A Cseh fővárosban tartott eseményt nem aprózták el ami a kipróbálható hardvereket illeti, hiszen legalább húsz konzollal lehetett játszani, amelyeken érthető okokból kizárólag saját fejlesztésű játékok futottak. Az alapgép mellett a különböző kiegészítők is megmutatták magukat, ezekből mi a hagyományos kontrollert (ami esetünkben a Nintendo Switch Pro Controller nevet viseli) próbáltuk ki, a többi egyelőre vitrinekben pihent.
A kiállított konzolokon mindenféle játék futott, a kötelező Zeldán és Marion kívül többek között a 1-2-Switch három játéka, a Splatoon 2 és az Arms volt ami leginkább felkeltette a figyelmünket, ezeket mind zúztuk is órákon keresztül. Na de nézzük először magát a készüléket!
A Nintendo Switch kicsi, vékony és baromi jól néz ki. Ezalatt nyilván nem a dokkot kell érteni, amibe belehelyezhető maga a konzol, hiszen az a tévére kötéskor kap szerepet, anélkül maga a tablet - a tulajdonképpeni konzol - az ami hihetetlenül aranyos. Az igazi konzolforradalom idején (cca 1980-1990) felnövő generáció szemébe maga a brand is könnyeket csal, az új gép azonban modern formában kelt nosztalgikus érzést, egész egyszerűen azért mert szeretnivaló.
A hardver
Az alapkoncepció a Nintendo Swith esetében az, hogy egyszerre legyen otthoni és hordozható konzol, de összességében véve ennél tovább is megy. A kontrollerek variálhatóságával többféle felhasználási- illetve játékmód áll rendelkezésünkre otthoni felhasználás esetén, csakúgy mint a két generációval ezelőtti Wii-nél. A dokkolóba téve tévére kötve, a tablet módban levett Joy-Conokkal és handheld módban mind-mind különféle felhasználási módok adottak.
Sokakban él egyfajta előítélet, amely leginkább a hardveres specifikációk miatt alakult ki, hiszen a Switch-ben szolgálatot teljesítő ARM processzor és az Nvidia Tegra GPU nem versenyez egy ligában a PS4 - Xbox One párossal, ezért minket is nagyon érdekelt hogy a játékélményben ez megmutatkozik-e egyáltalán. Ha a kipróbálható játékokat vesszük alapul, akkor a határozott válasz egy szóval: nem.
A konzol maga az oldalán található kontrollerekkel abszolút könnyen használható, a készülék vékony és elég kicsi hogy ne legyen kényelmetlen kézben tartani hosszabb távon, viszont elég nagy ahhoz hogy a kijelzőn élvezhető legyen a tartalom.
A Pro Controller nekünk nem igazán feküdt kézre, de ez egyrészt megszokás, másrészt pedig igény kérdése, ki mit szeret ugyebár. Ezért ítéletet sem lehet jó szívvel mondani felette, de összességében elmondható, hogy leginkább egy egyszerűbb PC kontrollerhez hasonlatos, nem hordozza magán sem a PS4, sem pedig az Xbox One egyetlen stílusjegyét sem - ugyanazok a kezelőszervek persze megtalálhatók rajta.
A Joy-Con-ok viszont nagyon jópofák, ezek azok a kis minikontrollerek, amiket mind a konzol oldalára pattintva, mind pedig önállóan kézben tartva tudunk használni, természetesen aszerint hogy a játék mit követel meg irányítás szempontjából. Lecsatolva a Wii nunchukjára hasonlítanak, igaz jóval kisebbek annál. Kipróbálásnál a 1-2-Switch játékok esetében lehetett levenni őket, ezek tipikus többjátékos szórakoztató mókák.
Ilyen például a pisztolypárbaj, a tehénfejés (igen, komolyan), vagy épp a szamurájkardozás. Ezeknél minden esetben egymással szemben állnak a játékosok és a Joy-Conban lévő giroszkópok segítségével zajlik a párbaj. Felcsatolt állapotban a megszokott kontrollerként funkcionálnak, ebben a használati módban a WiiU gamepadjének kecsesebb, szebb verzióját kapjuk.
A játékok
A nyitott világú - és ezáltal eléggé hardverigényes - Legend of Zelda: Breath of the Wild a kezdőcímek között kapott helyet, így a kipróbált példány elméletileg már a végleges verzió volt. A nagyjából fél órás játék alatt semmilyen akadás, sem reccenés nem mutatkozott, a játék simán ment az apró masinával, ahogy azt el is vártuk. A dokkolóba betéve egy nagyobb képernyőn sem lehetett érezni semmi hátrányt amit az ARM processzor teljesítménye okozhatott volna, bár a grafika megítélése természetesen csak egy hosszabb teszt eredménye lehet majd.
A Splatoon 2 első ránézésre túl sok újdonságot nem vonultat fel, aki szerette az első részt WiiU-n, annak a folytatás is tetszeni fog. Az irányítás gyakorlatilag változatlan, különbséget talán az okozhat hogy - mint a többi Switch játék esetében - itt már nem a térkép van a kezünkben, ha a tévén folynak az események. A kiállított tesztpéldányon egyszer sikerült félrekalibrálnom elég komolyan a kontrollert, gyakolratilag már fejjel lefelé kellett tartanom a Switchet hogy a képernyőn egyenesen lássam a képet. Viszont ez még nagyon béta volt és csak egyszer fordult elő, nyilván nem általános a probléma.
Az Arms egy bunyós játék, ez már lecsatolt Joy-Conokkal játszható, igaz itt két pár kell hozzá, minden kézbe egy-egy, tehát az alap kiszerelésű Switch esetében be kell majd szerezni kiegészítő kontrollereket is. A játék határozottan gyorsan reagál, nincs akadás, nagyon élvezetes az egymás virtuális pofozása. Láttunk már ilyen játékokat, nem lesz kiemelkedő alkotás, de a grafika levetette a gyermeki kinézetet, egész pofás lett.
A 1-2-Switch játék különböző módokat tartalmaz, mi hármat tudtunk kipróbálni. Ezek minden esetben a lecsatolt Joy-Conokkal játszhatók és az alapszettben érkező pár elég hozzá, mert egy játékosnál elég egy darabnak lennie. Alapvetően reflex- és ritmusjátékokról beszélünk, annak minden közösségépítő jópofaságával, igazán mosolyra fakasztó jeleneteknek lehetnek tanúi a külső szemlélők. Amikor veled szemben ül egy csinos tehenészlánynak öltözött ellenfél, aki azt mondja hogy nézz a szemébe, majd nekikezd a tehénfejő mozdulatoknak szépen, ütemesen - na akkor biztos veszíteni fogsz, ahogy én is tettem.
Összegzés
A Nintendo Switch mint új - meg merem kockáztatni: forradalmi- játékkonzol, minket meggyőzött. A Nintendo ismét olyan piacot teremtett, ami eddig nem volt, az otthoni és hordozható konzol egyesítése még soha nem sikerült ilyen meggyőzően. A gyártó az utóbbi években sorra jön ki egyre jobb és egyedibb újításokkal, amiket aztán ki is használ - gondoljunk csak a Wii-re, ami úgy elverte az akkori konzolgenerációt hogy csak lestünk. A Switch-nek minden esélye megvan arra hogy ismét forradalmat csináljon, ehhez azonban a külső fejlesztők kellenek, minden azon fog múlni hogy milyen lesz a játékfelhozatal.
Mi mindenesetre nagyon várjuk már a saját példányunkat, az eddigi vegyes érzések (igen, én is szkeptikus voltam / vagyok kicsit a mobilos hardver miatt) erőteljesen a pozitív irányba billentek, a több órás próbálgatás után egyértelműen musthave érzésekkel tekintek a debütre!
Az eseményről hamarosan lesz egy pár perces, narratívamentes (mert a mikrofonunk megadta magát ahogy azt kell) összefoglaló videóanyag, ahol működés közben is látható lesz majd a konzol.