A rossz vagy jó játékok nem öregednek, ami tré vagy jó volt anno, az most is az. Például az első Super Mario vagy Doom, ma is megvan a varázsuk. Úgyanúgy egy MGS-nek vagy Bioshock-nak is meglesz még több év múltán is. Ha belegondolunk és visszaemlékezünk, akkor könnyen megszámolhatjuk azokat a játékokat, amelyek valóban kimagaslóak voltak és maradandó élményt okoztak.
Tudom, még így is sok van belőlük. Na de mennyi év gyümölcse ez? Sok. Sok, de nem azért, mert kevés videójátékot gyártottak, hanem mert a legtöbbjük rossznak volt mondható. Mondjuk az Alien Colonial Marines vagy a Resident Evil 6. Könnyű felsorolni, hogy mi tette őket gyenge címmé, de érdekes, hogy a mechanikájuk a jól kitaposott ösvényt használta. Vagyis nem hoztak semmi innovációt, csak a jól bevált egyszerű lövöldét és történetet adták, és mégsem sikerült.
Nem sikerült, mert a kulcsszót, amelyet a sikeres vidáójátékok mind bevetnek, ők hanyagolták. Ez pedig a 'tálalás'. Ha valaki azt hiszi, hogy egy jó történet vagy meseszép grafika, elegendő a jó mókához, az nagyot téved. Még a tökéletes játékmechanika sem garancia arra, hogy menet közben a játék nem válik monotonná és unalmassá. Például GTA IV. Annak ellenére, hogy egy sandbox, több óra letudása után, már nem érezzük azt, amit az elején. Egyhangúságot kezd súgározni.
A GTA V-ben viszont ezt az érzetet sikerült csökkenteni, méghozzá nagyon. És nem azért, mert újabb és szebb, hisz ezt a feladatot már a GTA SA és elvégezte anno. Tehát a tálalás. Lehet egy játék alacsony költségvetésű is, ha élményben akkorát adhat, mint egy tripe A cím. Például Limbo, Hotline Miami vagy Angry Birds. Vagyis olykor nem fontos a történet, a grafika, a multi, de még a zenei aláfestés sem. Egy kis szaros gém akár hetekre, hónapokra is leköthet, egyszerűsége ellenére. Mondjuk Bejeweled? :)
De a történet is piszkosul megfoghat és ezerszer élvezetesebbé varázsolhat egy videójátékot, ha (megintcsak) profi a tálalás. Nem is kell sokat gondolkozni, hogy példát mondhassak, Heavy Rain, Mass Effect, esetleg a The Last of Us. Utóbbi például, akárcsak rengeteg gyengén sikerült game, semmi újat nem mutatott, csak a már megszokott elemeket alkalmazta, mégis úgy kiemelkedett, hogy az egyik legjobb játékká avanzsálódott. Mert a TLoU-ban, minden elemet sikerült pazarul tálalni. Ritka az ilyen, de akad bőven.
Tehát, semmilyen mágia nincs. Mindössze profi programozók szükségesek hozzá, akik nem csak tökéletesen végzik a munkájukat, hanem tudják is mi kell egy gémernek, ergo tudják mitől döglik a légy. Ilyen egyszerű. A lényeg, hogy egy csudajó játékon érződik, hogy a készítők a lelküket is beleadták. Míg másokon azt érzed, hogy siettek, összecsapták, szemet hunytak erre-arra. Mondjuk Terminator Salvation vagy a Remember Me. Persze az ilyen gyenge alkotások is bejönnek valakinek, de nem egy hardcore, vérbeli gémernek, aki belekóstólt már a legjobb címekbe.
Szerencsére vannak studiók, kiknek kezeik közül szinte soha sem kerül ki pocsék munka. És minél tovább, annál jobban szaporodnak az ilyen fejlesztők. De vannak, akik szintén ilyenek voltak és most süllyedni látszanak, Istentudja miért. Hirtelen a Capcom ugrott be ebből a kategóriából.
Nektek mely játékok maradtak meg a zsenialitás csúcsán és kikben csalódtatok az utóbbi időben?
