Feltételezem mindenki ismeri a címben megkezdett mondást, ha nem, akkor íme a vége:"... az anyja se érti a szavát".
Mint azt páran tudjátok, a tavaly nyár számomra teljesen kiesett gamer szempontból, és csak most, a vizsgaidőszak beköszöntével sikerült visszarázódnom. Hogy miről is van szó? Ímhol a magyarázat.
Nem tudom, hogy az olvasók milyen arányban élvezik a felsőoktatás nyújtotta örömöket, mindenesetre gondolom sokan tisztában vagytok azzal, hogy mi is az a vizsgaidőszak. Aki nem, annak íme egy gyorstalpaló: a vizsgaidőszak azon időszak, amikor a hallgatók vizsgáznak. Semmi más, csak vizsga. A legtöbben utálják ezt, azonban van egy nagy előnye: ha odateszi magát az ember, akkor hamar végig lehet verekedni magunkat rajta. Én is így tettem, s másfél hét alatt sikerült mindent lenyomnom, felszabadítva ezzel egy rakás időt. Amit az elmaradt dolgok pótlására fordítottam. Na jó, nem, még így is van egy rakat cím, amivel szeretnék közelebbi kapcsolatba kerülni, de két sztárjátékra maradt időm: a Crysis 2-re és a CoD: MW3-ra.
Szerény véleményem szerint mindkét játék nagyon jól sikerült. A MW3 hozta az elvárható színvonalat, de az is biztos, hogy soha a büdös életben nem fogom elővenni még egyszer, túlságosan árkád nekem ahhoz, semmi változatosságot nem nyújtana a második végigjátszásnál sem.
A Crysis 2-vel más a helyzet. Tudni kell rólam, hogy én az az ember vagyok, aki imádta a Crysisá-t. Tudom, az csak egy "xar techdemo", ami "semmire sem jó", meg amúgy is "szaggat mindenkinél", és a videokártya-gyártók "pénzelték a készítőket, hogy mindenkinél rosszul menjen, hogy fejleszteni kelljen a rendszerünket", ráadásul "a sztori is nulla", tök "gagyi az egész" satöbbi, de én az első részét nagyon imádtam. Szerintem egy baromi jó scifivel volt dolgunk, ami amellett, hogy eszméletlen jól nézett ki, állati jó játékmenettel is bírt. Változatos volt, pörgős, hihetetlenül vagány, egyszóval minden benne volt, ami egy jó játékba kellett.
A Crysis 2 szintén jól néz ki, viszont a játékmenet iszonyatosan le lett butítva az első részekhez képest. Sokkal lineárisabb az elődöknél, ráadásul végig az volt az érzésem, hogy egy teljesen másik játékkal játszok. A sztori teljesen más irányt vett, a szereplők kompletten eltűntek, és még az alienek is teljesen megváltoztak. Maradt a nanosuit /totál elszabott rendszerrel/, és ennyi. Értem én, hogy a játékkal rebootolt a sorozat, de akkor is... ez nagy kitolás.
Ezt a bejegyzést nem amiatt kezdtem el írni, hogy vagánykodjak azzal, hogy végigtoltam két tíz órán aluli gameplay time-mal rendelkező játékot, hanem azért, hogy megosszam veletek az egyik észrevételem. Ez a némasággal kapcsolatos. És most kifakadok:
Melyik ökör találta ki, hogy ne beszéljenek a szereplők? És melyik volt az, aki erre rábólintott? És mi vett rá másokat, hogy folytassák ezt a trendet? Márpedig ahogy nézem,egyre elterjedtebb lesz a dolog. Személy szerint botrányosnak tartom ezt a konstans némaságot. Tudom, hogy a készítők célja állítólag az, hogy jobban beleéljük magunkat a játékba, de szerintem nem az tesz élethűvé egy ilyen alkotást, hogy nem szólal meg a főszereplő.
Most komolyan, szerintem nem csak én találom röhejesnek azt, hogy épületek robbannak fel az emberek körül, alienek támadnak mindenfelől, ráadásul a csajunk is átlyukasztott gyomorral fekszik a sárban, és mi még csak egy "bammeg"-et sem eresztünk meg.
Nem beszélve arról, hogy ma már szinte az összes játékban van párbeszéd, amik ritka hülyén jönnek ki úgy, hogy csak az egyik fél beszél, és kitalálja a másik gondolatait. A Far Cry 2-t imádom, de ott is ritka idiótán jött ki, hogy egy darab szó sem hagyta el a számat, mialatt olyan tárgyalásokon vettem részt, amin az életem múlott.
Ez igaz a CoD-okra is, a a Half-Life-okra, a Doomra, és bizony a Crysis 2-re. Lehet, hogy csak én vagyok így vele, de sokszor teljesen elveszik az ilyen részek a helyzet komolyságát, s ahelyett, hogy a beleélést segítenék, kizökkentik a játékost. A Crysis 2-n például szabályosan röhögtem, amikor a professzor lakásán állva még véletlen sem mondtam meg neki, hogy én nem Próféta vagyok, ő meg lezavarta a teljes dialógust... vagyis inkább monológot. Szerintem röhej.
Más dolog. Sok hír kapcsán volt téma a másolásvédelem, illetve a készítők hozzáállása a játékosokhoz. A napokban feldobtam a Splinter Cell tetralógia harmadik, legjobban sikerült részét, a Chaos Theory-t, hogy egy kicsit nosztalgiázzak a játékkal.
Az eredmény: 2 óra tömény szara...szórakozás után sem sikerült elindítanom a játékot. Ok? Mi más, mint a Staforce, a másolásvédelem. A program nem kompatibilis a Windows 7-tel, aminek köszönhetően sehogyan sem bírtam rávenni a játékot a futásra. A hiba ismert, a fórumok tele vannak emiatt siránkozó emberekkel, de csak félmegoldások - ötvenhat-féle crack használata - ismeretesek, a Ubisoft pedig nem óhajt tenni semmit. Innen üzenem nekik, hogy gratulálok, nem sok cégnek sikerült elérnie nálam azt, hogy kedvencekből valami... sokkal rosszabb státuszba minősítsem őket. Nekik sikerült. Conviction? Assassin's Creed mentési rendszere? Örökös védelem? És ezekkel kik szívják meg? Megsúgom, nem azok, akik nem vették meg a játékot. Innen is csak gratulálni tudok.
.
.
.
Húú, jól esett mindezt kiadni magamból:D
