Még a nyár folyamán köszönthettük első ízben a hazai könyvesboltok polcain Oliver bemutatkozó regényét Reneszánsz alcímmel, amely Ezio első komolyabb kalandjait dolgozta fel számunkra néhányszáz izgalmas oldalon keresztül. A könyvre mind a mai napig könnyes szemekkel emlékezünk, hiszen a Fumax kiadó jóvoltából nem csak minőségi küllemmel, hanem megfelelő, a videojátékhoz teljesen hű fordítással jelenhetett meg, választékos nyelvezettel, jól tördelve, egyszóval a polcokra kívánkozó formában. Abban az epizódban tulajdonképpen az Assassin's Creed II videojáték történéseit élhettük át egészen Ezio tinédzserkorától kezdődően. Megismerkedhettünk az Auditore fiú első lépéseivel az orvgyilkossá válás rögös útján, betekintést nyerhettünk néhány izgalmas kalandjába, miközben megtapasztaltuk a felnőtté válást, mindezt tökéletes reflektálás és egyáltalán nem gyerekeknek való filozófiai gondolatok kíséretében. A fenti sorok pozitív kicsengése szerencsére a most megjelent folytatásra is ráhúzható!
Az Assassin's Creed: Testvériség című regényben éppen ott folytatjuk a történet fonalát, ahol az első regény abbahagyta. Aki nem szereti a spoilereket, az hagyja ki az alábbi néhány mondatot, a cselekményt ugyanis igencsak nehéz lenne enélkül összefoglalni. A Reneszánsz végén nagy küzdelmek árán Ezio ugyebár eljutott római a Sixtus-kápolnába, ahol megküzdött Rodrigo Borgiával, vagy más néven a Spanyollal, aki az utolsó pillanatban mégis túljár Ezio agyán, és öngyilkosságot hazudva, rejtélyes módon eltűnik a helyszínről. Ezio eközben az ősi ereklyéket felhasználva, prófétává válva találkozik az ősi Istenekkel, akik feladattal bízzák meg őt. A feladat azonban tele van tengernyi rejtéllyel, amelyek csak arra várnak, hogy a könyvet elolvasva felfedezzük őket. Természetesen újfent nem lesz hiány az akciódús jelenetekből sem, hiszen bár Rodrigo Borgiát sikerült megleckéztetnünk, leszármazottai, köztük is leginkább Cesare fia még apjánál is elvetemültebb gyilkos, aki emberi életeket nem sajnálva próbálja meghódítani egész Itáliát, miközben a Krédó orvgyilkosait is szeretné kiirtani mind egy szálig.
Feltehetően sokan rájöttek már a fenti sorok olvasatán, hogy a Testvériség fejezetei nem fognak túl sok újdonsággal szolgálni azoknak, akik annak idején kijátszották az Assassin's Creed: Brotherhood című videojátékot, hiszen az ott megtapasztalt sztori került lejegyzésre a regényben, méghozzá a korábban megszokott igényes, helyenként továbbgondolt formában. Egészen más ugyanis egy átvezető animáció vagy egy interaktív cselekvés közben átélni valamit, mint egy könyvben elolvasni. Egy olvasmány esetében mindig sokkal színesebben, sokkal kidolgozottabban kerül leírásra minden, több teret enged a képzeletünknek, ha nem látjuk, csak gondoljuk az eseményeket, ezen pozitívummal pedig már egy olyan fontos tényezőt emeltünk ki a Testvériság mellett, ami miatt érdemes belelapozni. Számomra azonban nem csak ez jelentette az iromány vonzerejét, hanem az a tény is, hogy végre nem csak Ezio szavait, hanem gondolatait is halljuk a folyamatos narráció mellett.
Ennek köszönhetően a könyv mondhatjuk bátran, hogy egy nagyon izgalmas, kimagaslóan jól kitalált környezettel és szereplőkkel bíró történelmi regény. A Testvériség esetében újfent nincs semmi probléma a fordítással, a gondolatok folyamatosak, a párbeszédek pörgősek - bár még mindig hiányoltam a résztvevők állandó feltüntetését, így néha belezavarodhatunk a beszélgetésekbe -, a reflektálások hatásosak, a fejezetek pedig jól összeolvadnak, ezáltal nagyon hamar letehetetlenné válik az olvasmány. Desmond hiánya mellett egyébként egyetlen nagy problémám van az írással, ami szintén jelen volt az első részben is, ez pedig az olasz szavak és kifejezések, gyakran teljes mondatok használata. Véleményem szerint nagyon felesleges - hiába volt hasonló megoldás a játékban is - ezekkel traktálni az olvasókat, hiszen nagyon sok helyen, gyakran a legizgalmasabb részeknél képes volt megakasztani az író - vagy a fordító - a párbeszédet egy olasz szóval, aminek a jelentését a legtöbben nem fogjuk tudni, ezért a lábjegyzetre kell pillantanunk, amivel azonnal kiesünk a folyamatosságból, a könyvolvasáskor jellemző kitalált világból.
Úgy gondolom, hogy ezek nélkül sem lett volna értéktelenebb az Assassin's Creed regénysorozat második darabja, sőt, inkább folytonosabb. Szerencsére viszonylag ritkák, de azért minden fejezetben előfordulnak néhányszor az idegen nyelvű kifejezések, amelyeknél sajnos csak az volt dühítőbb számomra, amikor nem is kerültek fordításra bizonyos szavak. Természetesen ezek nem vesznek el semmit sem a kiadvány értékéből, hiszen összességében minőségi munkának nevezhető az egész, amihez ráadásul hasonlóan szép külső is társul. Az első kötethez hasonlóan ezúttal is puha táblás lett a borító, amelyen az alapok matt kivitelezése mellett a kiemelt részeket pedig ezúttal is fényezett formában láthatjuk. A lapok a megszokott jó minőséget képviselik, hófehérek, nem túl kicsik rajta a betűk, egyszóval nagyon megfelel az igényeknek. Külön jó pont volt számomra, hogy a borító szerkesztése teljes egészében az előző könyvére hasonlít, így nagyon jól mutatnak egymás mellett a polcon. Valakinek ez is fontos szempont lehet!
Mindent összevetve ismét örülhetnek a magyarországi Assassin's Creed fanatikusok, hiszen a Testvériség alcímmel egy újfent érdekes és értékes kiadványt kaptak, amely egyértelműen kötelező vétel abban az esetben, ha szerettük a videojátékokat, azon belül is a tavalyi Brotherhood-ot. Hogy egy kimagaslóan jó hírrel zárjuk ezt az ismertetőt, a könyv belső borítója szerint a jövőben folytatódik az Assassin's Creed könyvsorozat, Titkos Keresztes Háború címmel ugyanis már előkészületben van a Fumax berkein belül a következő regény hazai megjelenése. Ameddig a kiadó ezt a szintet képes produkálni mind fordítás, mind kivitelezés terén, addig tárt karokkal várjuk az újabb és újabb könyveket.
Az Assassin's Creed: Reneszánsz bemutatóját ide kattintva olvashatod el!