Phillips kapitány filmkritika

A jelen kritika tárgyát képező Phillips kapitány úgyszintén megtörtént eset alapján készült, és túlnyomórészt hűen követi az - egyébként jobbára valódi nevükön szereplő - résztvevők beszámolói alapján rekonstruált eseményeket. Greengrass ez alkalommal a szomáliai kalózok Indiai-óceánon való garázdálkodását vette górcső alá, ami néhány évvel ezelőtt rendkívül komoly problémát jelentett a térségben, illetve a tengeri fuvarozás területén, ahogy arra a gyakori híradásokból is emlékezhetünk. A forgatókönyv elsősorban Stephan Talty A Captain's Duty: Somali Pirates, Navy SEALs, and Dangerous Days at Sea című könyve nyomán, Richard Phillips kapitány saját elbeszélésére alapozva íródott, ami viszont felveti a részrehajlás lehetőségét a bemutatott események ábrázolásában.

2009 áprilisában járunk, amikor az Egyesült Államokban élő Phillips kapitány (Tom Hanks) behívót kap az Ománból a kenyai Mombasába induló Maersk Alabama konténerhajóra. Az ománi kikötőbe érkező Phillips még nem sejti, hogy ezúttal - minden óvintézkedés ellenére - néhány mindenre elszánt, géppuskákkal felfegyverzett kalózzal kell majd szembenéznie, akiktől a rakományon kívül a húsz fős legénység épségét is meg kell védenie.

A nincstelen fiatalokból álló szomáliai banda vezére, Abduwali Muse (Barkhad Abdi) attól sem riad vissza, hogy miután a hajó irányítását blokkoló tengerészek elbarikádozzák magukat a fedélzeten, magát a kapitányt ejtse túszul a több millió dolláros vagyont ígérő zsákmány reményében. Kettejük mentális és fizikai párharca egészen a végsőkig fokozódik, melyben Muse szempontjából a váltságdíj átvétele, Phillips számára pedig a kiszabadítására indított mentőakció sikere jelentené a megváltást.

Prédára lesve

Az aprólékosan kidolgozott történet révén betekintést nyerhetünk a tengeri kereskedelmi hajózás kulisszái mögé, némileg átfogóbb képet kapva, mint például a Csempészekben alkalmunk nyílt rá a közelmúlt során. A filmből számos apró részletre derül fény, így azt is megtudjuk, milyen eszközökkel küzdenek a tengerjáró kereskedelmi hajók a kalózok ellen, akik kevésbé modern felszereléssel, ám annál nagyobb eltökéltséggel és fanatizmussal csapnak le zsákmányukra. Az általuk fenyegetett Alabama fedélzetén elhangzó párbeszédekből még a tengerészek közötti, illetve munkaügyi és szakszervezeti problémákra is kapunk némi rálátást, amennyiben nézeteltérés alakul ki a legénység és a tisztek között a tekintetben, hogy mi tartozik a beosztottak feladatai közé, illetve meddig kötelezhetők életük és testi épségük kockáztatására.

Támadás az Alabama ellen

A narratíva alaposságára tehát nem lehet panasz, ami - legalábbis a játékidő első felében - szerencsére nem megy a folyamatos feszültségnövelés rovására. A hajózás mint szállítási forma ugyanakkor ezúttal is csupán háttérként szolgál, a film elsősorban magára a szituációra (kalózok a fedélzeten), illetve a karakterekre, azon belül is főként Phillips kapitány személyére koncentrál, mely utóbbi tény miatt gyakorlatilag életrajzi műnek tekinthető. Végig a kapitányt követve a néző szinte egy az egyben bele tudja képzelni magát a főszereplő helyzetébe, átélve annak minden professzionális - illetve részben magánéleti, magánemberként felmerülő - problémáját, felelősségét, döntését és dilemmáját, valamint a bizonytalanságot és az embertelen megpróbáltatásokat, melyeken át kell esnie a támadás során.

Ne lőjetek, tiétek az összes pénz!

Vagyis mint Greengrassnál általában, most is az akció és a benne résztvevők drámája játssza a főszerepet, és a direktor ezúttal sem okoz csalódást híveinek, akik a hollywoodi giccstől és felesleges sallangoktól jobbára mentes stílusáért kedvelik. A kapitány családjára a krízis ideje alatt legfeljebb utalások történnek, ám az eseményeket mindvégig csupán a kötelességét teljesítő, majd az életéért rettegő férfi szemszögéből éljük meg, mindenféle látványos családi dráma és mesterséges hangulatfokozás alkalmazása nélkül - olyannyira, hogy még a befejezés alkalmával is elmarad az álomgyári filmekre jellemző, gyakran öncélú és túlnyújtott végső összeborulás. Greengrass remekül érzékelteti, ahogy Phillips kétségbeesetten igyekszik egyensúlyozni a kötelesség, vagyis a cég érdekei és a rakomány védelme, illetve a saját és legénysége életének megóvása között, miközben gondolatai egyre inkább saját és szerettei sorsa körül forognak.

Pedig megesküdtem volna, hogy erre kell menni...

A produkció leginkább vitatható pontja, hogy lényegében hősként ábrázolja a kapitányt, mellyel kapcsolatban az a vád érte az alkotókat, hogy nem valósághűen mutatják be az eseményeket, illetve a főtiszt személyét. A legénység több tagja szerint ugyanis valójában Phillips felelőtlensége és arroganciája miatt kerültek bajba, mivel a kapitány tudatosan hajózott túlságosan közel a szomáliai partokhoz, figyelmen kívül hagyva az aktuális figyelmeztetést. Mindez természetesen a történteket átélt emberek számára rendkívül frusztráló lehet, ugyanakkor semmit sem von le a film azon értékéből, hogy realisztikus, és ha nem is teljesen hiteles, de nagyon is hihető és emberi módon tárja elénk a kalóztámadás egyes mozzanatait, valamint annak hatásait az érintettekre, különös tekintettel a címszereplőre.

A túszdráma folytatódik

A Phillips kapitány Tom Hanks karrierjének újabb fontos állomása lehet - a kétszeres Oscar-díjas színész ezúttal is hasonlóan kiváló alakítást nyújt, mint a Számkivetettben, ahol úgyszintén végig az ő, sorozatos megpróbáltatáson áteső karaktere állt a középpontban. A jelen produkció lényegét tekintve annyiban különbözik, hogy nem pusztán egyetlen ember személyes, illetve családi drámáját tárja elénk, hanem egymástól gyökeresen eltérő háttérrel rendelkező emberek összeütközését, akaratuk szinte kézzel fogható egymásnak feszülését.

Azaz a tipikus hollywoodi akciómozik felületességével szemben némileg a másik oldal életébe és motivációiba is betekintést nyerhetünk, beleértve a szomáliai kalózok hierarchiáját, belső harcait és rivalizálását, melyből egyúttal határtalan elszántságuk és bizonyítási vágyuk is eredeztethető. Az ifjú brigantik szerepére jelentkező sok száz meghallgatott közül kiválasztott, különösebb színészi tapasztalat nélküli négy afrikai származású fiatalember a nagynevű Hanks méltó társának bizonyult, különösen a vezért alakító Barhad Abdi, aki mindvégig karizmatikus és kiszámíthatatlan főellenség.

Abduwali Muse (Barkhad Abdi) és önjelölt kalózai

Mindazonáltal a cselekmény hátterét ez esetben nem sikerült tökéletesen bemutatni - a Phillips kapitány ugyanis hiába igyekszik egy-egy kiélezett szóváltáson vagy elejtett mondaton keresztül érzékeltetni magát a probléma gyökerét, az afrikai szegénységet a modern amerikai életmóddal szemben - melyről mellesleg szintén azt sugallja Greengrass, hogy távolról sem fenékig tejfel -, a mondanivaló meglehetősen felszínes és súlytalan marad. Nem úgy a foglyul ejtett kapitány és a legénység kálváriája, melyet mindvégig torokszorítóan érzékeltetnek az alkotók, mint ahogy a katonai akció, az amerikai hadsereg végletekig professzionális és hidegvérrel kikalkulált módszereinek bemutatása is elsőrangúnak mondható - a messzemenően realisztikus, ámde játékfilmhez képest kissé túlságosan is elnyújtott befejezéstől eltekintve. Míg a 2001 szeptember 11-i terrortámadás alkalmával eltérített repülőgép utasainak megpróbáltatásait és halálfélelmét könyörtelen érzékletességgel elénk táró A United 93-as végig fenn tudta tartani a feszültséget, fokozva azt egészen a végkimenetelig, a Phillips kapitány végjátéka meglehetősen elnyújtottra, helyenként kissé túlságosan is vontatottra és "szenvedősre" sikeredett.

Mosolyogjon már egy kicsit, kapitány úr!

A Greengrassra és megszokott dokumentarista stílusára oly jellemző gyakori kézikamera-használatot, a gyors kameramozgásokat és az időnként feltűnően szemcsés képet ez alkalommal is el kell viselnünk - emiatt egyes jelenetek nehezen követhetők vagy zavaróak lehetnek, amit nem minden néző kedvel vagy tolerál. Ettől eltekintve a fényképezés célratörő, s bár vért csupán annyit látunk, amennyit nagyon muszáj, a film megtekintése elsősorban erős idegzetű, 16 éven felüli nézőknek ajánlott - még akkor is, ha A United 93-asnál valamivel kevésbé képes zsigerileg hatni a befogadó lelkiállapotára és érzelmeire. Kisebb hibái és hiányosságai ellenére azonban minden kétségtől mentesen leszögezhetjük, hogy az eddig meglehetősen gyenge felhozatalt produkáló 2013-as esztendő egyik legjobb mozijával van dolgunk a Phillips kapitány esetében.

Phillips kapitány előzetes