Itt a blog amit ígértem.Mivel a dolgaim felemásan alakultak,ez amolyan kicsit "sírós",kicsit örülős lesz.
Aminek örülök az,hogy kezdem helyrerázni a dolgaim anyagi vonalon.Egy barátom segít ami a mai világban nem divat,mert mindenki irigykedik,és egymást tapossa nehogy a másik egy centivel is előrébb legyen az életben,vagy a boldogságban.Nincs sok barátom,mert nem gyűjtöm őket mint egyesek akik,ha már megunták,vagy isten tudja miért hátat fordítanak a másiknak minden magyarázat nélkül.Ez mindig fáj de ki lehet heverni...
Ez a szomorúbb rész,amit próbálok nem elhúzni,mert még a végén érzelgős fasznak hisztek.Az ember sok döntést kell hozzon,és bizony sokszor van olyan,mikor nem biztos abban hogy valóban megéri-e az áldozat amit a "szent cél"érdekében bevállal.Ilyen a barátság,és a szerelem,amit nem lehet se kilóra,se méterre,esetleg forintban megbecsülni.Miért nem lehet mindent elérni anélkül,hogy valami fontosat ne kelljen feláldozni?
Az ember a boldogságot hajszolja,de az a baj hogy mire utoléri, már maga sem tudja biztosan hogy mitől lenne boldog annyira elfárad..Remélem másoknak jobban megy,mint nekem.Az szerencsés,akit a pénz,és az azzal járó "elismerés" boldoggá tesz,a mostan világ nekik kedvez.Nekem nagyon nehéz,de lehet hogy végül sikerül megfognom a boldogság kék madarát,ez a remény ami erőt ad,ahhoz hogy "felvegyem a kesztyűt."Remélem,csak nekem vannak ilyen problémáim,amit a "hülye felfogásom" okoz.
Itt rövidre is zárnám a témát,így is erősen személyes jellegűre sikerült.Köszi ha elolvastál..
Tisztelettel,és sajgó szívvel:Raiden Fórummester/Életművész
Én is csinálok néha hülyeséget,és ha rájövök hogy hibáztam elnézést kérek.Nehéz,de ez az egyetlen út a megbocsátáshoz.Ma megtanultad én magam részéről,elfogadom a beismerést és remélem több ilyen nem fordul elő.
