– Helósztok, a nevem Lac!
– Heeelllóóó Lac!
– Már… őőő… egy hete… őőő… nem Vindózozok!
– "Taps-taps-taps-taps-taps…"

Múlt hét péntek eléggé nagy szívással indult a számomra, hogy rövid és tömör legyek: a vindózom meghalt. Hogy mi történt, arra máig nem sikerült rájönnöm, miután bebootolt a rendzser, sorba kaptam az üzeneteket egy-másik program használhatlanságáról, hiányzó fájlokról, runtime errorokról és még kitudja milyen kóddal ellátott hibákról… mondom laza, mehet a system reinstall.
Ezután következett a már megszokottá vált dolgok listája: adatok mentése, telepítő CD-k kutatása, vindóz telepítése… gondolom nem ismeretlen dolgokat írtam le itt. Miután felnyomtam az eredeti – ismétlem: EREDETI – win-t, majd még néhány illesztőprogramot – alaplap, VGA stb. – szomorúan láttam, hogy az oprendszer nem engedi, hogy aktiváljuk. Mondom remek, kiadtam jó pár ezret erre a xarra, ami annyira nem képes, hogy pár telepítés után is működjön – a rendszert csak pár gépre lehet telepíteni, de mivel én sűrűn cserélgetem a hardvereket, mindig más masinának érzékeli. Ergo két lehetősége marad a hardverbarát gamernek: vagy kalóz vindózzal nyomja, vagy megveszi, de akkor azt a hardvert használja addig, amíg rá nem un a virtualitásra.

Visszakanyarodva eredeti témánkhoz, éppen szidtam Bill Gates össze felmenőjét amikor beállított a haverom és nem értette, miért vagyok ilyen pipa. Vázoltam a helyzetet, mire jót röhögött, lelépett majd 5 perc múlva vissza is tért egy Ubuntuval. Először nem nagyon akartam feltelepíteni, mert sok dolgot hallottam azzal kapcsolatban, hogy a Linux csak rendszergazdáknak való, bonyolult, nem felhasználó barát, de végülis rászántam magam.

Behelyeztem a lemezt, válaszoltam pár kérdésre, majd indult a telepítés. Negyed óra – ismétlem: 15 PERC – múlva már fent is volt minden. Megkérdeztem, mit kell most felrakni, de kérdésemre haverom csak értetlen fejjel reagált: "Miért kéne még bármit is?". Ekkor én nem értettem a dolgot. "Alaplap vagy valami driver?" – "Ááá, lekap magának minden cuccot ami kell!
Ezután belevetettem magam a rendszerbe és azóta sem kászálódtam ki…

Ugyan a kezdeti időszak nem volt túl könnyű, meg kellett szoknom az Ubuntu fájlrendszerét – azóta nem értem, hogy tudtam eddig eligazodni a vindózéban -, a Synaptic használatát, ki kellett tapasztalnom, hogy melyik programok ideálisak a számomra, de így egy hét után azt mondhatom, még mindig él az újdonság varázsa, ám ez az érzés mára már vegyült egy alapszintű tudással, aminek következtében lenyűgöz a rendszer, mégsem vagyok elveszve benne. Állatinak tartom a Compizt, a több asztalos munkameneteket, a pofon egyszerű programletöltést – csak be kell írnunk a program nevét és máris megkeresi a neten nekünk, s egy kattintással integrálja a rendszerbe – és azt a letisztultságot, ami az egész Linuxból árad.

Ám gamer mivoltomból adódva hiányozni kezdtek a játékok, így hamar nekiindultam feltérképezni, hogy mit tartogat a pingvin a számomra. Ugyan tény, hogy nem vagyunk eleresztve velük, azért akad nem egy emlékezetes alkotás. Ezek közül is az új favorit gamem a pár megás TeeWorld lett. Mesés grafika, oldalnézet, worms és bionic commando keveréke, multiplayer csaták… kell ennél több?:p
Aki viszont kifejezetten a megszokott játékaira vágyik, szintén nyert ügye van. Van ugyanis egy WINE nevű alkalmazás, amely szimulálja a windos fájlrendszerét, ennek köszönhetően wines programokat is futtathatunk vele. Eddig tökéletesen bevált: Heroes gyönyörűen fut, House of the Dead szintén, holnap GTA próba lesz, majd megírom az eredményt.

Visszagondolva az elmúlt évekre, hülyének érzem magam, hogy nem használtam a linuxot. Még ha játék platformként nem is állja meg a helyét 100%-osan – ne feledjük: Linux és Windows lehet egyszerre ugyanazona gépen -, remek INGYENES alternatíva minden egyéb feladatra.

És legvégül Mr. Gates! Tehet egy szivességet: