForce RTX 4050 6GB GDDR6 töltötte be, a hangért pedig egy DTS X: Ultra Audio hangrendszer felelt. Az adatok aalpján már sejthető, hogy a gyártó a Nitronál megszokott metódus szerint a középmezőny tetejére célozza a laptopot.
A dobozból kivéve egy viszonylag átlagos fekete laptoppal találjuk magunkat szembe, aminek a fedlapját azonban színes csíkok díszitik, fent középen hatalmas Nitro logóval. A kinézetben semmi különös nincs, semmi olyan amit ki lehetne emelni, egész egyszerűen átlagos. Ennek ellenére az összhatás roppant kellemes, a kellően vékony eszköz súlyával sincs probléma, egészen kényelmesen hurcolható bárhová.
A fedlapot felnyitva szemből a kijelző alsó keretén középen találjuk a Nitro logót (igen, ez egyben azt is jelenti, hogy alul szokásosan vastag a keret), oldalt kissé vékonyabb a káva, fent azonban megint a megszokott vastagság jellemzi az eszközt körbeölelő kávát, ide természetesen került webkamera is. Ez utóbbi egyébként nem egy combos egység, mindössze 720p felbontást tud, érezhetően csak azért került bele, hogy azt lehessen mondani, ez is van benne - de sok haszna nem lesz.
A magyar nyelvű, természetesen háttérvilágítással (azonban sajnálatos módon csak fehérrel) ellátott billentyűzet teljes értékű, tehát numerikus pad is található rajta, azonban a gombok némileg össze vannak szorítva - gamer laptopnál nem meglepő módon. A viszonylag kicsi szóköz billentyű alatt egy méretes - beépített ujjlenyomat-olvasóval ellátott - tapipad található, amivel némileg balra helyezett pozíciója miatt akár játszani is lehet, ha éppen nincs nálunk a külső cincogó.
A bekapcsoló gomb a számbillentyűk felett a jobb felső sarokban található, a kurzorgombok és a shift könnyen elérhető és használható. Az ízlésesen, bár nagyon összezsugorítva elrendezett, tömött sorokban álló billentyűzet kellemes tapintású, a gombok lenyomásra késlekedés nélkül, kellemes visszaütéssel reagálnak, rövid utat járnak be. A készülék szélei egyébként lekerekítettek, így a használat egész kényelmes.
A készülék bal oldalán egy USB Type-C (Thunderbolt 4), két normál USB-A 3.0, egy HDMI és egy LAN csatit, valamint a töltőkábel csatlakozóját, a jobb oldalon pedig egy USB csatlakozót, a fülhallgató 3,5-ös csatiját, visszajelző ledeket és szellőző nyílást találunk, mellette pedig a Kensington zárat. Érdekes módon hátul csak a bal oldalon találunk szellőzőnyílást, a jobb oldali rész fedett.
A zsanérok stabilak és erősek, ahogy az elvárható, nem lötyögnek, a kijelzőt megfelelően erősen tartják. A készülék alján szintén szellőző réseket találunk, allatta pedig láthatók a ventilátorok és a hőelvezető csövek. A laptop váza és a fedele is műanyag, nagy eséllyel a költségcsökkentés oltárán lett feloldozva a prémium minőség, hogy minél több maradjon a belsőre. Ez egy érthető kompromisszum.
A 362.3 x 239.89 x 26.9 mm dimenziókkal rendelkező eszköz 57Wh teljesítményű aksit kapott, ami a Linuxos környezetben nálunk 6-7 órát bírt közepes használat mellett (Windows esetén mi ennél kevesebbet mértünk), játékkal meghajtva természetesen az idő sokkal lejjebb esik, akár 1 - 1,5 órára maximum. A 802.11a/b/g/n/ac+ax tulajdonságokkal rendelkező wifi egy Dual Band chip, ami 2.4 GHz és 5 GHz sebességekkel operál, de a Wifi 6 sem maradt ki, így az adatátvitellel nem lesz probléma. A Bluetooth 5.1-es, az Acer T-Type HD webkamera mellé pedig nyilván beépített mikrofon is dukál.
A nálunk járt készülékben a fent már említett Intel Core i7-13620H processzor teljesített szolgálatot, ami nyilván nem a legerősebb verzió, ennek ellenére kifejezetten jól teljesített játékok tekintetében. A helyzet pikantériája, hogy a tesztidőszak egy részében - mint már szintén említettem - Ubuntu Linux teljesített szolgálatot, de persze kapott esélyt a Win11 is (de minek...), a több hét alatt pedig alaposan sikerült megnyúzni több nagy címet is.
Friss címekből a Dragon's Dogma 2 és a Helldivers 2 töltött nagyobb időt a kijelzőn, de a Skull & Bones is kanyarított ki magának néhány napot. A Cyberpunk 2077-tel adtunk neki leginkább, kipróbálva a raytracing minden lehetőségét, így nagyjából maxra tudtuk kapcsolni a teljesítményt. A sugárkövetés bizony jelentősen megtépázta a teljesítményt sajnos, de szerencsére mindenre van megoldás, finomhangolással és kis állítgatással elérhető a megfelelő élmény.
Az átlagos - tehát nem mindent ultrára állítva - játék azonban nem hagyott kívánnivalót maga után, hiszen a FullHD azért olyan nagy teljesítményt nem követel meg - főleg nem a H processzorokkal karöltve - , a beépített RTX 4050 megfelelően elbánik a pixelekkel. Nyilván a legtöbb esetben a 60fps minden gond nélkül megvan - sőt, legtöbbször ennél jóval több, még maxra húzva is. Nem ritka a 120 fps (a Cyberpunk 2077-ből például ennyit hajottunk ki), ami hosszú távon is bizakodásra ad okot.
Ebben nagyon nagy segítséget nyújt a DLSS, aminek a bekapcsolásakor volt hogy az addig 57-58 fps-sel futó játék úgy repült fel 123-ra, hogy egész egyszerűen a retinám orgiában vergődött tőle. Kétségkívül az utóbbi idők legjobb grafikai fejlesztése ez egyébként, rengeteget javít a játékélményen.
Nagy teljesítmény leadásakor - ilyen a játék is természetesen - a ventik hajlamosak igencsak hangos módba kapcsolni, ami időnként már akár zavaró is lehet, de a helyzet az, hogy ez a versenytársak esetén sincs nagyon másképp, nagyjából ugyanezt a zajhatást kapjuk másoknál is. Különösebb problémánk a melegedéssel sem volt, bár a jobb oldalon azért több óra játék után már igencsak érződik a hő. A hangszórók tipikusak: vannak mert kötelezők, de sok csodát ne várjunk tőlük. Basszus szinte nincs, a többi meg... a szokásos. De úgyis fülest dugunk be.
A kijelző egyébként bár matt, de nem túl combos, a fényerő és a színtartomány összességében kissé kevés, bár az is tény hogy játszani általában beltérben szoktunk, így különösebben nem tűnik fel. A kötelezőt hozza, de nem ez a legjobb a kategóriában. A géphez adott tápegység elég kompakt méretű, egyáltalán nem foglal sok helyet, határozottan kellemes meglepetésként hatott.
Ami kifejezetten zavaró volt számomra teszt alatt (na, ezzel Linuxon nem volt probléma, ugyebár), a gyártó NitroSense szoftvere, ami nagyon szigorú módba lett kapcsolva. Ezért például nem enged egyáltalán játszani, ha nincs 40%-ra feltöltve az aksi, illetve de, csak mivel nem játékmódban lesz a gép, nem lesz élvezhető az élmény. De a ventik szabályozását is igen furcsán kezeli: ez okozza a nagy zajt játék közben - és sajnos alap módban sem halk. Finomhangolásra nem sok esélyünk van: persze van Csendes mód, de ez a teljesítmény rovására aktiválódik - reméljük, nem ez lesz a bevált metódus a NitroSense-nél.
Összességében az Acer Nitro V nem lett egy kiemelkedő gép a kategóriájában, de az árcetli ismét barátságos a versenytársakat figyelembe véve, és korrket játékos élményt kapunk a pénzünkért. Még évekig lehet hű társa a gamereknek, legalábbis ha nem a leggyengébb kiszerelést választjuk. A videokártya jól teljesít, a RAM elég, talán a billentyűzetet és a hangminőséget lehet csak felróni neki igazi negatívumként. Előbbi legfájóbb pontja egyébként a kurzorbillentyűk zsugorítása, erre azért szükségünk lenne játék közben.
Az Acer Nitro V termékcsalád 300 ezer forint alatt indul, a legdrágább verzió 656 ezer forint, a nálunk járt kiépítés pedig 467 ezer forintba kerül Windows nélkül (!), ami egy igen korrekt ár-érték arányt jelent. Ha Windowst is szeretnénk gyárilag, akkor 511 ezer forintra nő az ár, de nem, nem szeretnénk. Éppen ezért bátran ajánljuk azoknak a játékosoknak, akik egy olyan gamer laptopot keresnek, amire nem kell hónapokig gyűjteni, mégis kellemes játékélményt kínál, minden apróbb hibája ellenére.