A vihar magja filmkritika

A Vihar magja igazi hamisítatlan egynyári katasztrófafilmnek indul és mindvégig az is marad. Amiért egy ilyen filmre beülünk, az leginkább a látvány, a hang és az az atmoszféra, amit a kettő együtt megteremt. A Végső állomás 5 rendezője, Steven Quale a közel 20 éves Twister nyomdokain lépkedve arra keresi a választ filmjében, milyen élmény is lehet egy EF5-ös tornádó tölcsérében repülő házakkal, autókkal és egyéb csöppnyi tárgyakkal a közvetlen kontaktus. Nem lövöm le a poént, ha elárulom: halálos.

Pete (Matt Walsh) az eltelt tíz évben tökélyre fejlesztette viharvadász verdáját, a Titus-t, hogy segítségével a lehető legnagyobb tornádót kapja el, és elkészítse élete főművét, egy dokumentumfilmet. Ő és csapata hónapok óta még csak egy lanyha zuhit sem láttak, Pete ezért elsősorban a csapat koordinátorát, Allisont (Sarah Wayne Callies) hibáztatja, akinek a feladata a várható viharok előrejelzése. A befektetők nyomása alatt a csapat vezetője utolsó esélyként egyetlen dobást ad Allisonnak, aki hogy hogy nem, egyből beletrafál a közepébe, és az eddig mért leghatalmasabb tornádóba vezeti a viharvadászokat.

A film nem húzza sokáig az időt, hamar elindul az égszakadás-földindulás és néhány szerelmes jelenettől eltekintve végig ki is tart. A pihentető csókjelenetek nincsenek túldramatizálva, éppen csak annyit kapunk belőlük, hogy legyen időnk lenyúlni a kólás pohárért a következő nagy forgószél előtt. Természetesen meg kellett ugrani a Twister szintjét, így két évszázad viharát is kapunk egyszerre, ráadásul azok egyesülnek is, ami garantálja hogy az 500 kmph sebességű forgószélben kő kövön ne maradjon.

Alakul a buli

A silvertoni gimnázium igazgatóhelyettese, Gary Fuller (Richard Armitage) egyedülálló apaként nem igazán jön ki két tinédzser fiával, egyik szemtelenebb mint a másik. A kisebbik srác Trey még nem is annyira vészes, de az idősebb, hősszerelmes és nyuszi Donnie (Max Deacon) ahol csak tud kötözködik apjával. A lázadó kamasz mikor máskor tűnne el, ha nem a vihar elején, hogy aztán apjának a porig rombolt város egyik feléből a másikba kelljen eljutnia megtalálni őt. Persze Kaitlyn szép szeméért mindent megtesz Donnie, még a diplomaosztóról is lóg, hogy a lehető legszakadtabb helyen érje őket az EF5-ös tornádó. Ki más segítene Garynek megtalálni fiát, mint az éppen arra kószáló tornádókutatók. A hősök és a civilek összeállnak hát, ki ezért, ki azért veti bele magát a romboló szélviharba.

Ilyen amikor visszatér valaki a halálból. És köhög. Mert amúgy megfulladt. De már él. Újra.

Mindent kapunk ami szem-fülnek ingere, a repülő tehén már a múlté, van itt komplett repülőtér összes Boeingjének felszállása helyből egyszerre (azt hiszem a mérnökök boldogok lennének ha elő tudnának végre állni egy ilyen megoldással), alacsonyan szálló kamionok, házak, iskolák és megkoronázásként tüzes tornádó is. A látvány legtöbbször valóban magával ragadó, a CGI csapat mindent elkövetett, hogy olyan élményt teremtsen, amit remélhetőleg sosem tapasztalunk meg élesben. Éppen ezért érdekes, hogy néhol viszont sántít az animáció, de lehet hogy ez csak gamer kocka szememet szúrta kicsit, az alapvető élményt nem befolyásolja.

Hang tekintetében sem kell szégyenkeznie a filmnek, Brian Tyler zeneszerző nagyszerű aláfestő zenét komponált ismét, az effektek pedig nagyszerűen vannak eltaláva. Körös körül zúg, csapkod a szél folyamatosan, megfelelő helyen és pillanatban kapunk robajokat is. Tipikusan dübörgős mozi tehát az A Vihar magja, ami a képi világ mellett kellőképpen hangulatossá varázsolja az atmoszférát.

Na végre valami izgalmas is történik ebben az unalmas városban...

Nem kell keresni mélyenszántó elméleteket, meg se próbáljunk a karakterek kidolgozottságán töprengeni és azon se akadjunk fenn, hogy az a koordinátor, aki soha nem tudott egy nyári záporra sem rálelni, hogyan képes azonnal megtalálni az eddig volt legnagyobb vihart azonnal, ahogy kirúgással fenyegetik. Persze vannak még furcsaságok, ilyen például a mobiltelefon működésképtelensége, miközben a mobilnet és a tévéadás is zöccenésmentesen vígan hasít, de mondjuk azt hogy más szolgáltatónál volt a mobilnet, a tévéadás meg őőőőő. Mindegy hagyjuk, ne hasogassunk szőrt.

Amiért beülünk egy ilyen filmre, azt maximálisan hozza, tipikus nyáresti popcorn mozi, nem kell agyalni, nem kell megfejteni, csak nézni és hallgatni, ahogy minden rommá dől körülöttünk. Miközben ezen mi fantasztikusan szórakozunk.

Bakker. Le van eresztve a jobbhátsó.

A vihar magja előzetes