Deadpool filmkritika

Viszont, ahogy az előzetesben és szinte minden marketinganyagban elhangzik, ez nem egy szokványos szuperhősfilm - vagy mégis? A megállás nélkül humorizáló címszereplő-protagonista tekintetében semmiképp, ám ennek ellenére is jogos a kérdés, hogy egyébként hogyan illeszkedik a produkció az évek óta futószalagon gyártott Marvel-képregényfilmek sorába.

A rajongók bizonyára tudják, hogy Deadpool karaktere egyszer már feltűnt a mozivásznon, az X-Men kezdetek: Farkas című előzményfilmben. Bár a szerep mindössze egy rövid cameo volt, már akkor is Ryan Reynolds alakította, még ha nem is pont abban a formában, amit mostantól kezdve a figurával azonosítunk. Jelen alkotás tehát alapvetően eredettörténetként szolgál, mellyel kapcsolatban nyilvánvalóan csupán idő kérdése volt, hogy eme népszerű karakter is megkapja a neki járó intrót a mozivásznon.

Az időben előre-hátra ugráló, flashback-ekkel tarkított történetből megtudjuk, hogy Deadpool (Reynolds) egy Wade Wilson nevű, viszonylag átlagos fickóként kezdte, aki egykor a különleges erőknél szolgált, majd lecsúszott zsoldos lett belőle. Azután, amikor végre rátalált az igaz szerelem a szintén kétes múltú Vanessa Carlysle (Morena Baccarin) személyében, a mindig viccelődő, ám nehéz sorsú férfit áttétes rákkal diagnosztizálták.

Wade és szerelme, Vanessa (Morena Baccarin) egymással versenyez: kinek szarabb az élete?

Szerelme miatti végső kétségbeesésében Wade alávetette magát egy, a legalitás határán mozgó kísérletnek, mely során egy magát Ajax-nak nevező fickó (Ed Skrein) aktiválta benne a mutáns géneket, teljes gyógyulást ígérve neki. A gyógyulás mellett azonban nem csak rendkívüli öngyógyító képességre tett szert, hanem arca és egész teste iszonyúan eltorzult, ami arra kényszerítette, hogy bujkálni kezdjen szerelme és a világ elől.

A jelenbe visszatérve pedig tanúi lehetünk annak, hogy a tetőtől talpig mindent elfedő, piros gúnyában kommandózó Deadpool hogyan ered Ajax és társai nyomába, a nemtelen bosszú és lerongyolt fizimiskája helyrehozatalának reményében. Hullákkal és humorbombákkal teli küldetésében az X-Men szekciót képviselő Kolosszus (Stefan Kapicic), illetve Negaszonikus Tini Torpedó (Brianna Hildebrand) azonban néha legalább annyira akadályozza, mint amennyire a segítségére van...

Negaszonikus Tini Torpedó (Brianna Hildebrand) és Deadpool nem csak taxiznak együtt... De rossz az, aki rossza gondol!

Habár az X-menekkel kapcsolatban Deadpool hős vagy antihős státusza állandó vita tárgya marad, a narratíva igyekszik egyértelművé tenni, hogy ezúttal sokkal inkább az utóbbival van dolgunk, ami végre egy kis vérfrissítést hoz a már-már unásig a heroikus jó-rossz küzdelemről szóló szuperhősfilmek palettájára.

További jó pont, hogy az alkotók mellett a stúdió sem ragaszkodott az alacsony korhatárajánlás betartásához, így a rendezőnek nem kellett visszafognia magát az akciójelenetek megvalósításakor. Ellenben a tény, hogy a forgatókönyvírók ugyanúgy bátrak lehettek a dialógusok és Deadpool szövegeinek megírásakor, már hol előnyére, hol inkább hátrányára válik a produkciónak.

Természetesen ez utóbbi a komikum elsődleges forrása az egész filmben, de vajon elegendő-e a főszereplő állandó be- és kiszólogatása a sikerhez? A jelek szerint sokan vannak, akiknek igen - viszont be kell vallanom, számomra azért is nehéz egy ilyen, igencsak szubjektív megítélés alá eső alkotásról kritikát írni, mert az én ingerküszöböm már bőven meghaladja azt a szintet, hogy a hasonló poénok tömkelegével operáló jeleneteken józan állapotban is végig fetrengve röhögjek, hogy aztán a terem elhagyásakor a szemeimre boruló könnyfátyol teljesen elhomályosítsa a látásomat.

Az aktuális őrült tudós, Ajax (Ed Skrein) gyűlöli, ha eredeti nevén szólítják

Az önirónia és a kiszólogatás alapvetően ugyan friss és jó dolog egy mozi esetében, ám ha az túl gyakori, és a film alapvetően önmagát sem képes komolyan venni vagy egyáltalán definiálni, akkor az egész sztori megalapozatlan, okafogyott marad. Habár a sármos és érzékeny, ám ha szükséges, kellőképp karizmatikus Ryan Reynolds tökéletes választás az antihős-figura eljátszására, a forgatókönyv középszerűsége miatt az eredmény mégis messze elmarad a tökéletestől. A személyiségzavaros protagonistával néha ugyan együtt lehet érezni, azonosulni vele azonban már annál nehezebb.

A cselekmény súlya és mélysége erősen a nullához konvergál, a "nagy erő, nagy felelőtlenség" szlogen pedig híven tükrözi a látottak komolyságát, amit ezáltal nem is igen lehet máshogy nézni. Mindez egyszeri agykikapcsolós szórakozásnak megteszi, ám az élmény azután ugyanolyan gyorsan feledésbe merül, mint ahogyan jött.

Kolosszus (Stefan Kapicic) újabb kiadása béna humorral és szláv akcentussal

Pillanatnyi érdekeik kiszolgálása végett az alkotók attól sem riadtak vissza, hogy Kolosszus személyiségét gyökeresen megváltoztassák, ami azért elég furcsa a kontinuitás tekintetében - lényegében olyan, mintha a stúdió már nem pusztán franchise-okat, de egyes karaktereket is kénye-kedve szerint, akár önmagával szembemenve rebootolna, amikor éppen kedve szottyan. A Deadpool a vizuális effektszakember Tim Miller első nagyjátékfilmje, ami meg is látszik az eredményen - alapvetően a gegek és az akciók dominálnak, miközben a cselekmény kibontása és a jellemfejlődés háttérbe szorul.

A hasonló filmekben megszokotthoz képest visszafogott költségvetés ellenére a látványra alapvetően nem lehet panaszunk, habár Bosszúállók-szintű grandiózus jelenetekkel nyilván nem találkozhatunk. Ugyanakkor az a húzás, hogy az alkotók magának a költségvetésnek a visszafogottságán is nyíltan ironizálnak, mintegy megmagyarázva a bizonyítványt, noha vicces tud lenni, egyesekben mégis inkább visszatetsző hatást kelthet.

Mit kerestek itt még mindig? Menjetek csicsikálni!

Összességében az egész produkciót úgy lehetne jellemezni, hogy tele van jó ötletekkel, amiket viszont csak részben sikerült kiaknázni. A végefőcím utáni jelenet például igazán kreatív, ütős fricska a hasonló, alapvetően felesleges, erősen marketingszagú extra jeleneteknek, csak hát a teljes játékidő tekintetében nem mindig ez a jellemző.

Miközben azonban maga a film sajnos felejthető (némi jóindulattal talán 70%-ra értékelném), a karakterben rengeteg a potenciál, csak megfelelően ki kell tudni használni. S bár Deadpoolból egy kicsit talán sok egy teljes filmet végignézni, a figura kiváló kontrasztként szolgálhat más, hagyományosabb szuperhősök mellett, akikkel ellenpontot képezhet, ezért a jövőben igencsak érdekfeszítő lenne valami hasonló egyvelegben viszontlátni.

Deadpool előzetes