Murdered Soul Suspect

Az alap koncepció engem már a kezdetektől megfogott. Nem egy világmegváltó ötlet, de mégiscsak egyedivé teszi a játékot, hogy nem egy hús-vér emberrel nyomozunk, hanem egy szellemmel, aki ehhez mérten előnyökkel és hátrányokkal is rendelkezik. A városka, ahol történetünk játszódik, a boszorkányairól ismert Salem. Itt él magányosan Ronan O'Connor, aki nemrég vesztette el feleségét és most a Bell Killer nevezetű gyilkos után nyomoz.

Tulajdonképpen saját gyilkosunk után kell kutatnunk egész játék alatt, hiszen minden azzal kezdődik, hogy nyomozásunk alanya minket is eltesz láb alól. A történet igencsak változatosnak mondható, sok új embert és emberfelettit ismerünk meg, sok helyszínre ellátogatunk, ahol mind több és több nyomot kell felkutatnunk, hogy azokból szépen összerakjuk a komplett történetet.

Megmondom őszintén, a nyomok felkutatása úgy ahogy elment, bár eléggé keretek közé van szorítva a játékos. Általában egyetlen szűk területen kell keresgélni, és a megtalált nyomokból levonni a végső konklúziót. Viszont a végső nyom összerakása sajnálatos módon (vagy mégsem) olyan szinten le van butítva, hogy nem lehet eltéveszteni. Lényegében a sok megtalált nyom töredékből kell kiválasztani 2, 3 megfelelőt és akkor pattan ki az Isteni szikra hősünk fejéből, hogy merre is kellene tovább nyomozni. Na most, ha folyamatosan rossz nyomokat választunk, a lehetőségeink akkor sem fogynak el, így végül továbbjutunk. Feltételezem, a hozzám hasonló, angoltudással szerényen megáldott játékosok miatt alakult így a játék, hogy ők se érezzék magukat frusztrálva és bátran merjenek kattintgatni, mindenféle retorzió nélkül.

Mint korábban említettem, hősünknek hol jól jön a szellem lét, hol pedig akadályokba ütközik miatta. Nagy előny többek között, hogy könnyedén át tudunk sétálni a legtöbb tereptárgyon, akár a nyílt utcán is, vagy a történet előrehaladtával megtanulunk ?teleportálni?. Óriási hátrány viszont, hogy nem tudjuk megérinteni a tárgyakat, illetve senki nem lát és nem hall minket. Illetve majdnem senki, hiszen akad egy segítőnk egy fiatal lány képében, aki afféle médium. Ő tudja elvégezni azokat a feladatokat, amikre mi test nélkül képtelenek vagyunk.

Lehetőségünk van megszállni embereket, vagy állatokat (illetve csak egy állatot, a macskát) és némelyik elektronikus eszköz is engedelmeskedik parancsainknak. Többnyire a megszállott emberek nem irányíthatóak, egyedül segítőtársunk, Joy testét vehetjük birtokba, ha megengedi. A többi megszállottban csak gondolatokat ébreszthetünk, rávezethetjük őket a megoldásra.

Persze mit sem érne az egész játék, ha könnyedén haladhatnánk előre mindenféle hátráltató tényező nélkül. Aki azt gondolná, hogy szellem létünkre nincs okunk semmitől sem tartani, az téved. Utunk során ugyanis gyakran botlunk majd gonosz árnyakba, akik szellemekre vadásznak. Őket elkerülhetjük, ha ügyesen lavírozunk, megtéveszthetjük őket, vagy akár el is pusztíthatjuk.

Ha nem csak a fő sztorira szeretnénk koncentrálni, akkor játék során lehetőségünk van amolyan melléktevékenységként más utunkba kerülő szellemeknek segíteni, hogy átkelhessenek a fénybe. Lényegében ilyenkor is nyomokat kell keresnünk, az ő halálukkal kapcsolatban nyomozni, kideríteni mi történt velük. Persze nem hiányozhat a gyűjtögetés sem. Városszerte, illetve minden egyéb helyszínen elszórva felszedhetünk különféle tárgyakat, ereklyéket.

Összességében azt mondom, hogy a játék nagyon szórakoztató lett, annak ellenére is, hogy rettentő rövidre sikerült, illetve, hogy minden a szánkba van rágva egész végig. A történet a legerősebb pontja az egész játéknak. Sok olyan véleményt olvastam, ahol már az első fél órában tudta a játékos, hogy ki a gyilkos. Én ezt, ebben a formában nem hiszem el. Sejtéseink ugyan lehetnek, de mivel a történet vége izgalmas fordulatokat tartogat, így bárkinek szívesen ajánlom a játékot. Erős akciójelenetekre ne számítson senki, ez nem az a műfaj, illetve a grafikától se várjunk csodákat. A játék nem csúnya, de láttam már sokkal szebbet is. Viszont legalább a gyengébb gépek is elboldogulnak vele.