A Fumax kiadó jóvoltából egy újabb videojáték-sorozaton alapuló regény kerülhetett a magyar könyvesboltok polcaira, amely az Assassin's Creed és a Battlefield franchise után ezúttal a PlayStation 3 - illetve hamarosan már a PlayStation Vita - konzol egyik legnépszerűbb exkluzív játékán, az Uncharteden alapul. Aki rendelkezik a Sony játékgépének legutolsó generációjával, az nyilván már hallott a Naughty Dog által fejlesztett alkotásról, illetve amennyiben még nem, úgy érdemes pótolni az elmaradásokat, a rendkívül laza, már-már idegesítően rossz fiús karakterrel megáldott Nathan Drake főhős oldalán ugyanis szó szerint elképesztő izgalmakban lehet része mindazoknak, akik úgy döntenek, hogy vele indulnak kincsvadászatra.
A 2007 novemberében debütált sorozat első részének megjelenése óta tulajdonképpen kétévente érkeztek a múltban az újabb és újabb - nem mellesleg pedig jobbnál-jobb - részek, a mennyiség pedig szerencsére folyamatosan párhuzamban volt a minőséggel is, így a széria minden egyes felvonása kilencven százalék feletti értékeléseket tudott besöpörni. A játék azonban egyértelműen az elmúlt hónapokban kezdett egyre komolyabb publicitást kapni, ennek köszönhetően egy mellékszál, képregény, könyv, de még egy film gondolata is felmerült vele kapcsolatban. Ezek közül számunkra most az olvasmány a legfontosabb, Christopher Golden amerikai író ugyanis elég jónak találta a Naughty Dog által megálmodott világot ahhoz, hogy úgy döntsön, egy a játékok történetétől elrugaszkodó, ámde a fundamentumokat tekintve mégis azokon alapuló regényt készítsen.
Ez lett az Uncharted: A Negyedik Labirintus, avagy eredeti címén Uncharted: The Fourth Labyrinth. Az íróról annyit érdemes tudni, hogy idestova már közel húsz éve koptatja pennáját különféle, elsősorban kalandregényeket írva, legkedveltebb témái pedig a horror, a fikció és a fantasy, ám a hazai könyvmolyok számára munkássága maximum abban az esetben ismert, ha az illető beszél valamilyen idegen nyelvet, legjobb információink szerint ugyanis A Negyedik Labirintus az első könyv, ami az írótól magyar fordításban megjelent. Ez egyértelműen már egy plusz pont azoknak, akik szeretnek a jól bejáratott nevek mellett valami újjal, ámde mégis jóval is megismerkedni. Hogy Christopher mennyire ért a szavakkal való játszadozáshoz - ha csak úgy nem hinnétek el nekünk -, azt mi sem támasztja alá jobban, minthogy a nevéhez köthető számtalan Hellboy és Buffy the Vampire Slayer regény megírása, de képregényeken is dolgozott már a múltban. Ekkora tapasztalattal a háta mögött szinte biztos voltam abban, hogy a Fumax kiadóra jellemző igényesség mellett egy újabb maradandó olvasmányt foghatok majd a kezeim közé.
Amikor megkaptam A Negyedik Labirintust, éppen egy olyan időszakban voltam, amikor elszaladt velem a ló, éppen beindult a februári játékszezon és csak úgy tornyosultak az asztalomon a tesztelésre váró videojátékok. Mivel azonban megragadott az olvasmány barátságos borítója - rajta Nathan Drake-kel személyesen -, egyszerűen késztetést éreztem arra, hogy beleolvassak. Csak az első fejezetet, aztán a másodikat, majd a harmadikat, a nap végére pedig ott tartottam, hogy a munka állt, de a könyv felét kiolvastam. Bevallom, munkaidőben. Nagyon remélem, hogy Marco majd kegyesen átfut ezeken a sorokon, te ugyanakkor érezd azok súlyát - majd én is fogom -, ugyanis - ha csak nem egy aktuális képregényről van szó - nem sok olvasmány tud lekötni úgy, hogy azt ne tudjam letenni. Illetve de, a Fumax kiadó immáron negyedszer volt képes arra, hogy sikerrel eltereljen a munka világától, de ezt természetesen megbocsájtjuk a számukra, hiszen az eddig kiadott könyvek közül egyértelműen Christopher Golden regénye sikerült magasan a legjobban, amiről nyilván ők is, de sokkal inkább az író tehet.
A Negyedik Labirintus minden különösebb bevezető nélkül, egyenesen beledob majd minket egy akciójelenet sűrűjébe, ahol megismerkedhetünk a videojátékokból ismert főhős rendkívül laza, sármos és végtelenül vagány, ámde talpraesett személyiségével, ami a teljes regényre komoly hatással lesz. A fő történeti szálhoz az első fejezet történései nem nagyon kapcsolódnak, mindössze azt a célt szolgálják - és azt nagyon jól -, hogy kedvet csináljanak a kalandokhoz és bemutassák nekünk, hogy itt aztán nem a virágszedésről és a pónisimogatásról fogunk olvasni közel 350 oldalon keresztül, hanem a kincsvadászok rendkívül izgalmas életéről. Az izgalmas kifejezést pedig ezúttal tessék szó szerint érteni, A Negyedik Labirintus fő története ugyanis az első oldaltól az utolsóig valami elképesztő. Folyamatosan pereg, állandóan fenntartja a feszültséget és akárcsak egy kitűnő kalandregény, folyamatosan adagolja az újabb és újabb részleteket, hagyja, hogy az olvasó maga is elgondolkodjon, keresse az összefüggéseket és együtt izzadja végig a nehéz helyzeteket a főhőssel.
Amint ugyanis kiderül, Jada apjának feltehetően azért kellett meghalnia - és darabokban az egyik manhattani vasútállomáson végeznie -, mert egy olyan régészeti leletre bukkant, amire igencsak megfájdult a foga egy híres ereklyegyűjtőnek. A trió feltevése szerint ő állhat a dolgok hátterében és az ő számlájára írható a gyilkosság is. Na, de mi lehetett olyan jelentős, hogy emiatt Lukának meg kellett halnia? Erre a kérdésre próbál meg választ találni Drake, Sully és Jada, akik félelmet nem ismerve elindulnak Egyiptomba - majd Görögországba -, hogy Jada apjának nyomaira bukkanjanak és fényt derítsenek rejtélyes felfedezéseire. A sztoriba szerencsére egy nagy adag mitológiai szál is belefonódik, ami a későbbiekben egyre nagyobb jelentőséggel bír majd, miközben Drake és kis csapata Midasz király, valamint az általa építtetett labirintusok felkutatására indul. Azt azonban nem is sejthetik, hogy a legnagyobb problémát nem a rejtélyes lelet megtalálása, sokkal inkább annak megszerzése jelenti majd, miközben számtalan veszély, fegyveres támadók és egy pokoli labirintus csapdái is az életükre pályáznak.
A Negyedik Labirintus tipikus példája a letehetetlen könyveknek, amihez nem csak az erős sztori, hanem az író által megteremtett atmoszféra, a változatosság és a tökéletes reflektálás is hozzásegít. A magyar kiadással kapcsolatban kiemelendő, hogy a Fumax kiadótól megszokott minőségű fordítással találkozhatunk a könyv hasábjain és bár azért ráfért volna még egy gyors korrektúra a nyomdába küldés előtt, ez az olvasmány ennek ellenére is erősen ajánlott kategória. Érdekesség, hogy a regény fejezeteit nem csak azok fogják élvezni, akik játszottak, illetve ismerik és szeretik az Uncharted-sorozatot, hanem azok is, akik csak egy jó kalandregényre vágynak. Habár a szereplők múltja nincs túlmagyarázva - ezért érdemes ismerni a játékokat - a történet így is összeáll egy nagy kerek egésszé és egészen a záró sorokig izgalmas marad. Az Uncharted: A Negyedik Labirintus egyébiránt a Battlefield 3: Az Orosz küllemi sajátosságait - méretet, borító- és lapminőséget - örökölte meg, beszerzése pedig minden korosztálynak és minden könyvmolynak erősen ajánlott. Továbbra is tárt karokkal várjuk a Fumax soron következő könyveit, amelyekkel videojátékokból merítenek, illetve amennyiben elfogadnak egy jó tanácsot, biztosan nagyon sokan szívesen látnának néhány magyarra fordított - szintén játékokon alapuló - képregényt is a polcokon...
Ha egy könyvnek veszed mind közül, akkor gyenge közepes. Ha saját kategóriájában nézed, akkor elmegy. Nekem így jött le, de még nem olvastam.
