A Kör filmkritika

A produkció Dave Eggers 2013-as, hasonló című regényéből készült, aki ráadásul - a rendező James Ponsoldt közreműködésével - maga írta a forgatókönyvet. Tom Hanksnek nagyon megtetszhetett a könyv, mivel nem csupán színészként vállalt benne szerepet, de producerként is szárnyai alá vette az alkotást. Ugyanakkor egy szomorú vonatkozást is kénytelenek vagyunk megemlíteni, lévén A Kör az év elején váratlanul elhunyt Bill Paxton (A bolygó neve: Halál, Apollo 13, Twister, Titanic, A holnap határa) utolsó mozifilmje.

A történet szerint a fiatal, önmagát kereső Mae Holland (Emma Watson) barátnője, Annie (Karen Gillan) hívására otthagyja korábbi, unalmas irodai munkahelyét a felkapottá vált internetes tech vállalat, a Kör kedvéért. A cég vezetője és társalapítója, Eamon Bailey (Tom Hanks) azonban nem csupán új, az emberek életét megváltoztató technológiákat vázol fel a lány és kollégái előtt, hanem egy, a társadalom alapvető működését forradalmasító ideológiát is, melyet azonban nem mindenki néz jó szemmel.

Mae barátja, a kétkezi munkából élő Mercer (Ellar Coltrane) egyenesen azt állítja, hogy a Kör rossz hatással van szerelmére, aki szerinte immár egy beszűkült álomvilágban él a valóság helyett. Habár Mae szülei számára eleinte pozitív változást hoz a vállalat a sclerosis multiplexben szenvedő apa, Vinnie (Bill Paxton) kezelésének köszönhetően, szintén egyre aggodalmasabban figyelik lányukat, aki hamarosan a cég arca lesz, miután elvállalja, hogy a nap 24 órájában bárki követhesse minden egyes lépését a weben keresztül.

A szorult helyzetbe került lány túlhajtott barátnőjén kívül csupán egyetlen kollégájára, Kaldenre (John Boyega) számíthat, akinek szintén nem tetszik az irány, amely felé a Kör és benne Mae tart. A kérdés csupán annyi: vajon sikerül-e a cégnél zajló történések mögé nézniük, hogy leleplezzék annak valódi természetét, vagy végül minden dolgozó és a több milliónyi felhasználó is behódol a vezetők kétes szándékú akaratának?

Eamon Bailey (Tom Hanks) mindenhová kamerát tesz, amerre jár, és büszke is rá

Az általános megosztásőrület és a lépten-nyomon fellelhető videokamerák korában nem véletlen, hogy a személyi szabadság kérdése mára központi témává vált, mint ahogy a párhuzamot sem nehéz felfedezni napjaink vezető információtechnológiai óriásai, úgymint a Facebook vagy a Google, és a Kör között. Külsőségeiben legalábbis egyértelmű hasonlóságot mutat eme szilícium-völgyi cégekkel, ahol nagyon fontosnak tartják a közösséget, annyival megtoldva, hogy itt már igencsak túlzásba viszik a dolgot.

A rengeteg közösségi program és a szinte kivétel nélkül fiatal dolgozók közötti kapcsolatok szorosra fűzése mondhatni szokványos dolog egy ilyen vállalatnál, de amikor Mae szembesül az őt ellenőrző kollégák a maga burkoltságában is ellentmondást nem tűrő rámenősségével, már ő is gyanakodni kezd a Körrel kapcsolatban. Noha Kaldennel való beszélgetései csak tovább fokozzák benne a gyanakvást, végül egy meglehetősen furcsa és váratlan pálfordulásnak köszönhetően mégis a cég célkitűzéseinek jelképévé s egyben eszközévé válik.

Kalden (John Boyega) a háttérből figyeli Mae csillagának gyors emelkedését

Egyébként a felvetett témák nagyon is fajsúlyosak, és az ember önkéntelenül is beleborzong, mi lenne, ha a valóságban is létrejönne egy olyan felállás, melyben nincs privát szféra, nincsenek titkok, és mindenkinek mindent meg kell osztania másokkal. Bailey és a Kör kimondott, végső célja egy szó szoros értelmében vett részvételi demokrácia, a teljesen átlátható és elszámoltatható társadalom, melynek álságos, képmutató volta abban rejlik, hogy egy ilyen rendszer számtalan visszaélésre adna lehetőséget.

A totális kontroll elvére építve természetesen már rengeteg különböző alkotás született, melyek közül az informatikával összefüggésben sokaknak a Watch Dogs c. játék juthat eszébe, melynek hősei azok a hackerek, akik a Chicago városában hasonló módon kiépített, központi megfigyelő és operációs rendszer, a ctOS és kétes szándékú üzemeltetői ellen küzdenek. A kritikák ellenére számos elismerést és nagyszámú eladást megért játék története nem volt éppen túlbonyolítva, ám azzal aligha lehetett vádolni, hogy ne lett volna következetes - ez viszont a Körről sajnos már kevésbé állítható.

Ritka pillanat, amikor Mae és Annie (Karen Gillan) a Kör kampuszán akár együtt lazíthat

Az újrafelhasznált volta ellenére amúgy abszolút érdekfeszítő koncepciót azonban a filmben sikerült szinte teljesen lapossá tenni a foghíjas karakterépítésnek és a nem egyszer zavaros motivációknak köszönhetően, amit ráadásul körülményes expozíció, döcögős és hiányos narratíva, valamint ütemezési problémák tetéznek. És akkor a levegőben lógó befejezésről vagy az elvarratlan szálak tömkelegéről még nem is beszéltünk...

Mivel alapvetően egy thrillerről van szó, az sem ártana, ha a feszültséget is sikerülne fokozatosan növelni, de legalább egy bizonyos szinten fenntartani, ám a narratívával kapcsolatos, a cselekmény kiegyensúlyozatlan bonyolításának köszönhető gondok inkább csak egyfajta kényelmetlen nyugtalanságot ébresztenek, ami jó esetben kíváncsisággal párosul a nézőben - akiben mégsem, annak egy idő után meglehetősen unalmassá válhat a produkció.

Bailey és alapítótársa, Tom Stenton (Patton Oswalt) még a sajátjuknál vadabb ötletekre is nyitottak

Ponsoldt eddigi sikerfilmjei (Az élet habzsolva jó, A turné vége) fényében nehezen érthető, hogy ez esetben miért siklott félre a szekér, hacsak nem a téma rendkívül komoly és összetett volta fogott ki rajta. A negatívumok ellenére azért néhány emlékezetes pillanattal és figyelemreméltó gondolattal is gazdagít bennünket, még ha a nyilvánvaló társadalomkritikán túl nem is igazán sikerül mélyre ásnia, és mind a tíz körmünket sem fogjuk lerágni a feszültségtől.

A félreértések elkerülése végett azonban zárásként muszáj leszögezni, hogy a Kör egyáltalán nem nézhetetlen és alapvetően nem rossz film - a csalódottságomat elsősorban inkább az okozza, hogy egy kicsivel több odafigyeléssel és egy jobb, feszesebb vágással mennyivel több és izgalmasabb lehetett volna.

A Kör előzetes