Egy váratlanul gyönyörű naplemente lepte meg Manhattan lakosságát. Vérvörös fény takarta be az égbe nyúló felhőkarcolókat, a magas épületek ablakaiktól való fényvisszaverődés miatt, a város is pompázott a látványban. Az emberek arca elégedett mosollyal lettek gazdagabbak. Mindenki csak ámult és bámult. Az egyik többemeletes épület peremén álló alak, mégis szomorú tekintettel nézett a mélybe. Szándéka az arcára volt írva. Vajon a látszat csal vagy minden az, aminek látszik? Emberünk már mindenre tudja a választ.
Háta mögött egy üvegfalakkal kihúzott tetőépület helyezkedik el. Tisztán látszik, ahogyan emberek tömkelege múlat odabent. Táncolnak, isznak, énekelnek, hisz ezt szokták tenni egy ünnepségen. De ő mintha nem is hallana semmit, mintha megfeledkezne mindenről. Csak meredten bámul előre, majd le a mélybe. Szinte már megíródik az, aminek meg kell történnie. Ám ekkor a zsebében lapuló mobiltelefon melódiája töri meg a halálos csendet, amely körülveszi a férfit. A telefon csak cseng és cseng, mintha megállítani próbálná emberünket. Sikerrel. Felveszi. A vonal másik végéről egy izgatott férfihang szólal meg:
-Sikerült! Megvan! Miénk az üzlet! Tudod mit jelent ez? Most kerestünk egy rakás pénzt! Érted? Egy zseni vagy! Egy zseni! ...Hallod,amit mondtam? Hallod?
-Igen. Ez...remek. -válaszolt a férfi halálnyugodtan.
-Mi van, nem örülsz? Most mi bajod?
-Minden a legnagyobb rendben van.-ezzel leteszi a kagylót és kikapcsolja, majd zsebrevágja.
Rezzenéstelen arccal bámul tovább. Néhány perc múlva széttárja karjait és ismét a mélybe szegezi tekintetét. Ekkor a háttérben lapuló épület ajtaja kinyílik és egy gyönyörű lány, könnyekkel a szemeiben, fut ki onnan és torkaszakadtából ordít:
-Neee! Várj! Ne csináld !Szeretlek! Szükségem van rád!
A srác mintha süket lenne, számára az egész világ elnémult. Elengedi magát, eleget tesz a gravitáció törvényének. Derék teste lefelé veszi írányát. Most már hiába minden. Megtörtént a visszafordíthatatlan. Vajon mi lehet az oka annak, hogy egy jóképű, sikeres és egy meseszép hölggyel megáldott ember, ilyen tettre kényszerült? Lehet-e egy ilyen élet mellett okot találni az eféle cselekedetre, vagy egyszerűen csak az épelme álarca esik le és ilyenkor már nincs visszaút? Esetleg valami egészen más és egyszerű, váratlan dolog a magyarázat? Elérkezett hát az igazság pillanata.
Folytatás következik...ha kell
Most, hogy merjem a saját történetem publikálni?! 
