Régen nem láthattunk már olyan természetfilmet, ami valamiben újat, kiemelkedõt mutatott volna. A dokumentumfilmek egy ideje inkább helyezik magát az embert elõtérbe, mint amit igazán kéne: az Anyatermészetet. Nos, a Kék mélység most megtörte ezt a monotonitást, és egy olyan világot tár elénk, amit csak elenyészõen kevesen láthattak eddig. A Föld több, mint 70%-át víz borítja, és olyan élõlényeket rejt a mélyben, amelyek több millió éves evolúciójukkal már messze az ember elõtt uralták bolygónkat.
/>
A víz az élet alapeleme. Víz nélkül semmi nem maradna meg a Földön. Mégis, legtöbben kevesebbet tudunk a legnagyobb élõ organizmust is magában rejtõ óceánokról, mint akár a Holdról, vagy a csillagokról. Pedig odafent sohasem jártunk, és valószínûleg egyhamar nem is fogunk. Az óceánok, tengerek pedig elõttünk terülnek el. Nem veszünk tudomást róla, mert annyira természetes, hogy van. Pedig, ha megismerjük, egy fantasztikus világ tárul fel elõttünk. A Kék mélység elsõsorban olyan lényeket mutat be, amiket innen-onnan, könyvekbõl, természetfilmekbõl ismerünk, vagy legalábbis hallottunk róla, mégsem foglalkozunk velük eleget. Te tudtad, hogy a fókák alig egy kis része éli meg a felnõttkort? Igen? És azt tudtad, miért? Mert a gyilkos bálna kedvenc eledele. Az óriási lény annak kockáztatásával, hogy a parton ragad, képes kiúszni az óceánból, hogy elkapja az egyik legfinomabb csemegét, amit a környezetében talál. Ja, igen... És ezért képes több héten keresztül elúszni a sarkkörre...
A Kék mélység ráébreszt arra a szomorú és ijesztõ tényre, miszerint a Föld felszínét borító óceánokat uraló élõlényeknek csak kevesebb, mint 5%-át ismeri az emberiség! Érdekes, és alig ismert tény, hogy ha a szárazföldön található legmagasabb hegycsúcsot (Mount Everest - 8.850 m) az óceán fenekére süllyesztenénk, még akkor is óriási víztakaró lenne fölötte. Ezeket az információkat mind úgy adja át a film, hogy közben hihetetlenül látványos és lenyûgözõen ijesztõ képsorokon keresztül jutunk el a felszínrõl a sötét és néhol már-már rémítõ mélységbe. Ahogy egyre lejjebb ereszkedünk, úgy bukkannak elõ az egyre érdekesebb, és a Nyolcadik utas: a Halál-ra emlékeztetõ soha nem látott furcsa lények. Elképzelhetetlennek tartottam eddig, hogy a Mariana-árok (amely a Föld legmélyebb pontja) mélységében egyáltalán van bármilyen élet. És lám: olyan színpompás és olyan változatos élõvilág tárul elénk, ami páratlan a maga nemében. Soha nem hittem volna, hogy van bármilyen életforma, ami sokáig bírna akár 70-80 C-fokos meleget. És az újabb csoda: a többezer fokos mérges gázokat lövellõ mélytengeri gejzírek környékén nyüzsögnek a legváltozatosabb élõlények.
Ezt a rendhagyó dokumentumfilmet rengeteg helyszínen forgatta a BBC Természetrajzi Egysége. Az USA, Maldiv-szigetek, Falkland-szigetek, Mexikó, Dél-Afrika, Írország, Costa Rica, Columbia, Kanada, Oroszország, Ausztrália, Ascension sziget, Antarctic Peninsula, Anglia, Galapagos, Ecuador, Argentína, Brazília, Yap & Palau, Bahamák, Újzéland, Azori-szigetek, Thaiföld, Francia Polinézia, Belize, Papua Új Guinea, Norvégia, Spanyolország, Panama, Venezuela, Északi-sark, észak-nyugati területek, Bermuda, Tobago, Japán, Kajmán-szigetek területein felvett rengeteg anyagot több éven át forgatta az a stáb, amely a Discovery Channel-en vetített Kék bolygó címû sorozatot is készítette. Alastair Fothergill, rendezõ filmjét így ajánlja: "Elvisszük Önt egy olyan világba, amelyet még sohasem látott, amely azt hiszem az utolsó érintetlen terület a bolygónkon."
A film vizuálisan egy gyönyörû meséhez hasonlítható, ami annyira lenyûgözõ, hogy az ember észre sem veszi a másfél órát, máris elrepül. Természetesen ebben hatalmas szerepe van a zenének, amit George Fenton, ötszörösen Oscar-díjra jelölt zeneszerzõ komponált és a Berlini Filharmonikusok adnak elõ. A zene végigkíséri a filmet és folyamatosan követi az ott zajló eseményeket. Egy valóban szépen megkomponált filmet láthat-hallhat, aki megnézi a Kék mélységet.
Mindenkinek ajánlom, hiszen olyat láthatunk, amit életünkben soha nem fogunk. Nem csak a bálnákra, fókákra, cápákra, rájákra, medúzákra gondolok. Hanem az olyan mélyben meghúzódó élõlényekre, amik a teljes sötétségben a szivárvány színeiben pompáznak, vagy azokra, akik fényt gerjesztenek a többezer méteres mélységben, hogy ezzel csalogassák oda prédájukat. Megismételhetetlen képek, amit mindenképp érdemes nagy vásznon megnézni.
A film egyetlen hátránya számomra az volt, hogy azt a kevés kommentárt, ami a filmben elhangzik (nem lehet több 25-30 mondatnál) nem szinkronizáltatta le a forgalmazó. Így a gyerekek, akiket nagyon érdemes elvinni erre az alkotásra, nem biztos, hogy minden jelenetet végig tudnak kísérni, hiszen olvasniuk is kell. Gondolom, ennek oka, hogy a költségvetésbe nem fért bele, hiszen ne feledjük, Art-kategóriás (mûvészfilm) filmrõl van szó. Mindenesetre ne hagyja ki senki! Vétek lenne!
Kék mélységNemzetiség: Angol-Német
Jellemzõ : Természetfilm
Hossz: 90 perc
Készült: 2003
Premier: 2006. szeptember 14.
Forgalmazza: SPI
Eredeti cím: Deep Blue
Rendezõ : Alastair Fothergill, Andy Byatt
Szereplõk: -
Fényképezte: Doug Allan, Peter Scoones, Rick Rosenthal
Díszlet: -
Írta: -
Forgatókönyv: Alastair Fothergill, Andy Byatt, Tim Ecott
Zene: George Fenton
Vágó: Martin Elsbury
Producer: BBC Natural History Unit
