Virtuális vérszívók

2010. augusztus 17.
74.1461
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
Lac profilja, adatai
Lac
Az utóbbi néhány évben főleg az Alkonyat filmek hatására ismét előtérbe kerültek a vámpírok. A mozik roskadásig tele vannak a vérszívóéhes tinikkel, a boltok polcairól több soron keresztül meredten bámulnak a sötétség teremtményei, s még az aluljárókban sétálva is egyre több Lugosi imitátorral találkozhatunk. Szinte minden médiumon toplistások a Drakula fattyait felvonultató történetek, beszéljünk akár filmekről vagy sorozatokról, akár könyvekről, novellákról, versekről. Egy platform azonban afféle virtuális fokhagymaként valahogyan távol tartja a denevéreket, és ez nem más, mint a videojátékok kategóriája. Az évtized közepe óta semmilyen vérszívós játék nem jött ki rá, s ugyan megjelent pár alkotás, amik szerepeltettek szemfogasokat, az élmény csak nem olyan, mintha egy komplex játék épült volna köréjük. Következzék hát egy kisebb összefoglaló, amelyben három játéksorozatot mutatok be. Kötelességem előre megjegyezni, hogy a lista teljesen szubjektív, azokat a játékokat tartalmazza, melyeket volt szerencsém személyesen kipróbálni és érdemesnek tartottam arra, hogy bármelyik vámpírrajongó gamer a kezei közé kaparintsa őket.


Legacy of Kain sorozat

Virtuális vérszívók - 2. kép

A Legacy of Kain sorozat 1996-ban kezdte meg hódító útját, és egészen 2004-ig, az ötödik részig kényeztette a fanatikusait. A történet központjában három szereplő áll, a vámpírúr Kain, legnagyobb szövetsége és egyben legnagyobb ellensége, Raziel, illetve egy mágikus kard, mely a Soul Reaver névre hallgat. A játékmenet két elem uralja, ezek az ügyességi részek, illetve a harcok. A történet szerteágazó, s bár az egymásután következő részek viszonylagos linearitást visznek a sorozatba, sokszor találkozhatunk visszautalásokkal.


Virtuális vérszívók - 3. kép

Ha nagyon hasonlítanom kellene egy másik játéksorozathoz, akkor egyértelműen a Prince of Persia tetralógiára esne a választásom. Mindkét sorozat karakterközpontú, nem feltétlen határozza meg a szereplők morális hovatartozását, inkább azt mutatja be, hogy a világban az érdekek dominálnak, így bár egyesek szándéka tiszta, a tetteik sokszor nem azok. Erre tökéletes példa mind Kain és Raziel kapcsolata, mind a Herceg és Kaileena viszonya.

Ezen kívül mindkét sorozat szeret játszani a történettel, alternatív lehetőségeket bemutatni, esetenként az orránál fogva vezetni a játékost. Ami azt illeti, mindkét saga legnagyobb előnye az a hátránya is. Egyes fordulatok túlságosan is nagyot csavarnak az eddig megismert összképen, erősen gondolkodásra sarkalva a gamereket, akik van, hogy inkább feladják a dolgot, amiért nem feltétlen hibáztathatjuk őket.

Bloodrayne sorozat

Virtuális vérszívók - 4. kép

2002-ben történt, hogy a Majesco gondozásában napvilágot (már ha lehet ezt mondani egy ilyen témájú játéknál) látott a Terminal Reality játéka, a Bloodrayne. A vörös dhampír (egy vámpír és egy ember gyermeke) lányt felvonultató matéria ugyan nem váltotta meg a világot, a vérszívókra éhes tömeg azonnal lecsapott rá. Szexi vörös leány méretes pengékkel a karján mindenféle rémséget lekaszabolva tisztítja meg a világot, mialatt a játékosokban ömlik az adrenalin, a míg a monitor túloldalán spriccel a vér. Kell ennél több? Úgy tűnik, igen, a játék csakhamar meg is kapta a folytatását, ami hasonló sikereket ért el, bár a PC és a konzol változat minősége közti kontraszt tovább nőt.


Virtuális vérszívók - 5. kép

Az első rész esetében ugyanis a számítógépes változat alacsonyabb pontszámokat zsebelt be, főleg a technikai malőröknek köszönhetően. Indokolatlan szaggatások, kissé esetlen irányítás... a szokásos sztori. A második résznél is az irányítás volt a legnagyobb probléma, egyszerűen nem sikerült eltalálni a készítőknek, bár azt meg kell hagyni, hogy ha csak ennyi baja lenne az összes konzolportnak, már boldogak lennénk.

Rayne egyébként nem csak a monitorainkon tette tiszteletét, hanem film formájában a mozikba is ellátogatott. Azonban hiába domborított (szó szerint) Kristina Loken, a film kritikán aluli lett. Na ki vajon ki rendezte a filmet? Feltételezem már tudjátok a választ.

Vampire: The Masquerade játékok
Nem véletlen használtam ezúttal a játékok szót a címben. A World of Darkness világából két játék jött el eddig hozzánk, s bár közös alapokon nyugszanak, olyannyira eltérnek egymástól, hogy nem igazán lehet egy kalap alá venni őket. Lássuk a vámpírt!

Redemption

Virtuális vérszívók - 6. kép

Tíz évvel ezelőtt, 2000 nyarán jelent meg a Nihilistic Software mára már kultikussá vált játéka, a VTM:Redemption. Bár a játék szép sikereket ért el és viszonylag magas pontszámokat zsebelt be, szerény véleményem sokkal jobb, sokkal több is lehetett volna.
A sztori egy francia kereszteslovag, Christof történetét meséli el, aki akaratán kívül belekeveredik a vámpírok háborújába. Miután megsérül a harctéren, szerelembe esik ápolója, Anezka iránt aki ugyan apáca, viszonozza a férfi érzéseit. Románcuk azonban nem tarthat sokáig, ugyanis tragikus körülmények között Christof vámpírrá változik...

A játék legerősebb pontja a grafikán kívül egyértelműen a története volt. Számos elemet felvonultat, mint a szerelem, bosszú, csalódás, meghökkentő pillanatok, és mindezt úgy teszi, hogy egy pillanatra sem válik túlzsúfolttá az összkép. Nem beszélve arról, hogy a játékidő felénél véget érnek a középkoros részek, és 1999-ben találjuk magunkat, afféle in medias res módon az események sűrűjében.
Mégis, akármennyire is jó a sztori, akármennyire elgondolkodtat a történet, a játék számos helyen elég gyengén teljesít. A kezelőfelület nehezen átlátható, ebből kifolyólag mind a varázslás, mind a harcrendszer, mint az inventory hagy némi kívánnivalót maga után. Gyors utazó rendszer híján a játék lendületes részeit megtöri az állandó kóborlás. Néhol pedig szabályosan szívtam a fogam, mire sikerült bedarálnom egy-egy nehezebb ellenséget. És mégis, mindezen hibák ellenére bátran ajánlom bárkinek a játékot. Tipikus példa arra, hogyan képes a történet megmenteni egy egyébként közepes alkotást.

Bloodlines

Virtuális vérszívók - 7. kép

A végére hagytam a személyes kedvencem, az univerzum talán legellentmondásosabb játékát. A 2004-ben megjelent VTM:Bloodlines-nak semmi köze sincs Christof kalandjaihoz, mégis, aki szerette a francia vámpír sztoriját, az a Vérvonalakét is fogja. Hogy mivel is állunk szemben? A Bloodlines egy FPS-RPG keverék, méghozzá a jobbik fajtából, mely napjainkban játszódik, Los Angeles éjszakáiban. A legtöbb szerepjátékhoz hasonlóan nekünk kell főszereplőt generálnunk, melynek azonban a klánja mellett csak a nemét tudjuk meghatározni, kinézetét nem. A történet ugyan meg sem közelíti a Redemption mélységét, mégis van benne elég potenciál, hála az időnként felajánlott választási lehetőségeknek, melyek különböző befejezésekhez vezethetnek.

A skill rendszer nagyon el lett találva, illetve az "elődtől" eltérően a harcrendszer is meglehetősen jól sikerült. Ettől függetlenül a játék csúnyán elbukott a kasszáknál, ami sajnos érthető. A megjelenéskor ugyanis bugos volt. Nem kicsit, nagyon, szinte minden róla készült kritika felrótta a számtalan hibát. Hogy erről ki tehet, az máig vita tárgya. Egyesek szerint a Troika nem volt elég alapos, mások szerint az Activisionnek nem kellett volna olyan drasztikus módon sürgetni őket. Akárhogy is legyen, a lényegen nem változtat. A játék megbukott a kasszáknál, a Troika bezárta a kapuit, a játékosok nagy része pedig elfeledte a vérszívók ezen kalandját. Egy aktív mag azonban még mindig munkálkodik a játékon, s már sikerült nem csak teljesen bogármentessé tenni, de számos helyen kényelmesebbé varázsolni a játékot, hála a könnyen módosítható Source engine-nek.
Ami pedig az első mondatban elhangzott "legellentmondásosabb játékot" illeti, egy szaklaptól a VTM:Bloodlines megkapta a "the best buggy game ever" címet.

Virtuális vérszívók - 8. kép

Konklúzió
A fentieken kívül persze még számos játék szerepelteti az éjszakai lényeket, még ha nem is főszereplőként tárja elénk őket, elég csak az Oblivionra gondolnunk, vagy éppen a Fallout harmadik részére.
Arra a kérdésre, hogy miért nem jelent meg mostanság vérszívós játék, senki sem tudja biztosan a választ. Egyrészről a mostanában filmekben szereplő vámpírok meglehetősen feminimek, és bár szerelmes sztorikban tökéletesen megállják a helyüket, a monitorainkon biztosan elvéreznének. Másrészről lehet, hogy csak késik a hullám, hisz ha belegondolunk, míg a mozikban az évtized közepén volt a zombik inváziója, addig játék formájában a tavalyi évben özönlöttek el minket. Akárhogy is legyen, remélem a fentebb felsorolt szerény lista elég támpontot nyújt mindenkinek, aki most kezd ismerkedni a vámpíros játékokkal.
6 hozzászólás

Vendég

12 éve, 7 hónapja és 20 napja

Nosferatu: The wrath of Malachi

Nem mai játék, de mindenképpen kiemelkedő!

válasz erre

Vendég

14 éve, 9 hónapja és 23 napja

hallo!im valantinmenő smileymeglepődött smileyröhögő smileymosolygó smileyszomorú smileymeglepett smileynyelvnyújtó smileykacsintó smiley

válasz erre

Vendég

15 éve, 2 hónapja és 22 napja

bloodrayne tetszik nekem is a legjobban jó benne a csajmosolygó smiley

válasz erre

Vendég

15 éve, 3 hónapja és 3 napja

ja

válasz erre

Vendég

15 éve, 3 hónapja és 18 napja

a bloodrayne a legjobb!mosolygó smiley

válasz erre

Shade

15 éve, 3 hónapja és 18 napja

Bírom a vámpíros gameket. nyelvnyújtó smiley Nagy kedvencem a Legacy of Kain sorozat és a BloodRayne. röhögő smiley

válasz erre
 

kapcsolódó hírek, cikkek

Nincsenek kapcsolódó cikkek.

 
legutóbbi hozzászólások