Need for Speed filmkritika

Míg azonban a Vin Diesel és a tavaly éppen egy tragikus autóbalesetben elhunyt Paul Walker nevével fémjelzett Halálos iramban-filmek egyre inkább elkanyarodtak az illegális utcai versenyek világától, hogy egyfajta heist és buddy movie keverékké transzformálódjanak, a Need for Speed alkotói kizárólag a több millió dolláros autócsodák felvonultatására és a féktelen száguldozásnak, illetve magának az életérzésnek az átadására koncentráltak. Mindez többé-kevésbé sikerült is nekik, lévén a mozi technikai megvalósításáról leginkább csak szuperlatívuszokban lehet beszélni: a magas oktánszámú üldözések, a sebesség érzése, a gyönyörű gépszörnyek egymásnak feszülése és valóságosnak ható törésmodellje;) egészen látványosra és élvezetesre sikeredett. Ugyanakkor a technikai kivitelezésen kívül a Need for Speed-ben az egyetlen, ami A-kategóriásnak mondható, azok a csúcsverdák, minden más - az alkotókat és a színészeket is beleértve - legfeljebb a B kategóriába sorolható.

Sorsdöntő találkozás a nagy riválissal, Dino Brewsterrel (Dominic Cooper)

Már maga a forgatókönyv is innen-onnan összeollózott sablonokból építkezik, a történet pedig részben a Need for Speed: The Run című játékból eredeztethető, melyben főhősként az egész Egyesült Államokat kellett átszelnünk annak érdekében, hogy visszanyerjük életünket és becsületünket. Jelen mozi esetében a szerelőműhely-tulajdonos Tobey Marshall (Aaron Paul) kényszerül hasonló cselekedetre - melynek végén ráadásul egy mindent eldöntő verseny várja legfőbb riválisával és ellenségével, az egykori Nascar-pilóta, ám immáron a kocsiépítési és tuning üzletben ténykedő Dino Brewsterrel (Dominic Cooper) -, miután ártatlanul megvádolják és leültetik egy olyan bűnért, amit nem ő követett el. A bivalyerős Ford Mustang mellett Tobey társául kapja a belevaló autókereskedő lányt, Julia Maddont (Imogen Poots), akivel számos akadályon és riválison kell átverekedniük magukat, míg végül megérkeznek a végső leszámolás helyszínére.

Julia Maddon (Imogen Poots) nem hagyja lerázni magát

A sztori tehát nagyjából olyan szinten mozog, mint egy átlagos videojáték esetében, még ha akad is benne bőven csűrés-csavarás, csak hogy ne tűnjön az egész olyan faék egyszerűségűnek, mint amilyen valójában. Mindazonáltal a gyakorta erőltetett cselekményszálakon, az öncélú vagy épp nehezen hihető, életszerűtlen fordulatok alkalmával jól érzékelhető, hogy kizárólag azért van rájuk szükség, hogy bizonyos jelenetek úgymond kontextusba kerüljenek, illetve beilleszthetőek legyenek a tulajdonképpeni központi szerepet játszó autós üldözések. Ezekből viszont mindenfélének tanúi lehetünk a filmben, melyekkel eddig a különböző Need for Speed játékokban találkozhattunk: versenypályán, városi utcákon, országúton, autópályán, erdőn, mezők, hegyek között, rendőrök nélkül és rendőrökkel egyaránt zajlik a hajsza és az adrenalinserkentő akciózás.

A hajsza tetőfokán

Az ilyen jelenetekkel kapcsolatban el kell ismerni, hogy rendkívül profi módon kerültek kivitelezésre, és remekül visszaadják a játékok hangulatát - amiben persze a minden rajongó kedvencének számító csúcsjárgányok és az ismerős, mondhatni ikonikussá vált NFS helyszínek is nagyban segítenek. Az élményhez nagyban hozzátesz a kiváló fényképezés és hangzás - a utóbbi autentikussága, a praktikus effektusok alkalmazása és az innovatív kamerakezelés révén a néző is valósággal a volán mögött, az akció kellős közepében érezheti magát -, valamint a remekül megválasztott zenék és a többnyire jónak mondható vágás, mely legfeljebb néha zavaró kissé. Erős túlzások és fizikai képtelenségek persze elő-előfordulnak, egy ilyen, nem éppen a realizmust szem előtt tartó moziba azonban ez még pont belefér.

Ad-hoc üzemanyagfeltöltés Need for Speed módra

Az időről időre elejtett, helyenként kínos gegekről ugyanezt nem mindig lehet elmondani, mint ahogy az alkalmazott humor általában sem veszélyezteti a klasszikusokat - az amúgy sem túl nagy feszültséget azért alkalomadtán sikerül feloldani velük, a kívánt hatást tehát többnyire elérik. Ennél nagyobb gond, hogy a néző érzelmi bevonására tett kísérletek is felemás eredményt hoznak, és a szereplők, bár kielégítően hozzák a számukra megírt típusfigurákat, igencsak kevés mélységgel vagy kisugárzással rendelkeznek.

A képen az igazi badass a Lamborghini

Míg a Halálos iramban-széria, ha világszínvonalú színészeket nem is, de legalább olyan, jónevű és karizmatikus sztárokat vonultatott fel, mint Diesel, Walker, The Rock vagy Michelle Rodriguez, addig erre a mozira az alkotók csupán egyetlen bejáratott nevet tudtak megnyerni maguknak. Azonban a jóval szebb napokat látott Michael Keaton karaktere is csak afféle narrátorként szolgál, végig egy helyben ül és szöveget darál - vagyis igazi szerepe nincs a történetben, csupán ismerős arcként, illetve "mesélőként", a látottakat kommentárral és magyarázattal ellátó eszközként funkcionál.

Monarch (Michael Keaton) frankón megmondja, mi a szitu

Ahogy tehát sejteni lehetett, újfent egy olyan játékadaptációval van dolgunk, melynél a középszerű karakterek, illetve szereplők részvétele középszerű és elcsépelt sztorival társul, vagyis a dolog humán része ezúttal sem kevés kívánnivalót hagy maga után. Ezzel szemben a technikai megvalósítás, a hangzás és a látvány egészen kiváló, s néha még a 3D-s felvételek is jól működnek - azzal együtt, hogy általában viszont semmi pluszt nem adnak hozzá a moziélményhez, így a 3D alkalmazása lényegében itt is szinte teljesen feleslegesnek tekinthető. Mindent összevetve a Need for Speed nem is igazán film, inkább technikai demonstráció, egyfajta kollázsa a játékokból ismert, jellegzetes momentumoknak - ami a franchise rajongóinak és a gyors autók kedvelőinek alighanem elnyeri majd a tetszését, az igazán minőségi (akció)filmek híveinek azonban könnyen csalódást okozhat.

A zúzás még jobb is, mint a játékban

Need for Speed előzetes