Verdák 2. filmkritika

Az ok közel sem meglepő, és végül mégis csak a piszkos anyagiakban keresendő: ha a Verdák nem is tarolt akkorát a pénztáraknál, mint számos elődje (azért világszerte elért bevétele még így is megközelítette a költségvetés négyszeresét), és a kritikai elvárásoknak sem tudott megfelelni, a címhez kapcsolódó merchandising eladások értéke valószínűleg minden csalódottságukért kárpótolni tudta a befektetőket. Az igazi biznisz a játékokban, pólókban, bögrékben, uzsonnásdobozokban és egyéb, a mit sem sejtő, ezekért sokszor vaskosabb összegeket is kiperkálni kényszerülő szülők gyerkőceire rásózott kacatokban rejlik. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a - kizárólag a Verdákhoz kapcsolódó termékeladásokból származó - több mint 8 milliárd dollár, amely az utóbbi években a Disney számlájára befolyt. Hiszen végül is a hangsúly az üzleten van, és lássuk be, a szép színes, beszélő autókról szóló franchise-t sokkal könnyebb pénzre váltani, mint például a Fel! 78 éves, Edward Asner hangján megszólaló zsémbes öreg főszereplőjét. A Disney, illetve Pixar név nyugodtan kijelenthetjük, hogy garantálja majd a mozis kasszasikert, ám ez, különösen ha egy ilyen nagy publicitást élvező, nagyköltségvetésű mainstream családi filmről van szó, mint tudjuk, még egyáltalán nem biztosíték arra, hogy a film valóban jó is lenne. Habár túlzás lenne a Verdák 2.-t nézhetetlennek titulálni, bizonyos szakaszai meglepően fárasztóak és unalmasak, míg az egészet tekintve közel sem olyan élvezetes, mint azt remélni szeretnénk. A Verdák 2. mellett az első Verdák már majdnem klasszikus darabnak tűnik.

Az első film ugyan kellő humorral bírt és megvolt a maga ártatlan bája, mégis talán Pixar-ék egyik legkevésbé ihletett, legüresebb és legsemmitmondóbb munkája volt. A látvány lenyűgözőségét és hibátlan részletességét senki sem vitatta egy percig sem, a sztori ugyanakkor sok újrahasznosított panelből építkezett, az autós poénok pedig a majdnem kétórás játékidő végére már igencsak unalmassá kezdtek válni.

Arról sem érdemes megfeledkezni, hogy Paul Newman, akinek a Verdák volt az utolsó nagy filmszerepe, 2008-as halála betölthetetlen űrt hagyott a cselekmény érzelmi magját jelentő mester/tanítvány kapcsolatban, ami a színészóriás által szinkronizált Doc Hudson és Owen Wilson Villám McQueen-je között állt fenn. A készítők mentségére legyen mondva, hogy a Verdák 2. történetét legalább megpróbálják valamilyen új irányba vinni, ahelyett, hogy szimplán ismét elénk dobnák az első részt, csak pepitában.


Az új filmben a fókusz áttevődik Matukára, a vontató kocsira (magyar hangja Gesztesi Károly), és a fő szál körülötte, valamint két új karakter, Finn McMissile és Holley Shiftwell brit kémautók körül szövődik. Villám McQueen (Tóth Roland) jelen van ugyan, és fontos szerepet játszik ebben a részben is, de ez alkalommal a show valójában nem róla szól. Sőt, úgy látszik McQueen leginkább csak azért maradt benn a folytatásban is, hogy Matuka mellett állhasson, aki az új főszereplő lett, és rajta keresztül az írók rávilágíthassanak a barátság eszméjének szépségére és fontosságára. A Pixar túlnyomórészt kiváló munkát szokott végezni, ha a mögöttes üzenet, a mondanivaló közvetítéséről van szó, de ebben az esetben nincs miért méltatni kifinomultságukat. A sztori tanulsága kicsit sem árnyalt, sokkal inkább erőltetett és vajmi kevés eleganciával igyekeznek belénk diktálni (egy barátokról szóló magasztos beszéddel). A Verdákat követően Villám McQueen az autóversenyzés egyik legnagyobb bajnokává vált, ami egyenes utat jelent számára minden idők legnagyobb megmérettetésébe, az először megrendezésre kerülő Földgolyó Futamba. A verseny a tengerentúlon játszódik, méghozzá három helyszínen is: Japán, az olasz riviéra és Anglia. Villám legnagyobb vetélytársa Francesco Bernoulli, aki állítása szerint a világ leggyorsabb versenyautója. Az első film főhősét elkíséri a kalandra legjobb barátja, Matuka is, mint csapatának kiemelt tagja.


Úgy tűnik azonban, hogy az elismert verseny kulisszái mögött ármány és cselszövés húzódik meg: egy kőolajban érdekelt nemzetközi bűnszervezetnek ugyanis egyáltalán nincs ínyére, hogy a Földgolyó Futam egy új, alternatív üzemanyag promócióját szolgálja, ezért készek bármit megtenni, hogy szabotálhassák a futamot. Villám és Matuka egyik pillanatról a másikra belekeverednek a bűnözők elleni, több országon átívelő harcba, oldalukon az egyértelműen a 007-es ügynök által inspirált Aston Martinnal, Finnel és hű társával, Holley-val. A Verdák 2. oly kevés eredetiséget képes felmutatni, hogy azt első pillanatra nehéz is elhinni. Ilyen szintű ötlettelenség eddig példátlan volt a Pixar-filmek birodalmában. A kreativitás szinte kimerül az első részben már unásig nyüstölt autókkal, alkatrészekkel, márkákkal kapcsolatos poénok további erőltetésében, és a viccesnek szánt, de valójában sokszor idegesítő utalásos nevek, szóviccek 2-3 percenkénti eldurrogtatásában. Igaz, a történet otthagyja Amerikát és most jóval szélesebb területet fed le a világ különböző tájaiból (Japán, Olaszország, Anglia és még Franciaország is befért), így több a látnivaló, na meg a poénforrás, és bőven adódik lehetőség az eltérő nemzetek jellegzetességein mulatni, a sztereotípiákon lovagolni, akár finoman gúnyt űzni belőlük, de még mindezek ellenére is a film inkább érződik kierőszakoltnak, mesterkéltnek, a kötelező körök lefutásának, semmint őszintének vagy természetesnek.

Örvendetes, hogy a folytatásban már nem minden a versenyzésről szól, és egy a nem amerikai közönség számára talán valamivel érdekesebb, izgalmasabb és akciódúsabb cselekményszál kerül előtérbe, de az igazat megvallva jó fél óra elteltével ez sem segít sokat az érdeklődésünk fenntartásában. A Verdák 2. hamar leül, izzadtságszagú igyekezete átlátszóvá válik, és fantáziátlan, lapos gagjeivel egyszerűen nem tudja a figyelmünket megragadni.

A James Bond széria és más népszerű kém-thrillerek felé tett kikacsintásokkal a film készítői biztosra akarnak menni, hogy még az egyszeri nézők is képben legyenek az inspirációk tekintetében, de túl sokszor láthattunk már hasonló, és nem egyszer ügyesebben kivitelezett paródiákat ahhoz, hogy az ilyen jellegű kifigurázásnak bármi nemű újdonság ereje legyen. Ott van mondjuk Austin Powers trilógia, amely ugyan kizárólag felnőtteknek szólt, a Verdák 2. furfangosság és kimunkáltság szempontjából mégis példát vehetett volna a sorozatról.


A Verdák 2. a humor mellett számos akciójelenettel is szolgál, amikből sajnos csak egy vagy kettő hagy majd bennünk maradandó emlékeket, a többi kiábrándító módon papírforma szerinti. Hála istennek, a Pixar legalább a vizualitás terén hozza csúcsformáját: bármekkora csalódottságot is kelt bennünk a Verdák 2. tartalma, az biztos, hogy a formával nincs semmi gond. Öröm ránézni a filmre, minden szereplő csodálatosan renderelt, a helyszínül szolgáló különböző világvárosok pedig bámulatos, ragyogó neonfényekben pompáznak. Tényleg káprázatos az, ahova eljutott napjainkra a számítógépes animáció, nehéz összeegyeztetni az élethű kifejezést egy élő, beszélő, antropomorfizált járművekkel benépesített fiktív világgal, de mégis ez a legjobb szó, amivel a film külcsíne jellemezhető. A 3-D vetítés tulajdonképpen irreleváns, a technika olykor annyira visszafogott hatásfokkal kerül felhasználásra, hogy már-már 2-D-ként hat. John Lasseter, a Pixar veterán rendezője szerencsére tökéletesen tudja, hogyan hasznosítsa a háromdimenziós vetítést úgy, hogy az filmjének előnyére váljon, elkerülve az olyan kellemetlen mellékhatásokat, mint a homályosság vagy fakó színvilág. Az "extra dimenzió" viszont vajmi kevés pluszt nyújt a látványosságot illetően, ezért felvetődhet a kérdés: minek kellett ebbe időt, pénzt és energiát feccölni?

A Verdák 2., nincs mese, egy kellemetlen meglepetés: a Pixar stúdió eddigi legrosszabb produkciója. Való igaz, még így is felette áll a jelenlegi animációs filmpaletta legalább 70 százalékának, ha nem is forgatókönyv, de látvány tekintetében mindenképpen, de hiányzik belőle az a rétegzett szofisztikáltság, ami a Pixar védjegyévé vált az elmúlt 15 év során. A nem megújuló energiaforrások ellen szóló, leplezetlenül zöld, magától értetődő és kicsit sem burkolt mondanivaló minden csak nem mély. A Verdák 2. a kicsiknek így is ideális mozis élményt jelent, bár a közel két órát lehet, hogy nehezen fogják nyugodtan végigülni, az érettebb korosztálynak azonban nem szolgál sok érdekességgel.

Verdák 2. előzetes