Hipervándor filmkritika

Pedig nagy munka áll mögötte. Nemcsak Liman, hanem az egyik forgatókönyvíró és egyben producer, Simon Kimberg, valamint Lucas Foster producer az elmúlt évet azzal töltötte, hogy tető alá hozzák a Hipervándor forgatókönyvét és előkészítsék a forgatást. Sőt még arra is vették a fáradtságot, hogy kidolgozzák a mitológiai anyagot. ( Ez ugyan első ránézésre nem látszik, lehet nagyon megvágták a filmet, hiszen 88 percesre sikeredett az eredeti 2 órás helyett ). Szóval a háttérmitológiát alaposan kidolgozták, amely a tér és időutazásra képes hipervándorok családfáját teszi követhetővé több ezer éven keresztül. Na ez az amiről a nézőnek dunsztja sem lesz a film nézése közben. Egész végig kapkodhatjuk a fejünket, mert ugyan csöpögtetnek ezt-azt, némi kis információt, és talán a mozaikokat is össze lehet rakni, de olyan aprók, és oly kevés van belőle, hogy még Mrs. Murple sem boldogulna. Nem azért, mert túlságosan bonyolultra vették a figurát, hanem azért mert túlságosan szétszórtra sikeredett. Persze itt már kezd gyanús lenni a történet, hogy ha nem sűrítik bele egyetlen filmbe a tudnivalókat, akkor az bizony folytatást követel. Lám beletenyereltünk az igazságba, a filmkészítők bizony trilógiában gondolkodnak.

Ugyanis valljuk be, ha egyszer belemélyedünk az idő-és térugrások lehetőségének taglalgatásába - ami ugye maga után vonja a fizikusokkal és misztikusokkal való diszkurzust - arra bizony kevés lesz másfél óra. Az elképzelés ugyanis Simon Kimberg ( forgatókönyvíró/producer ) szerint az, hogy a hipervándorok és a Lovagok - vagy ahogy a filmben hívják őket Paladinok - szövetségének egész világát felépítsék. Igen, itt most képbe jöttek a Lovagok/Paladinok. Ne gondoljunk a szokásos fantasys paladin figurákra, mert nem fogunk paplovagokat látni. Vannak helyette viszont olyan 'emberkék' akik előszeretettel gyilkolásszák a hipervándorokat. Egy szövetség akik hitük, nézeteik szerint - és ezt jócskán fanatikusan teszik - megakadályozzák, hogy a felnőtt hipervándorok a képességeiket rossz célra használják. Vagy jóra. Alapjában véve nem adnak nekik más lehetőséget, csak a halált. Elég rossz üzletnek tűnik. A forgatókönyv szerint ez a titkos, harci szervezet már évezredek óta a hipervándorok nyomában van, és ezt jó ha tudja a kedves néző, mert a történetből nem derül ki. Még.


Annyi bizonyos, hogy ha a trilógiát elkészítik akkor talán élesebbé, és élvezhetőbbé válik a film. Így első megtekintésre egy hanyag közepeset adnék neki. Talán a kíváncsiságom teszi, de szeretem tudni, hogy miről szól, kik a karakterek, és itt jelen esetben csupán a főhős David Rice ( Hayden Christensen ) személyisége bontakozódik ki. Meg a története. Ám a türelem ha nem is rózsát, de hipervándor trilógiát teremt. Ennek fényében pedig, élvezhetővé válik a film. Elméletileg. Persze az már jó pont a filmkészítők részéről, hogy úgy mutatják be az idő- és térugrások látványvilágát, hogy ezek az ugrások valószerűnek tűnnek, (- én is már-már azon tűnődtem, hogy felkeresek egy szufi vagy hindu misztikust, ugyan tanítsa már meg nekem a teleportálást -) és kellőképpen újszerűek, meghökkentők lettek. A vizuális effektek nagymesterét hívták segítéségül, az Oscar-díjas Joel Hyneket. Ő megalkotta, hogy a térugrást ne objektívan lássa a néző - magyarul eddig csupán azt láthattuk, hogy honnan, vagy hogy hová ugrik az illető - hanem szubjektíven mutassa be a teleportálást. Lényegében a néző ugyanazt látja, amit a hipervándor érzékel. Ennyi bevezető után pedig jöjjön a sztori.


Adva van egy fiatal srác David Rice ( Hayden Christensen), aki önmagát csak lúzerként titulálja, azért azt is hozzá kell tennünk, hogy csupán 15 éves. Talán azért mert nem ő a középiskola első számú közkedvelt diákja, és mint ilyet folyamatosan lenézik, 'szívatják'. Ki más, mint a suli legvagányabb tagja. Azért öröm az ürömben, hogy az írok ezeket a tagokat jó pár év múlva, egy lepukkant, alkoholista, egysejtűként szövik bele a történetbe. Egy mellésikerült udvarlási kísérlet eredményeként majdnem meghal. Ne legyünk rosszmájúak, nem a nőtől. Viszont ahogy a bölcs is mondja minden rosszban van valami jó. Hiszen enélkül az incidens nélkül nem derülhetett volna ki csodás képessége. A jég alól egyenesen a könyvtárban landolt. Hogy miért ott, azt még főhősünk sem érti. Viszont felmerül benne, hogy megváltoztatja az életét. Elvégre 5 évesen elhagyta az anyja, az iszákos apjával él, aki nem érti meg, a nő akit szeret, nem az 'övé', így érthető, ha miután mindenki halottnak hiszi, inkább elsurran otthonról. Kibontakoztatja képességét, aminek következtében bankot rabol. 15 évesen, szülői felügyelet nélkül csak jobb, mint drogozni?! Ráadásul elkaphatatlan.
A normál embereknek legalábbis felfoghatatlan, hogy a biztonsági rendszeren keresztül, a páncél ajtó kinyitása nélkül hogy tud valaki pénzt elvinni?! Itt a képbe lép valaki, aki viszont sejti. Nem más ő, mint Roland ( Samuel L. Jackson) akit egyelőre csak nemzetbiztonsági emberként ismerünk, és feltűnően hasonlít Ron Dennisre.. Hogy miért az talány a részemről. És elkezdődik a hajsza. Ami egyelőre egyirányú, mivel David mit sem tud a Paladinokról. Arról sem, hogy rajta kívül mások is lehetnek, akik ugyanilyen képességekkel bírnak. Így teljes életet él. Elugrik Ausztráliába szörfölni, az egyiptomi Szfinx tetején reggelizik, Japánban édességet eszik, és így tovább.


Ez mind szép és jó, na meg látványos, de amikor már ugyanazokat a helyszíneket harmadjára látom, kezdtem kicsit unni. Kb. 8 év telik el hősünk életében, amikor egyszer csak beazonosítják a Paladinok, akiket addig csak titkos valakiknek hiszünk, Rolanddal ( Samuel L. Jackson ) az élen, és természetesen megtámadják Davidet ( Hayden Christensen). Na innen kezd érdekes lenni a történet, jön a kergetőzés.


Közben újra összetalálkozik fiatalkori szerelmével, Millivel ( Rachel Bilson ), akit kissé elkápráztat nagyvonalúságával. Melyik nőt ne lehetne levenni a lábáról egy Római hétvégével? Egy kis romantika, üldözés, majd újra egy kis romantika, újra üldözés, és így tovább. A két kezemen meg tudom számolni a poénokat amik elhangzottak a filmben, de azok legalább aranyosak voltak. Az egyik összecsapás során ismerkedik meg David Griffinnel akit a nagyszerű Jamie Bell alakít, megjegyzem nagyszerűen. Amikor megjelenik a vásznon egészen feldobja a Hipervándorokat. Talán azért mert elég energetikus karaktert játszik, nincs családja, és nincs túl sok szociális érzéke sem. Jamie Bell nagyszerűen visszaadja Griffin temperamentumát, néha egy kis őrült színezettel, ami jócskán jó hatással van a filmre.

Már-már kulcsfigurája lett a Hipervándoroknak, hiszen David tőle tudja meg kik az üldözőik, és azt is, hogy az ön-teleportálás 'ugrás sebeket', nyomokat hagy az idő és tér szövedékén, melyek által egyik hipervándor követheti a másikat. Ezt egyébként a látványból összerakhatjuk.. Fontos még, hogy a Paladinok egy 'tether' nevű elektronikus fegyvert használnak, melynek segítségével lenyomozzák, elkapják és kegyetlenül megsemmisítik a szabadon kóborló hipervándorokat. Más szóval: a 'tether' a hipervándorok rémálma. De hogy hogyan lehet a Paladinok ellen küzdeni, az számomra talány maradt. Bár Jamie Bellnek a 'baseball' ütő elég jól bevált.. Ha valakit magával ragad a film sci-fi vonala, akkor csak egy jó tanács: a környezetünkben a jumpereket úgy ismerhetjük fel, hogy már gyerekkorukban sem nyúlkálnak a konnektorba.


Annyi jó a filmben, hogy Hayden Christensen ( Star Wars produkciók ifjú Darth Vadere ) a szerepre felkészülvén boksz-órákat és mélytengeri búvárleckéket vett, ami meg is látszik rajta egy-egy jelenetben. Mindenesetre, ha nem is epedve, de várom a folytatást, ha már trilógiát terveznek, hátha valamelyik rész jobbra sikerül majd.

Hipervándor előzetes