Terminátor: Genisys filmkritika

Az első két rész megidézésére való törekvés természetesen érthető, hiszen mindmáig ezek a rajongók és a kritikusok által legkedveltebb, valamint anyagilag is a legsikeresebb képviselői a franshise-nak, míg a más alkotók részvételével tető alá hozott folytatásokat - különösképp a korábbi hangvételtől és idősíktól alaposan elrugaszkodott Megváltást - jóval több kritika érte.

Mindez abból a szempontból nem is csoda, hogy a széria minden egyes epizóddal egyre inkább önmaga paródiájára kezdett hasonlítani, ami ugyan csak A gépek lázadása esetében vált nyilvánvalóvá, ám már Az ítélet napja is bőven tartalmazott erre utaló elemeket a jó és a rossz terminátorral, valamint a nem egyszer a könnyed hangvételt erőltető narratívával.

A Genisys sztorija felettébb ismerős felállással szembesít bennünket, lévén John Connor (Jason Clarke) a jövőt uraló gépekkel szembeni emberi ellenállás vezére visszaküldi Kyle Reese őrmestert (Jai Courtney) 1984-be, hogy megvédje anyját, Sarah Connort (Emilia Clarke), s ezáltal biztosítsa saját és az emberiség jövőjét.

Egy előre nem látott esemény azonban megtöri az idővonalat, miáltal a fiatal katona a múlt egy új, ismeretlen verziójában találja magát. Amellett, hogy váratlan segítőtársakra talál - köztük az Őrzőre (Arnold Schwarzenegger), egy amolyan jóindulatú "veterán terminátorra" -, veszélyes ellenségekbe ütközik, és immár az eredeti küldetés is jóval bonyolultabbá válik: helyre kell állítani a félresiklott jövőt...

Terminátor papa (Arnold Schwarzenegger) ezúttal is a hősökre vigyáz

A fenti cselekmény nagy vonalakban való ismeretében joggal tarthattunk tehát attól - pláne az előzetesek és a Genisysről idejekorán napvilágot látott információk birtokában -, hogy a film ugyanolyan vagy még kényszeredettebb változata lesz a korábbi folyatásoknak, melybe az alkotók mindent és mindenkit belezsúfoltak a Terminátor-univerzumból, akit és amit csak lehetett az első két részből. Ráadásul a trailerekben a váratlan(nak szánt) fordulatok lényegét rögtön el is lőtték, hogy még azon se lepődhessünk meg vagy mosolyoghassunk igazán, amin lehetne...

Ugyanakkor biztató jelként szolgált, hogy közvetlenül a premier előtt maga James Cameron vette védelmébe a Genisyst, mondván az újabbak közül ez az epizód a leghűbb az általa készített filmekhez, melyet ezért ő a franchise hivatalos folytatásának tekint, és minden rajongónak bátran ajánlja, hogy menjen el rá a moziba.

John Connor (Jason Clarke) rendíthetetlenül küzd a gépek uralma ellen

Tény, hogy Alan Taylor rendező és stábja mindenáron igyekezett megidézni a nagy elődök szellemét, ezt azonban a kellő körültekintés és kreativitás hiányában tették, miáltal az eredmény is enyhén szólva felemásra sikeredett.

A forgatókönyv erőteljesen a nosztalgiára épít, a filmiparban mérföldkőnek számító első két részt azonban legfeljebb nyomokban tudják megidézni, azok hangulatát viszont már nem sikerül visszaadniuk az alkotóknak. Ehelyett gyakoriak a kínos párbeszédek és a félresikerült egysorosok, melyek anno annyira ütősek és jellegzetesek voltak, hogy még ma is emlékszünk rájuk.

Virág helyett mackó, de a lényeg ugyanaz

Több, mint két évtized távlatából nézve megállapíthatjuk, hogy míg az 1984-es A halálosztó egy korszakalkotó sci-fi és kőkemény thriller volt, addig a második epizód szinte teljességgel elment a puszta akciófilmek irányába, azok közül is időnként a vígjátékok határait súrolva.

Annak ellenére, hogy a T2 bemutatását követően igazi kultfilmmé és az akciómozik között egyfajta etalonná nőtte ki magát, teret adott a már valóban teljesen felesleges harmadik rész előtt, hogy azután végleg vakvágányra kerüljön a franchise, melynek állott posványában fuldokol a Genisys is.

Kyle Reese (Jai Courtney) önként utazik vissza az időben, hogy megállítsa a Halálosztót

Az idősíkokkal való machináció zavaros és logikátlan, a narratíván gyakran érződik a kényszeredett túlbonyolítottság annak érdekében, hogy valami újat vigyenek a sztoriba, az erőltetett központi fordulópontot is beleértve. A cselekmény különböző években játszódik - itt is a régi és az új keveredése a jellemző, melyben a friss sztorielem a Genisys nevű rendszer, aminek természetesen a Skynethez is közvetlen köze van.

Azonban talán még a keszekusza, több sebből vérző történetnél is nagyobb baj, hogy a karakterek erőtlensége és a már sokadjára látott gyilkológépek iránti megszokás miatt túlságosan még az akciójelenetek alatt sem tudunk izgulni értük.

A folyékony fémből álló T-1000 (Byung-hun Lee) is bekapcsolódik a mókába

Az ötlet, hogy ezúttal Kyle Reese-t tették a cselekmény narrátorává, merész és figyelemreméltó húzás, ámde hasztalannak bizonyul, lévén az egyes szereplők egész egyszerűen működésképtelenek. Jai Courtney sztárolása mindmáig rejtély, mivel színészileg szinte semmit sem tud felmutatni, s ezáltal még csak részben sem képes reprodukálni Michael Biehn szenvedélyes és hiteles alakítását.

Emilia Clarke legfeljebb külsőségekben hasonlít Linda Hamiltonra, a sorsával szembesült Sarah Connor megszállottságát azonban ugyanúgy nem sikerül visszaadnia, mint ahogy Courtney-nak Reese hasonlóan motivált karakterét és karizmáját, ily módon a két szereplő közötti gyengéd kapcsolat (újra)felépítése is esetlenné és hiteltelenné válik.

Reese és Sarah Connor (Emilia Clarke) sokat vitatkozik, de hogy ebből hogy lesz szerelem...

A Genisysben Jason Clarke tehetsége sem kerülhetett kiaknázásra, mert hiába kiváló színész, ő sem tud igazán mit kezdeni John Connor felemásra sikeredett figurájával. A produkció Schwarzenegger imázsát sem igen öregbíti: a veterán akciósztár inkább önmaga önlejáratásában jeleskedik azzal, hogy kétségbeesetten próbál korábbi sikereibe kapaszkodni, miközben talán ideje volna belátni, hogy eljárt már felette az idő.

A számítógépes trükkmesterek számára természetesen ez sem jelentett akadályt, lévén még a fiatal Schwarzi által alakított terminátort is hihetően újraalkották. A látvány egyébként is igencsak meggyőző, és a rajongók közül bizonyára sokan értékelik majd, hogy újfent betekintést nyerhetünk a Terminátor-univerzum mindeddig rejtett, legfeljebb elbeszélés alapján ismert momentumaiba, 2029-től kezdve 1984-en keresztül a mindeddig még nem látott 2017-es eseményekig. A 3D-vel kapcsolatban újfent leszögezhető, hogy teljesen felesleges vizuális elem, míg az IMAX nyújthat némi bónuszt az akciójelenetek során.

A terminátor újfent visszatér

Összességében azonban kijelenthető, hogy - mint Hollywoodban oly gyakran megesik mostanában - a Terminátor: Genisys abszolút felesleges folytatás, mely sajnos nem lett méltó a dicső kezdetekhez, és alighanem az új trilógia következő két epizódjára is hasonló sors vár majd.

Azok számára, akik mozizás közben ki tudják kapcsolni az agyukat, és képesek elvonatkoztatni a korábbiaktól, akár még kellemes kikapcsolódást is nyújthat a film a látványos helyszínek és akciók révén, túl sokat azonban semmiképp sem szabad várni tőle.

Terminátor: Genisys előzetes