Kémek hídja filmkritika

A várakozás pedig egyáltalán nem volt hiábavaló, mivel a legendás direktor ismét kiemelkedő és lélekemelő (történelmi) filmet forgatott, feltámasztva a már-már feledésbe merült hidegháborús kémthriller műfaját. A produkció sikerének egyik oka, hogy a Kémek hídja második felében a vásznon zajló macska-egér játék a régi klasszikusokat idézi, másrészt remekbe szabott történelmi tablót nyújt a hidegháború korai, legkiélezettebb korszakáról, amikor a két szembenálló világrend árgus szemekkel leste egymás minden lépését.

A történet középpontjában az U-2 incidens néven elhíresült, az 1960-as évek elején lezajlott események állnak, amelyeknek ezúttal nem egy hivatásos kém vagy ügynök, hanem egy civil szemszögéből válhatunk tanúivá. A biztosítási jogászként dolgozó, ám a náci háborús bűnösökkel szemben folytatott nürnbergi per során már bizonyított James Donovan (Tom Hanks) lett az a kiválasztott független védőügyvéd, akinek biztosítania kell az amerikai igazságszolgáltatás pártatlanságát (vagy legalábbis annak látszatát), amikor New Yorkban elfogják a szovjeteknek való kémkedéssel vádolt festőt, Rudolf Abelt (Mark Rylance).

Rudolf Abel (Mark Rylance) minden helyzetben megőrzi a hidegvérét

Miközben Donovan minden tőle telhetőt megtesz a férfi alapvető jogainak képviseletében, a Szovjetunió felett lelőnek egy U-2-es kémrepülőgépet, melynek fiatal pilótája, Francis Gary Powers (Austin Stowell) az ellenség fogságába esik. Abbéli félelmében, hogy a fogoly kényes titkokat fecseg ki az oroszoknak, a CIA a fiatalember mihamarabbi kimenekítését szorgalmazza, amihez Abelt akarják felhasználni csereképpen.

Hoffman ügynök (Scott Shepherd) kezdeményezésére tárgyalótermi sikereinek okán a családos Donovant küldik tárgyalni az egyre forróbb hangulatú Berlinbe, hogy a szovjetekkel megállapodásra jutva szavatolja Powers hazatérését. A hasonló műveletekben járatlan, ám annál elszántabb ügyvédnek számtalan nehéz pillanatot kell átélnie a fal felépítése miatt kettészakított városban, ahol közvetve nem pusztán egy vagy két ember élete a tét, hanem egyenesen a nukleáris katasztrófa és a harmadik világháború elkerülése.

Gary Powers (Austin Stowell) és pilótatársai nem saját ötlet alapján szerveznek kirándulást a Szovjetunióba

A klasszikus recept tehát ez alkalommal is működik, miszerint az alkotók nem tolakodóan, mégis határozottan érzékeltetik velünk, hogy a protagonista egy átlagosnak számító ember, aki egyszercsak az események középpontjában találja magát, és a nemzetközi politika kulcsfigurájává válik. A kétszeres Oscar-díjas Tom Hanks nem meglepő módon nagyszerűen alakítja az elszánt humanitárius ügyvédet, kinek elvei szöges ellentétben állnak a merev, az egyes emberek életével szemben szinte közömbös szemléletű CIA álláspontjával, lévén Donovan egy fogságba esett amerikai diákot is ki akar hozni Kelet-Berlinből Abelért cserébe.

A karakter jellemét maga a Hankset dirigáló Spielberg foglalja össze e legjobban:

Hoffman ügynök (Scott Shepherd) nem díjazza Donovan humanitárius misszióját

Mivel a televíziózás hőskorában a média és a sajtó már jelentős befolyást gyakorolt az emberek szemléletmódjára, Donovan hamar közutálat tárgyává válik az ellenséges kém védelme miatt. De a forgatókönyvíró és a rendező gondos, minden részletre kiterjedő munkájának köszönhetően a kémek világától, a kémkedés és az elhárítás különböző módszereitől kezdve a nagyhatalmi politika működésén át egészen a frontvonalakon (lásd Kelet- és Nyugat-Berlin) fennálló, szívszorító, családokat és emberi életeket derékba törő helyzet aprólékos bemutatásáig tanúi lehetünk a korra jellemző összes lényeges mozzanatnak.

Mrs. Donovan (Amy Ryan) számára legfontosabb a család biztonsága

A jól átgondolt narratíva segítségével magunk is megbizonyosodhatunk róla, hogy a hidegháborút valójában nem fegyverekkel és katonákkal vívták - azok leginkább csak az elrettentés eszközéül szolgáltak -, hanem információval és propagandával. Az utóbbi révén mindenki, még a legegyszerűbb háziasszony vagy vidéki család is veszélyben érezte magát az Egyesült Államokban, ami sajátos paranoiás állapothoz vezetett a lakosság jelentős hányada esetében.

Az atmoszférateremtés tehát tökéletes, valóban az ötvenes-hatvanas évek hidegháborús hangulat által meghatározott világában érezhetjük magunkat, amihez persze a kiváló jelmezek, a gondosan megválasztott helyszínek és a hitelesen megépített díszletek is nagyban hozzájárulnak. Spielberg természetesen nem hagyhatta ki a lehetőséget, hogy közvetlenül elénk tárja a Berlini Fal felépítését az akkori viszonyok megkapó ábrázolásával - amikor pedig indokolt, a feszültség szinte tapintható, illetve ha szükséges, a rendező még fokozni is képes azt a legkiélezettebb szituációkban.

A Berlini Fal felhúzása sokak életében bizonyult sorsfordító tragédiának

Teszi mindezt úgy, hogy közben nagyszerű érzékkel oldja a feszültséget a humor segítségével, mely ízléses volta és kiváló időzítése révén oly módon szórakoztat, hogy közben egy cseppet sem csorbítja a helyzet komolyságát. (Ebben nagy részük volt a Coen fivéreknek, akik kezén szintén átment a forgatókönyv, és - az eredeti anyag maximális tiszteletben tartása mellett - igencsak kreatív módon sikerült kiszínezniük a párbeszédeket.)

Spielberg gyakori hibája a túlzott szentimentalizmus, mely nem egyszer csöpögőssé és némileg hiteltelenné teszi a bemutatott eseményeket (lásd Ryan közlegény megmentése, Hadak útján), a Kémek hídja esetében azonban ennek alig látjuk nyomát. A rendezőnek ezúttal szinte tökéletesen sikerült eltalálnia az arányokat, és a narratívát oly módon hatja át a humanitás, hogy közben túlságosan érzelgőssé válna.

Ideje lesz végre elszállni innen...

Habár a cselekmény igen lassan csordogál, a történetvezetés folyamatos, és a remek, intelligens és nem egyszer iróniától sem mentes dialógusok, illetve a kiváló színészi játék miatt a film egy percre sem válik unalmassá. Lehet, hogy a Kémek hídja elbeszélésmódja régimódinak titulálható, ennek ellenére nagyon is hatékony és élvezetes a hozzáértő direktornak köszönhetően. Mindazonáltal a valóban megtörtént események némiképp kiszínezett mozgóképes adaptációja mindvégig képes hiteles maradni, és egy rendkívül fontos üzenettel bíró, karakterközpontú drámát tár elénk, mely túlzás nélkül az idei esztendő egyik legfontosabb és legemlékezetesebb produkciója.

Kémek hídja előzetes