Hazugságok hálója filmkritika

A legfőbb különbség a három film között (a minőségbeli eltérésektől eltekintve természetesen) az, hogy míg A királyság kifejezetten akciódús, mozgalmas produkció, a Traitor pedig inkább amolyan politikai cselszövésekkel teli thriller volt, addig a Hazugságok hálója görcsösen próbálkozik a két műfaj közötti határon táncolni, ide-oda lépegetve, és megpróbál mindkettő lenni egyszerre. Az eredmény annyi, hogy sem akciófilm, sem thriller nem kerekedik végül az egészből, és csak a precíz, hozzáértő rendezés és a rendkívül erős színészi alakítások mentik meg a filmet.


A Hazugságok hálója története hihetetlenül mozgalmas, szövevényes, és - férfiasan bevallom - néha én még követni sem tudtam száz százalékosan. Hogy ez a forrásműnek köszönhető-e, ami David Ignatius tavalyi év során megjelent, azonos című regénye, vagy esetleg az azt adaptáló forgatókönyvírónak, William Monahannak, azt sajnos nem tudom megmondani - a könyvet ugyanis még nem volt szerencsém elolvasni. Lényeg a lényeg: teljesen tiszta fejjel érdemes beülni erre a filmre, és egy másodpercre sem szabad levenni a szemünket a vászonról, mert ha rosszkor pislantunk, vagy csak egy ötperces pisiszünetre is kimegyünk, azon vehetjük észre magunkat, hogy abszolúte elvesztünk a cselekmény követésében.

A film két főszereplőt mozgat: egyikük Roger Ferris (Leonardo DiCaprio), egy Irakban dolgozó, mélyen beépült CIA ügynök, akinek a legfőbb feladata egy Al Salim nevezetű terrorista (Alon Aboutboul) megtalálása. A másik főszereplő Ed Hoffman (Russell Crowe), Ferris főnöke, illetve egyben otthoni, washingtoni kapcsolata. Kettőjük viszonya nem éppen rózsás, Hoffmannak ugyanis szokása, hogy félinformációkkal látja el a beosztottjait, vagy éppen olyan operációkat indít el Ferris tudta nélkül, amelyek le is buktathatják a beépített ügynököt, és így akár az életébe is kerülhetnek. Az ilyen esetek ugyanakkor rávilágítanak arra is, hogy Ferris sem több egy könyörtelen gyilkológépnél, és mindenre képes a sikeres akcióért, például könnyedén teszi el láb alól egykori informátorait.


Ferris, hogy elkaphassa Al Salimot, együtt kell működjön a jordán biztonságügyi miniszterrel, Hani Salaammal (Mark Strong), aki hajlandó segítő kezet nyújtani, azzal az egy feltétellel, hogy Ferris nem hazudik neki soha. Az első perctől nyilvánvaló persze, hogy Hani nagyon is tisztában van azzal, hogy Ferris, mint hivatásos, kiépzett kém, már csak szimpla létével is hazudik neki - valamilyen szinten legalábbis. Néhány félresikerült akció után Ferris új ötlettel áll elő: egy prominens terroristatámadás megrendezésével nagy valószínűséggel elő tudnák csalogatni Al Salimot a búvóhelyéről, aki a sikeres művelet után fel akarja majd venni a kapcsolatot az elkövető szervezettel. Ferris elhinti a téves információkat, melyek szerint egy jordán építész, Omar Sadiki (Ali Suliman), a terroristaszervezet feje - abban a hitben, hogy nem esik semmi baja, meg tudják majd védeni. Minden gond nélkül is megy, egészen addig, míg Sadikit Al Salim el nem raboltatja és meg nem öli.


Csak hogy még bonyolultabb legyen a sztori, Ferris megismerkedik egy helyi kórházban nővérként dolgozó lánnyal is, Aishával (Golshifteh Farhani). Ez az, amit csak úgy hívnak a filmszakmában, hogy "plot device". Egyrészt elfogadható fogás, hiszen Ferris "gyilkológép titkosügynök" személyiségét igyekeztek egy romantikus szállal tompítani, emberivé tenni így az egyébként érzéketlen profit. Másrészt viszont balfogás, egy csapással hiteltelenné is tették a karaktert: ugyan milyen magas szintű kiképzést kaphatott Ferris, ha azt sem tudja, hogy nem lenne szabad egy helyi lánnyal sem ilyen közeli kapcsolatba kerülnie, legyen az bármennyire is gyönyörű. Bár azután, hogy az állítólag vérprofi ügynök egy zsúfolt utcán, fényes nappal előrántotta fegyverét és lövöldözni kezdett, már semmi nem tudott meglepni.

A történet és a karakterek tehát igencsak légből kapottnak tűnnek, olyan fele-fele arányban vannak az autentikus, hihető és a bámulatosan ostoba elemek - még egyszer hangsúlyoznám, hogy nem tudom, ez a regény vagy a forgatókönyv írójára fogható-e. A cselekmény túlzsúfolt, rengeteg információt kell feldolgoznunk, a két óra alatt legalább három órára elegendő esemény lezajlik, a narratíva viszont kohézívnak éppen nem nevezhető, így nincs mi összetartsa ezt a nagy kulimászt. Szerencsére Ridley Scott van eléggé vén róka ahhoz, hogy egy ilyen felemás alapanyagból tisztességes mozifilmet készítsen. Az akciójeleneteket igazi régi iskolás módszerrel közelítette meg, a színészeit pedig bravúrosan mozgatja.


A színészek azok egyértelműen, akik megmentik a Hazugságok hálóját attól, hogy fárasztó és unalmas klisé-thriller váljék belőle. Leót már ki sem emelném különösebben, az egyszerűen elmondhatatlan, hogy az utóbbi tíz év során milyen messze került a nyálasszájú tinibálvány imidzsétől, és micsoda komoly, igazi aktor vált belőle. Egyszóval zseniális a teljesítménye, de 2006-7 során már láthattunk ennél is jobbat tőle. Russell Crowe megint csak tökéletes átalakuláson ment át, mind külsőleg, mind belsőleg. Az általa játszott Ed Hoffman egy elhízott, arrogáns, csakis önnön érdekeivel törődő szemétláda; Crowe pedig tobzódik a szerepben. A harmadik fontos szereplő, Mark Strong neve talán nem ismert sokak számára, de remélhetőleg ez hamarosan meg fog változni, igazán kitűnő karakterszínész ugyanis.

A Hazugságok hálója egy intelligens, csavaros történetű akció-thriller, ami sok újat nem fog nyújtani a nézőknek, de az is garantált, hogy unatkozni sem fog senki. Ha kellően figyelünk a cselekményre, és sikerül azt kibogoznunk, akkor második nézésre már lesz időnk a látványos akciójeleneteket és a bravúros színészi alakításokat is élvezni. És ez bizony nagy probléma, mert egy filmnek sem szabadna annyira csavarosnak lennie, hogy elvonja a figyelmünket egyéb, fontos dolgokról. Az összes szarvashibája ellenére is nagy hiba lenne kihagyni egy ennyire profi módon kivitelezett filmet, nem sokszor láthatunk ugyanis ennyire jó rendezést és ennyire jó szereplőgárdát egy produkción belül találkozni.

Hazugságok hálója előzetes