Gyöngyszemek: Tíz alulértékelt kalandjáték

Ezt a műfajt még az is lehet szándékosan akarták magára hagyni, ellehetetleníteni, felváltani, túlélő horror szerű passióra kényszeríteni de az egyik legszívósabb játékstílusnak bizonyult, mert egész egyszerűen annyian szeretik játszani is meg készíteni is, nem lehet elfeledni, ahogy az az űrszimulátorokkal történt, és ami egyre inkább fenyegeti a stratégia játékokat is.

Szerintem olyan ember létezik aki nem szereti a sportjátékokat, vagy rá nem lehetne venni egy verekedős cuccra, becsábítani egy MMO-ra, leültetni egy stratégia elé. De olyan tuti nincs, aki életében legalább egy kalandjátékot ne játszott volna végig. Egész egyszerűen annyira széles a spektrum mára, hogy mindenki talál magának megfelelőt, 2D-s 3D-s, vicces, komoly, nyomozós, könnyedebb, horror szerű, tiéd a választás szabadsága. És ahogy azt jeleztem, ha nem magyarított verzióval toljuk olyan mennyiségű szókincsre teszünk szert már egy játék hatására is, hogy szinte fénysebességre kapcsol a nyelvérzékünk. Régebben ez leginkább az angolra, és németre korlátozódott, de ma már, francia, spanyol, orosz, vagy bármely szláv nyelven fejlődhetünk segítségükkel.

Egy-egy puzzle megoldása pedig fejlesztheti a térlátásunk, logikai készségünket - kedvenc visszatérő elemem, a pénzérmével való csavarozás - és tényleg, egy kalandjátékban nem kell ölni. Valóban úgy tanulunk szinte bármiről, hogy észre sem vesszük. Ugyanakkor egy kalandjátéknál nagyon fontos a történet, bár ez a természetes kiválasztódás révén mára odáig fajult, hogy meg sem jelenik olyan kalandjáték aminek ne lenne fantasztikusan erős története. Mert mással nem igazán tud hódítani, a grafika ennél a műfajnál, főleg ha rajzfilmszerű, akkor nem nagyon tud hova fejlődni, az irányítás meg ezer éve bevált, igazából gebasz akkor van ha ettől eltérnek.

No persze ez a stílus mint egyike a nagy ősöknek, még a 80-as években élte igazán fénykorát, amikor a parancsokat is be kellett írnunk, és valóban az agyunk töltötte ki a grafikai felületet, mert a legrégebbiekben csak szöveg volt. Azután jött a LucasArts és a Sierra On-Line párharca. A 90-es években ők ketten határozták meg a stílust, és mégis érdekes módon a küzdelemből mindketten vesztesként távoztak. Jött az ezredforduló, és sokan harangoztak a kalandjátékoknak. De ahol eltűntek a nagyok, ott újra és újra felbukkantak a kicsik, és mindig előrukkoltak valamivel.

A helyzet 2005-2006 környékén normalizálódott, amikor már minden évben rendre érkezett egy egy ütősebb anyag, és lehetett látni, új sorozatok születtek. A kalandjáték már sosem lesz olyan felkapott mint volt az aranykorban, de nem is tűnik el.

És, hogy ne tűnjön el a következő tíz gyöngyszem sem, hát kapjon e helyütt reflektorfényt. Ismét elmondom, én is nagyon szeretem a Leisure Suit Larry, Monkey Island, és Broken Sword sorozatokat, de ezeket ugye mindenki ismeri. És mi most mélytengeri búvárkodásba kezdünk, hogy gyöngyszemeket halásszunk ki az óceánból.

10. - Woodruff and the Schnibble of Azimuth (1994) - Coktel Vision

Ez a cucc kétségkívül a legnehezebb játék amit valaha összeraktak. A hajadat fogod tépni ha kipróbálod, eredetileg egyike volt a Windows95-re írt játékoknak, és azok rendelkeznek egy jellegzetes grafikával, de ehhez a játékhoz még az is passzol. A játékot az a Coktel Vison hegesztette, aki előtte összerakta a Gobliiins játékokat és már azok se voltak hétköznapi csemegék, de ez igazi hard-core anyag. Ha nem folyamodsz végigjátszáshoz hónapokra lefoglalhat, és őrjöngeni fogsz mit kell csinálnod, hogy továbbjuss, de micsoda mámorító érzés arra magunktól rájönni.

A játék a bemutatókor azonnal megbukott, és megpecsételte a fejlesztők további sorsát. De persze ezúttal még a bukást is meg tudom érteni, egy ennyire nehéz játéknál lehagyni a feliratozás addigra sztenderdé váló opcióját szarvashiba volt, tekintve hogy a játékban bizonyos lények orrhangon beszélnek, és az M-betűk helyett rendre B-betűt ejtenek. Továbbá nem tett jót a játék idióta címe, az USA-ban gyorsan The Bizarre Adventures of Woodruff-ra cserélték, és nem ártott volna valami muzsika sem. Mégis arra buzdítanék mindenkit, vegye elő, és nyomja végig, mert van egy beteg hangulata.

9. - Flight of the Amazon Queen (1995) - Interactive Binary Illusions

No hát ez a játék mindenben az ellentéte Woodruffnak, mert csupa móka és kacagás, eredetileg Amigára készült, majd megjelent DOS-ra is, volt belőle talkie verzió is, ami mindig sokat dobott egy ilyen hagyományos pixel játék megítélésén. A játék sokat merített a LucasArts kalandjátékokból, főleg az Indiana Jones and the Fate of Atlantis inspirálta, a kezelőfelületet pedig szinte copy-pastelte a játék, de ettől függetlenül eszméletlen jóra sikeredett, és hogy végül nem készült folytatás azt annak köszönhette, hogy a teszteléskor még maradt a játékban egy hiba, amit hiába javítottak ki, időközben elterjedt, hogy játszhatatlan. 2004-ben ingyenessé vált, és a ScummVM egyik első "nyitócíme" lett.

8. - Torin's Passage (1995) - Sierra On-Line

Ez Al Lowe majdnem egyedüli játéka amely nem Leisure Suit Larry világában játszódik. Azonban EZ Al Lowe egyetlen játéka melynek nincs baromi hosszú címe. A játék egy fantasy világba kalauzol el, mely érdekes háttérrel és felépítéssel rendelkezik, rengeteg helyen mókásabbnál mókásabb körülmények közt halálozhatunk el benne, és olyan lényekkel találkozhatunk, hogy majd szét robban a kreativitástól. Végül azonban a kasszáknál nem teljesítette jól, senki nem értette, hogy a felnőtt játékokra szakosodott Lowe miért is készített egy főleg fiatalabbaknak szóló kalandot. Pedig a játék Disneyt megszégyenítő grafikával bírt, és olyan dolgokban előzte meg korát, mint a beépített segítség és a visszahallgatható párbeszédek. Sajnos a sorozat további négy része sosem készült el.

7. - Prisoner of Ice (1995) - Infogrames

Az Infogrames nevet is illik megjegyezni mert annak idején szórták az ehhez hasonló jóságokat. Amikor elkészítették az első Alone in the Darkot még nem rendelkeztek a Chaosiumtól beszervált jogokkal, és így az csupán nyomokban utalhatott a Cthulhu mítoszra, azonban Bruno Bonelli minden vágya egy ilyen játék elkészítése volt. 1993-ban így születhetett meg a Shadow of the Comet, amit szintén ajánlok az erősebb idegzetű játékosok figyelmébe, ez pedig annak szinte közvetlen folytatása, melyet P. H. LoveCraft Őrület Hegyei című írása ihletett. Tulajdonképp egy horror kalandjátékot kapunk, amely a II. világháború előestéjén játszódik, és ha nem vigyázunk minden sarkon fűbe haraphatunk. A kezelőfelület nagyon játékosbarát itt már, és olyan megoldásokkal találkozhatunk mint az időutazás, vagy saját magunk megmentése. Egyetlen hiba amit fel tudok neki róni, hogy már megjelenésekor is csak ablakban volt hajlandó futni.

6. - Toonstruck (1996) - Burst Studios

Szeretted Roger nyulat, vagy a pácot, esetleg ahogyan benne volt? Na akkor ezt a stuffot imádni fogod. Ráadásul még kapcsolódási pont is van, mert Christopher Lloydot fogjuk irányítani egész végig, aki firka országban kalandozik, hogy rájöjjön mit is akar ő az élettől. De nem ő lesz az egyetlen, aki híres emberként a nevét adta a projecthez, mert a mindig tenyérbemászó Tim Currey is itt lesz legalább is hangilag. Talán mondanom se kell, nem igazán értékelte senki ezt a próbálkozást, ekkor már mindenki Lara Crofttal akart ugrabugrálni, és ez nem is csoda, az egy hangyányit jobb marketinget kapott, merthogy erre a Virgin nem költött egy vasat se.

5. - Discworld Noir (1999) - Perfect Entertainment

Ismered Terry Pratchett Korongvilágának fanyar humorát? Jó. Szereted a Noir filmeket, balonkabátos magánnyomozókat, netalán Raymond Chandlert olvasol titokban a pad alatt? Még jobb. És ha még a kalandjátékokat is szereted, akkor ezt a játékot neked találták ki. Ilyen tökéletes zsáner keveredést nagyon ritkán lát az ember, de amit itt véghez vitt a Perfect Entertainment az azt mutatja megérdemelten választották ezt a nagyképű nevet maguknak. A játék érdekes felütéssel kezd, ugyanis hősünk Lewton bejelenti hogy meghalt és ezt kell nekünk kinyomozni. Ötletek egész tárházát vonultatja fel a játék mint a szagminták szerinti nyomozást, a kezdetleges 3D-t mondjuk szokni kell, de az atmoszféra bőven kárpótolni fog minket mindenért. A játék végül azon bukott el, hogy mindenki egy harmadik játékot várt Rincewinddel, merthogy ez előtt már létezett két Discworld játék, igyekezzetek azokat is beszerezni és végigjátszani mert azok is jók, ez viszont zseniális, és a zseniket ugye kevesen értik meg.

4. - Shadow of Memories (2002) - Konami

Egy kalandjáték keletről. Hoppá! Persze nem az a szokványos point & click, de azért ki ne hagyjátok semmiképp. A játék szintén azzal kezdődik, hogy megölnek minket, de egy furcsa szerzet Fausti paktumot ajánl, és lelkünkért cserébe időt kapunk, hogy nyomozhassunk ki és miért akar minket megölni. A játék valami eszméletlen módon játszik az idővel, egészen pontosan négy idősíkban járhatjuk be ugyanazt a várost, és több mint hat különböző befejezést érhetünk el. Ráadásul minden fejezetnek több megoldása is van, így garantálom, hogy amint végeztél vele máris kezded újra a játékot. Szerezd be valahonnét, mert életed egyik legnagyobb kalandját kapod akár PS-en akár a kissé csúnyácska PC porton éled át.

3. - The Black Mirror (2003) - Future Games

Ha a Broken Sword játékok örökösét keressük, akkor a második rész után bizony nem a Revolution égisze alatt kell kutakodnunk, hanem vegyük elő ezt. A csehek szinte mindent elloptak amit a Brokenból lehet, kezelőfelület, nézet, beállítások, dramaturgia, mindössze jóval sötétebbre vették a tónust, és voila, nem csupán a legsikeresebb játékukat hozták össze, de egyben a legsikeresebb cseh kalandjátékot is. Ez a játék egyike volt a mentőöveknek amiket a játékosok kaptak. Hosszú, viszonylag sokat kell benne gondolkodni, beszélgetni, talán csak a befejezés kiszámítható. A Future 2011-ben csődbe ment, érthetetlen módon nem folytatták sikerjátékukat helyette jobb-rosszabb játékokkal próbálkoztak, a Black Mirrort pedig csak 2009-ben folytatta a német Cranberry Productions, de valahogy már nem tudták felvenni a fonalat.

2. - The Moment of Silence (2004) - House of Tales

Miután mindenki jól kinevette a House of Tales csapatát a Mistery of the Druids fiaskó miatt, ők felszívták magukat és kihozták ezt a hihetetlen precíz, és jövőbemutató játékot, melyben valami félelmetesen festik meg egy nagyon is lehetséges, közeli jövő képét. Ebben a világban már nem tanítják az írást, mert az nem lekövethető, és a legnagyobb bűn, ha valaki naplót vezet. El is gondolkoztam mikor vettem tollat a kezembe utoljára és be kellett lássam, valóban mindenhez számítógépet, vagy telefont használok. Talán ez a legmelankolikusabb kaland mind közül, fantasztikusan jó zenével, könnyen azonosulható főhőssel, kellően nehéz, meglepően hosszú, bár grafikai téren leginkább a négy évvel korábbi Longest Journeyre hajaz. Az Overclocked már ugyanez csak pepitában.

1. - The Book of Unwritten Tales (2009) - King Art

Soha többet nem viccelődök a németek humorával, még a Jack Keane is inkább bárgyú hehéket tartalmazott, de ez a cucc ez valami hihetetlen jó. És pont ez a jó a kalandjátékokban, hogy amikor már azt hiszed mindent láttál, mindent ismersz, akkor a semmiből jön egy ilyen frankó darab. Azt hittem a szokásos "nevessünk azon, hogy Indiana Jones kalapja van a sarokban, ééérted" jellegű utalgatásokat fogom kapni, mert ez már a németeknél humor, de egész egyszerűen le a kalappal a forgatókönyvírók előtt, annyira debl humorral bír. A TellTale évek óta próbálkozik és nem tudja visszahozni a régi LucasArts hangulatot, a King Artnak meg zsigerből sikerült. Kapunk négy!!! irányítható hőst, több helyen is megválaszthatjuk merre is menjünk, és néha cooperative módban kell egymást segíteniük hőseinknek.

Egy csoda ez a játék, és nem véletlenül tettem be, dacára, hogy 2009-es, ugyanis egyetlen egy hazai magazin se írt róla se hírt, se tesztet, és ezt nem hagyhatom annyiban. Különösen, hogy a játék jelenleg is bárhol kapható egy ezresért, úgyhogy nyomás a boltba és szerezzétek be. Azóta már egy prequelt is összeraktak a fejlesztők, úgyhogy el leszünk látva röhögnivalóval.