12 év rabszolgaság filmkritika

A film magáról a rabszolgaság intézményéről szól, annak körülményeiről, kegyetlenségéről, embertelenségéről és helytelenségéről, elénk tárva a szörnyű és fájdalmas valóságot, miszerint míg az egyik oldalon kihozza az állatot az emberekből, a másikon olyan emberi roncsokat teremt, akik sokszor inkább a halált választanák az effajta "élettel" szemben. McQueen rendkívül erőteljes alkotása egyetlen férfi sorsán keresztül, a klasszikus történetmesélés eszközeivel - ugyanakkor a direktor sajátos, minimális kompromisszumokkal operáló stílusában - mutatja be a XIX. század Amerikájában uralkodó viszonyokat, melyek még abban az esetben is képesek letaglózni a nézőt, ha úgy érzi, tisztában van az akkori körülményekkel.

A 12 év rabszolgaság valós események, illetve egy valóban létezett személy, Solomon Northup hasonló című élrajza alapján született, mely először 1853-ban jelent meg. Solomon egy, a liberális északon családjával élő, fekete bőrű hegedűművész volt, egy születésétől fogva szabad ember, akire a társadalom megbecsült tagjaként tekintettek. 1841-ben Washingtonban azonban tőrbe csalták és eladták rabszolgának a Louisiana-i ültetvényekre, ahonnan csupán tizenkét évi szenvedés és kilátástalanság után szabadult, miután sikerült olyasvalakit találnia, aki végül segített kézbesíteni családja és barátai számára írott levelét. A több kiadást megért memoárt 1968-ban annotált, azaz jegyzetekkel ellátott, a tényeket, konkrét eseményeket aprólékosan ellenőrző és igazoló dokumentum formájában is megjelentették.

Solomon és családja az északi Saratoga Springs civilizált világában

A történelmi tablón való elhelyezéshez mindössze annyival kell tisztában lennünk, hogy azokban a polgárháború előtti időkben a felvilágosultnak tekinthető és dinamikusan fejlődő iparral rendelkező északhoz képest a gyapot- és cukornádültetvényekkel teli délen egészen más törvények uralkodtak: a feketéket csupán tulajdonnak, élő és lélegző munkagépeknek tekintették, egyáltalán nem véve őket emberszámba. A film fontosabb részleteiben, az életrajzban leírtakhoz hűen mutatja meg Solomon vesszőfutását - mivel Steve McQueen maga is fekete, ezért sejthető, mennyire szívügyének tekintette a könyv lehető legpontosabb, ugyanakkor legkifejezőbb és legdrámaibb adaptációját.

John Tibeats (Paul Dano), az örök elégedetlen

A csalárdul foglyul ejtett és délre hurcolt Solomon (Chiwetel Ejiofor) kálváriáját látva tanúi lehetünk, amint a kétségbeesett és büszke - az igazi nevétől is megfosztott, szimplán Platt-é átkeresztelt - férfi saját kárán tanulja meg, hogy jobb meghúzódni a többiek között, és tudatlan, műveletlen feketének mutatnia magát, különben nagy baja származhat a kivételezésből. Mire azonban eljut erre a következtetésre, számos megpróbáltatáson megy keresztül, melyek közül az első a rasszista ács, John Tibeats (Paul Dano) képében érkezik. A Solomon technikai szakértelmét és ügyességét látva féltékennyé váló és hiúságában megsértett Tibeats ott alázza meg a kiszolgáltatott helyzetben lévő rabszolgát, ahol csak tudja, amit viszont egy idő után az igazságérzetében sértett Solomon sem bír tovább, és vakmerő módon szembeszáll kínzójával.

Edwin Epps (Michael Fassbender, jobbra) és szigorú munkafelügyelője mindig résen van

Miután a feszültség tarthatatlanná válik közöttük, Solomon egy hangulatfüggő rabszolgahajcsárhoz, Edwin Epps-hez (Michael Fassbender) kerül, kinek birtokán jóval alantasabb, képzettségéhez méltatlan munkát kell végeznie. Ráadásul itt a rabszolgák teljességgel ki vannak téve Epps és elkényeztetett felesége, Mary (Sarah Paulson) szeszélyeinek, melyek a spontán éjszakai táncos mulatságoktól egészen a feketék brutális módon való fenyítéséig terjednek.

Miközben hiába próbálja védelmébe venni a gazda által kihasznált és gyakorta molesztált fekete lányt, Patsey-t (Lupita Nyong'o), Solomon számára világossá válik, hogy a tudatlanság és az adott környezetbe való "beolvadás", illetve az együttműködés az egyetlen járható út. Ezért a szabadulás hiú ábrándja helyett fokozatosan a túlélés lesz az első számára, s csendesen várja a kínálkozó lehetőséget a szabadulásra, melyre - az ellenséges környezet és az otthon nagy távolsága miatt - egyetlen reális lehetősége az északra küldött segélykérés marad.

A féltékeny Mrs. Epps (Sarah Paulson) ura kedvencét, Patsey-t (Lupita Nyong'o) vizsgálgatja

A hasonló téma ellenére azonban látnunk kell, hogy ez bizony nem egy drámai éllel (is) rendelkező western-kaland, mint amilyen a Django elszabadul volt Tarantino-tól a tavalyi esztendő elején, hanem végig kőkemény dráma, mely több szemszögből, illetve számos példán keresztül - elrabolt és rabszolgának eladott szeretteiktől elválasztott feketék, gátlástalan és kéjsóvár ültetvényesek, féltékeny, kegyetlenkedő munkafelügyelők, valamint a mindezektől szenvedő, gazdáik kényének-kedvének kitett rabszolgák, sőt még a rabszolgasorból kiemelt feketék szemszögéből is - mutatja be ugyanazt a felemás és eltorzult, elembertelenedett világot.

Ahogyan előző két nagyjátékfilmjében, az Éhségben és a Shame - A szégyentelenben láthattuk tőle, Steve McQueen ezúttal is egyenes, erősen a naturalizmusba hajló stílusban mutatja be számunkra az egyes karaktereket és a velük történő eseményeket, melyek mind az emberi gyarlóság és aljasság, illetve esendőség, mind pedig a fizikai-fiziológiai reakciók mellbevágóan részletes, sokak számára néha talán már túlzásnak vagy sokkolónak ható ábrázolásmódjában kerülnek tálalásra, mely teljességgel mentes a Tarantino-féle szatirikus elemektől és megoldásoktól.

12 dühös (és elkeseredett) ember

Ily módon a szándékosan a lehető legkevesebb vért az arcunkba fröcskölő, ilyen szempontból visszafogottnak mondható fényképezés miatt hiába kapott a film 18-as helyett csupán 16-os korhatárkarikát, "comic relief"-re, vagyis komikus vagy könnyedebb pillanatok által okozott megkönnyebbülésre gyakorlatilag egyáltalán nem szabad számítani, a narratíva a témához illően végig komoly, helyenként már-már fojtogatóan realista marad. Természetesen ahhoz, hogy a 12 év rabszolgaság sikerrel tárhassa elénk a rabszolgák kendőzetlen szenvedését, az embertelen bánásmódnak köszönhető testi és lelki sebeket egyaránt, illetve az azokat kiváltó attitűdöket és cselekedeteket, a színészek rendkívüli teljesítménye és beleélése is szükséges, amiről a válogatott, elsősorban tehetséges és alázatos színészekből álló szereplőgárda gondoskodik.

Mit hallok, komám, te tudsz írni és olvasni?

Chiwetel Ejifor a néző számára is átélhetően jeleníti meg az önnön sorsa feletti kontrollt elveszítő főszereplő érzéseit és dilemmáit, melyek nem egyszer élet és halál között döntenek. Játéka révén ugyanúgy együtt tudunk érezni a családjától erőszakkal elválasztott, szeretteit hiányoló férfival, mint a mások szenvedését tétlenül végignézni kényszerülő, önálló akaratától megfosztott rabszolgával, amiért kétséget kizáróan megérdemelné az Oscar-díjat.

A fő antagonista szerepében látható Michael Fassbender immár sokadszorra alakít különc, az átlaghoz képest meglehetősen eszelős figurát - noha végül is nem túlságosan meglepő, ha elsősorban ilyen szerepeket kap, hiszen minden esetben nagyszerűen hozza őket. McQueen már a két korábbi filmjén is együtt dolgozott az ír-német származású színésszel, így nyilván tudta, hogy nyugodt szívvel rábízhatja e velejéig gonosz, szadista hajlamú, mégis árnyalt és többrétegű figura eljátszását, aki szélsőséges, ám akkor és ott nagyon is normálisként elfogadott nézeteit egyfajta "isteni felhatalmazással" magyarázza.

A humánus William Ford (Benedict Cumberbatch) ajándéka

Némileg az elvakult rabszolgatartó Epps ellenpontjaként szolgál a Benedict Cumberbatch által megformált William Ford, a jóval kevésbé radikális és rasszista földbirtokos, aki képes bőrszíntől függetlenül megbecsülni a leleményességet és a jó munkaerőt. Ám hiába veszi emberszámba őket, e karakter szemében a feketék ugyanúgy csak "niggerek", akik nem rendelkezhetnek saját sorsuk felett. Solomon hiába árulja el neki az igazságot, miszerint ő egy szabad ember, Ford nem akarja hallani, mondván nem tehet semmit, lévén neki is adósságai vannak, melyek révén igazolni látja cselekvési korlátozottságát - vagyis az aktuális körülményekkel magyarázza tehetetlenségét.

Samuel Bass (Brad Pitt), a liberális gondolkodású kanadai

Brad Pitt liberális gondolkodású ácsa, Samuel Bass ellenben teljességgel szembemegy az adott korban uralkodó társadalmi konvenciókkal, mivel az ő szemében minden ember egyenlő, amit nem is rejt véka alá. Habár Pittet csupán egy rövid szerepben láthatjuk, melyben előveszi a Becstelen brygantikban bejáratott akcentusát (vagy valami hasonlót), és alakítása egyébként sem a legmeggyőzőbb, Bass és Epps összeütközése a rabszolgaság intézménye kapcsán mégis a film egyik kulcsjelenetének tekinthető.

Míg az egyik oldalon a kereszténység teljes félremagyarázásának lehetünk tanúi, ami a mások élete felett való rendelkezés legitimációjára szolgál, a másikon teljesen természetes, hogy az emberek között nem lehet különbséget tenni pusztán egyetlen vagy néhány eltérő tulajdonságuk, pláne a bőrszínük alapján. A két, gyökeresen eltérő felfogás szembenállása mellett azon visszatérő gondolat is ekkor csúcsosodik ki, miszerint a rabszolgatartók és ültetvényesek Isten ellen való bűnt követnek el tetteikkel, amiért egyszer nagyon meg kell majd fizetniük.

Mivel a szökés kizárva, az egyetlen reménysugár a levélírás maradt

Sokféle szemlélet ütközésének lehetünk tehát tanúi a 12 év rabszolgaság megtekintése során, melyek révén olyan mélységeiben ismerkedhetünk meg az adott kor, illetve a rabszolgaság intézményének jellegzetességeivel, amellyel eddig filmen még nemigen találkozhattunk. A történelmi tablót a látványos, ám hivalkodónak egyáltalán nem nevezhető, a flancolást és az extravagáns megoldásokat nélkülöző fényképezés teszi még inkább valósághűvé, valamint Hans Zimmer komor, vészjósló zenéje is nagyban hozzájárul a hangulatteremtéshez. Amellett, hogy a emberiség újkori történelmének egyik legsötétebb foltjával való szembesülés majdhogynem mindenki számára kötelező, a film elsősorban azoknak ajánlható, akik nem csupán a szórakoztató mozikra vevők, és kedvelik a nehéz, rendkívül fajsúlyos témájú, de igényes és nagyszerű színészi játékkal támogatott alkotásokat.

12 év rabszolgaság előzetes