Star Wars: Visszatérés a Naboora - 7. fejezet

- Miért nem jön már? - suttogta a fiatalabb férfi, egy lazacszínű, csúcsos fejű és halszemű Mon Calamari, akin látszott, hogy legjobban a víz alatt érzi magát.
- Mindjárt itt lesz - válaszolta az idősebb, magas, hosszú fekete hajú és barnás bőrű férfi, kinek barázdákkal szántott arcára kiült a feszültség. - Már itt van, egész közel. Érzem.
A Mon Calamari már válaszra nyitotta széles száját, hogy megkérdőjelezze Quinlan Vos Jedi mester tisztánlátását, amikor velük szemben a hatalmas ajtó mindkét szárnya hirtelen berobbant a terembe, és nagy csattanással a földre zuhant. A nyílásban pedig ott állt Darth Vader, a Sith Sötét Lovagja, akire már majdnem egy órája vártak. A két fekete tunikás férfi aktiválta fénykardját; míg Vos mester pengéje élénkzölden izzott, addig a Calamari Jedié világoskéken. Harmadik társuk, egy fiatal, vállig érő barna hajú, karcsú nő volt, finom vonásokkal és szikrázó kék szemekkel, csakúgy, mint bekapcsolt pengéje, amely szintén kéken ragyogott. Mindannyian készenlétben tartották fegyverüket, de egyelőre nem mozdultak. Némileg meglepetésként érte őket, hogy legfőbb ellenségük ezúttal egyedül jött, a katonái nélkül.


Vader csak Vost ismerte név szerint közülük, de vele sem állt soha közelebbi kapcsolatban. Két társát csak látásból ismerte, még a Jedi Templomból. A Fekete Lovag szintén bekapcsolta fénykardját, de mielőtt még néhány keresetlen szót intézhetett volna a Jedikhez, a teremben lévő több, kétméteres, kocka alakú fém konténer eleje mintegy varázsütésre felpattant, és összesen vagy huszonöt szuper harci droid özönlött elő belőlük. Az első sorban lévők azonnal tüzet nyitottak a Sithre, amit Vader először még fénykardjának követhetetlen mozdulataival hárított, majd elindultak lefelé a jókora helyiséget nagyjából a felénél kettészelő lépcsősoron. Amikor már az összes droid ráemelte fegyverét, Vader nem várta meg, hogy lőhessenek: az Erő láthatatlan kezével felkapta az általa romba döntött ajtó egyik szárnyát, és maga elé tartva védte ki a halálos záport. Eközben fél szemmel látta, hogy a két fiatalabb Jedi lassan elindult oldalra, hogy bekeríthessék, mögötte pedig egy újonnan aktivált energiarács zárta el az utat, a korábbi ajtó helyén.

Mielőtt a Jedik akcióba léphettek volna, a terem hátsó részének mindkét oldalán fülsiketítő robbanás hallatszott. A váratlan zaj hatására a droidok is abbahagyták a tüzelést. Arról a két helyről, ahol korábban egy-egy szellőzőjárat végét lezáró rács volt, most birodalmi katonák másztak elő, és azonnal lőni kezdtek sugárvetőikből. A meglepetés erejével ható támadásukkal több harci droidot is sikerült harcképtelenné tenniük, gránátjaikkal pedig további egy tucatot ártalmatlanítottak. Quinlan Vos a gránátok elől felugrott az egyik konténer tetejére, és intett a másik két Jedinek, mire azok a klónharcosok felé fordultak. Erő-lökéseikkel megállították a birodalmiak támadását, majd szemvillanás alatt mellettük teremve kaszabolni kezdték őket.

Darth Vader a megmaradt néhány szuper harci droidra hajította az ajtó maradványait, és máris emberei segítségére sietett volna, Vos mester azonban útját állta.
- Most nem menekülsz, áruló - mondta fenyegetően a Jedi.
- Ugyanaz lesz a végzeted, mint a többi Jedinek - replikázott Vader. - A túlzott önhittségedből fakadó gyengeség.
Vos pengéjével lecsapott Vader fejére, aki könnyedén hárította a csapást. Ezután a Jedi lábra támadott, majd miután a Fekete Lovag ezt is kivédte, gyors, kétkezes csapásokkal próbált gyenge pontot találni ellenfele védelmén.

Vader először hátrálni kényszerült, később viszont már nem okozott számára nagyobb nehézséget a védekezés, ahogy felvette a Jedi mester ritmusát. Az elmúlt fél évben, amióta ebben a kötött páncélzatban, művégtagokkal együtt kellett élnie, volt ideje hozzászokni új testéhez, illetve annak korlátaihoz. Noha kezdetben még az egyszerű járás is kisebb problémát okozott, mostanra eggyé vált a kibernetikus részeivel; engedte, hogy minden porcikáját átjárja az Erő, miáltal a mesterséges pótlások és berendezések is úgy működtek, mintha teste szerves részét képeznék. Ennek megfelelően új vívási stílust fejlesztett ki, amely lehetővé tette, hogy új korlátaihoz és adottságaihoz képest a lehető leghatékonyabban tudjon harcolni. Egykezes technikája, melynek segítségével úgy tudott védekezni, hogy közben gyors kontrákra adódott lehetősége, szokatlan volt a Jedik számára. Hamarosan a gyakorlott vívónak számító Quinlan Vos is meghátrált előtte, ahogy ellentámadásba lendült.

A Jedi mester két társa azonban hamar végzett a birodalmi katonákkal; így már senki más nem maradt a teremben, csak a Fekete Lovag és a három Jedi. Utóbbiak bekerítették Vadert, összehangolt támadásaikon látszott, hogy jól megértik egymást. A Sith, miközben védekezni kényszerült, igyekezett a két tapasztalatlanabb vívó valamelyikét megsebesíteni; egyszer meg is vágta a Calamari alkarját, aki ennek ellenére tovább folytatta a küzdelmet. Az Erő segítségével megragadta a teremben található mozdítható tárgyakat, és azokkal bombázta ellenfeleit, hogy megzavarja őket, de ez csak pillanatokra sikerült, és a Jedik akkor is jól fedezték egymást. Tudta, hogy az dönt, ki lesz képes tovább kitartani, és ki az, aki előbb hibázik. Amennyire lehetett, igyekezett tartalékolni erejét, miközben maximálisan koncentrált. Bár a Jediken is látszott a fáradtság, sikerült háttal az egyik konténernek szorítaniuk. Ekkor a katonák által kirobbantott járatban teljesen váratlanul meglátta Jar Jar Binks kíváncsi, majd csodálkozó, végül már rémült fejét, majd egész testét, ahogy a gunga kipréselve magát a nyíláson elkezdett feléjük rohanni.
- Ne, ne, Ani, ne! - kiabálta kétségbeesetten. - Ne öljédeg meg! - könyörgött a Jediknek.

A Fekete Lovagnál csak három ellenfele lepődött meg jobban, amikor meglátták a kalimpálva és rikoltozva közeledő Jar Jart. Hirtelen meg is feledkeztek Vaderről, nem tudván, mire készül a gunga, aki úgy tűnt nem is akar megállni, amíg a Sith-hez nem ér. A fiatal nő kinyújtotta a kezét, hogy egy viszonylag gyenge Erő-lökéssel megállítsa, mire Jar Jar hirtelen megtorpant, és elveszítette az egyensúlyát. Ahelyett azonban, hogy a földre rogyott volna, szerencsétlen módon megbotlott egy halott katonában, és egyensúlyát keresve bukdácsolni kezdett a generátorterem hátsó részében lévő függőleges energianyaláb felé, melynek védőburka megsemmisült a harc során. Mint általában, amikor ügyetlensége folytán produkált különböző dolgokat, a gunga ezúttal is igen képtelen és morbid látványt nyújtott. A következő másodpercben beleesett a hatalmas energiát koncentráló sugárba, és nyomtalanul eltűnt. Vader először fel sem fogta, mi történt, mint ahogy a Jedik sem; csak álltak ott, dermedten. Azután lassan eljutott a tudatáig: Jar Jar elenyészett. Kész, vége, nincs többé. Először nem akarta elhinni, majd haragot érzett, azt pedig valami olyasmi követte, amit akkor érzett utoljára, amikor Padmé halálhíréről értesült.

Egy hang sem jött ki a Fekete Lovag torkán, de belül démonok támadtak fel benne, melyek szét akarták feszíteni a testét, a tudatát. Olyan erő áramlását érezte magában, amely mindenáron szabadulni akart, ő pedig nem tudta, de nem is akarta visszatartani. Teste megfeszült, és a Sith Sötét Lovagjából felszabaduló energia sugárirányban áradt szét az egész teremben, félrelökve vagy a falhoz vágva mindent és mindenkit, ami és aki az útjába került. Az előbb még mellette álló Jedik is egytől egyig arrébb repültek; minél közelebb voltak a sötét energia forrásához, annál távolabbra. Vader most már csak egyet akart: holtan látni őket. A tőle négy méterre fekvő nő még a lökés hatása alatt állva próbált magához térni; alig emelte fel a fejét, hogy felnézzen, és megpillantsa végzetét, ahogy Vader vörös pengéje lecsap, majd elválasztja a fejét a nyakától. A valamivel távolabb heverő, sérült Mon Calamari kétségbeesetten próbálta elérni elejtett fegyverét; a fénykard lassan csúszni kezdett a földön kinyújtott keze felé, majd a levegőben folytatta útját. Mielőtt azonban a Jedi megkaparinthatta volna a markolatot, az hirtelen megfordult röptében, és a Sith által aktivált penge a mellkasába fúródott. A férfi halszeme kifordult, majd holtan rogyott vissza a padlóra.

Csak ekkor jutott el a Fekete Lovag tudatáig, miközben szemével Quinlan Vost kereste, hogy a generátor energianyalábjának iménti megszakadása óta ki-kihagy a világítás a teremben. A Jedi mester a helyiség másik végében kötött ki, a lépcső alján, és még mindig próbált magához térni. Miközben térdelő helyzetéből felnézve le sem vette tekintetét a sötét alakról, aki az előbb végzett két társával, erősen fókuszált szemeiben megcsillant a félelem. Vader nem tétovázott, a lépcső tetejéről elrugaszkodva, kivont karddal Vos felé vetette magát. A Jedi oldalra vetődve az utolsó pillanatban tért ki a rázuhanó árny elől, pörgés közben az Erővel egy darabjaira szétesett harci droid felsőtestét hajítva a Sith felé. Vader még a levegőben kettészelte a felé tartó fémroncsot, Vosnak azonban ezalatt sikerült gyorsan talpra állnia. Éppen abban a pillanatban, amikor lézerpengéik találkoztak egymással, a fény egy utolsó pislákolás után végleg kialudt a teremben. Lélegzetvételnyi szünet után Vader újra támadásba lendült, gyors vágásokkal védekezésre kényszerítve ellenfelét. A Jedi mester viszont nem hátrált meg, szilárdan megvetette lábát, és megakasztotta a Fekete Lovag pengéjét. A két harcos egymásnak feszült, miközben csupán szikrázó fénykardjaik világítottak a sötétben; a kísérteties fényben látszott az erőlködés Vos mester ráncokkal barázdált arcán, amely sejtelmesen tükröződött Vader polírozott sisakjának hátborzongató szemeiben. A Sith váratlanul deaktiválta pengéjét, és a Jedi fegyvere immár szabadon előrelendült, hogy lesújtson - Vader azonban szinte nyomtalanul eltűnt. Quinlan Vos még hallotta a Fekete Lovag köpenyének surrogását a levegőben, a következő pillanatban pedig már azt sem. Sőt legnagyobb csodálkozására és ijedtségére Vader hangos mechanikus légzése is megszűnt, mintha elvágták volna. Gyorsan ő is kikapcsolta fénykardját, hogy ellenfele ne láthassa, majd idegesen hátrálni kezdett az ajtó irányába, amelyet már nem zárt le az energiarács. Hangtalanul mozgott, de Vadert sem hallotta sehol, még egy teljes perc elteltével sem.

Egyszercsak hangos szisszenéssel bekapcsolt Vader vörös pengéje; Vos látta, hogy a Fekete Lovag a lépcső alján áll, két kezével lefelé tartva maga előtt a fegyverét, és nem mozdul. A Jedi nem tudta mire vélni a dolgot; csapdát gyanított, de azt is érezte, hogy ez egy soha vissza nem térő alkalom lehet a Sith legyőzésére. Vader eközben fel sem nézett; tekintete arra a pontra szegeződött, amerre fénykardja mutatott a padlón, valamivel előtte. Vos mester éles szemeivel körülpillantott a gyenge fényben, hogy felmérje a helyzetet, miközben ő árnyékban maradt. Kinyúlt az Erővel, és egy jókora műszerpultot megragadva a Fekete Lovag felé hajította azt. A Jedi meglepetésére azonban a nehéz tárgy úgy állt meg a levegőben vagy egy méterre Vader fejétől, mintha egy láthatatlan falba ütközött volna, majd nagy csattanással a földre esett. Quinlan Vos nem adta fel ilyen könnyen; újabb tárgyakat kapott fel és repített a Sith felé, volt, hogy egyszerre többet is: szerszámokat, ládákat, sugárvetőket, droid testrészeket és mindent, amit csak talált. Erőfeszítései hiábavalónak bizonyultak, mert az összes tárgy úgy pattant le a Vadert körülvevő auráról, mintha csak részecskepajzs védené a Fekete Lovagot. A Sith még most sem nézett fel a padlóról, és a Jedi mester - bár tudta, hogy nem lenne szabad - teljesen kijött a sodrából. Végül már nem bírta tovább, és fénykardját aktiválva harsány kiáltással rárontott Vaderre, hogy lecsapjon ördögi ellenfelére.

Még félúton sem járt, amikor Vader hirtelen felnézett; ugyanabban a pillanatban az egyik elesett Jedi fénykardjának világoskék pengéje ragyogott fel a levegőben, egyenesen Vos felé tartva. A Jedi mester még időben észbe kapott, és megállva kinyújtotta bal kezét a felé szálló fénykard irányába, ami nem sokkal előtte állt meg a levegőben. Engedte szétáradni az Erőt a testében, ahogy próbálta a Fekete Lovag felé irányítani a pengét, de nem bírt annak sötét akaratával; a fénykard szinte egy helyben lebegve remegett, ahogy mindketten rákoncentráltak. Vos minden erejét megfeszítve összpontosított, és már-már úgy érezte, ő kerekedik felül, amikor váratlanul felszisszent egy újabb fénykard pengéje, és látta, ahogy másik halott társának a fegyvere nagy sebességgel száll felé Vader mögül. Ösztönösen reagálva a Jedi mester balra félreugrott a zümmögő penge útjából, azonban közben megfeledkezett a másik fénykardról, amit az imént még ő is az Erővel tartott vissza, Vader ellenében. Már nem tudott kitérni az újabb veszély elől, és a levegőben pörgő penge a könyökénél lemetszette saját bekapcsolt fegyverének markolatát tartó jobb kezét. A fájdalomtól és a meglepetéstől felkiáltva Quinlan Vos térdre rogyott, és a következő másodpercben felnézve már csak azt látta, hogy a Sith előtte áll, kivont kardjával a kezében.
- Így jár minden áruló - zengett Vader hangja, és visszakézből levágta a tehetetlen Jedit.
Ezzel vége volt, Darth Vader mégsem érzett elégedettséget. Sötét gondolatok gyötörték. Megfogadta, hogy ha teheti, ezután a Naboo bolygóra sem tér vissza soha többé.

Vége következik!