1: Aki beregisztrál az oldalra, hamar megismeri a neved, bár ezen kívül nem sok mindent lehet tudni rólad. Pár publikus dolgot elmondanál nekünk magadról?
8 éves korom óta fejlesztek kisebb, nagyobb szoftvereket többféle programnyelven, a kilencvenes évek közepétől html-ben is, a kétezres évek közepe óta pedig leginkább php-ban.
Amit általában mindenki aki az oldalon több-kevesebb időt tölt, hamar felfedez, hogy szinte mindig online vagyok. Ez azért van, mert nem csak a Game Channelt üzemeltetjük, hanem több egyéb oldalunk is van, valamint van egy webfejlesztő cégem is, amiben sokat dolgozom én magam is a munkatársak mellett, így rengeteget dolgozom. Az online jelenlét az életem szerves része. Gyakorlatilag 9 óra körül kelek, és hajnali 3-4 előtt ritkán kerülök ágyba.
2: Te vagy a GC atyja, ezt már mindenki tudhatja. De honnan jött az ötlet hogy megalkosd ezt a remek weboldalt? Te voltál egyedül az agytröszt vagy volt segítséged?
16 éves koromban otthagytam a szakközépiskolát ahol tanultam, mert a saját céljaimat akartam megvalósítani és visszaköltöztem édeapámhoz a szülővárosomba, Tatára. Édesapámnak videótékája volt ahol sokat dolgoztam én is. Itt volt egy akkor csúcsnak számító 286-os gép. Az egyik videótékába járó fiatal srác le nem tudta venni róla a szemét. Elkezdtünk beszélgetni, kiderült hogy van egy Amigája és először poén szintjén, aztán egyre komolyabban felmerült, hogy létre kéne hozni egy számtech klubot.
Az ötletből megvalósítás lett, kidolgoztam mindent, állami támogatást kértem és kaptam, helyet szereztem a Művelődési házban és szórólapokat gyártottam, tévéknél kuncsorogtam ingyenreklámért, aztán elindítottuk a Gigabyte klubot. A dolog akkorát szólt, hogy a második emelet végén lévő klubhelyiségbe várakozó sor a Művház előttig kiért az utcára. A magyar tévé is csinált riportot akkor velem és én mérhetetlenül boldog voltam.
Ekkor már elkezdett járni az agyam nagyobb dolgokon és ahogy a klub nőtt, majd országos hálózat lett belőle, tudtam hogy ebből még nagyobbat lehetne csinálni. Újságot nem akartam, mert az már volt (576 és Guru nagyon ment abban az időben), ráadásul nagyobban is gondolkodtam. Pár év alatt sikerült lefektetnem a Game Channel TV alapjait, befektetőket találtam, stúdiót béreltem, és a maga idejében fantasztikusnak számító műszaki paraméterekkel el is indult a csatorna.
Azonban három hónapnyi megfeszített munka után sem sikerült lejjebb vinnem a gyártási költségeket, a minőségből meg nem engedtem, így abbahagytam a tévés pályafutást. Ezután jött a Game Channel Online, ami 2001. januárjában önálló oldalként el is indult.
Maga a Game Channel teljesen saját ötletek alapján, saját erőből jött létre, de mint látható a fentiekből, a pályám elején voltak társak, de csak a klubnál.
3: Menjünk visszább egy kicsit az időben. Mikor ismerkedtél meg a informatika világával?
A számítástechnika világába édesapám első személyi számítógép-vásárlása vezetett be, nagyjából 7-8 éves koromban. Akkor vett egy Commodore 16-ot, kazettás magnóval, és kb 10 játékkal. Bár játszottam is, inkább a programozás vonzott, a Basicet hamar elsajátítottam, majd jött a gépi kód. Ahhoz képest hogy csak kéthetente jutottam a géphez (édesanyámmal éltem szüleim válása után, de a gép édesapámnál volt), elég jól ment, a szabadidőmben, a suliban, mindenhol kódokat írtam kockás papírokra.
Az általános suli után nem mentem számítástechnikai iskolába, mert amit akartam, azt tudtam, sok újat nem mondhattak volna, és sajnáltam a 4 évet, amit az életemből kértek cserébe egy papírért. Sosem hittem benne, hogy a papír dönti el az életemet. Ezért inkább szereztem egy olyan szakmát, amivel meg lehet élni, ha nagy a baj, ez az ívhegesztő. Eddig még sosem volt szükségem rá, hogy ezen a területen dolgozzak.
4: Mikor kaptad / vetted az első PC-det / Konzolod és milyen volt?
A C16 volt az első 1983 környékén, de ez nem az enyém volt - viszont nem tudom, szerettem-e azóta is annyira gépet, mint azt. Aztán ugyanígy nem saját, de egy Atari 520ST került a családba, '87 táján. Kereszttesómnál volt az első C64-es élmény, 10 éves korom környékén, aztán 12-13 éves koromban kaptam édesanyámtól az első C64-emet, amihez később már saját keresetből vettem monitort és floppymeghajtót, sőt egeret is. Később a klubos időszakban, 16 évesen lett egy 386SX-em monokróm VGA-val, Covox hanggal, ami akkor maga volt a csoda. Amigát is ezidőtájt vettem először (aztán életem folyamán többször is:)).
Az első konzolom egy Sega Megadrive volt, valamikor '95-ben, aztán pedig jött a PSX, majd újra PC, aztán X360 és PS3, azóta meg gyakorlatilag minden ami megjelent. De PS2-m nem volt és XBOX-om sem. Sőt, a GameCube és az N64 is kimaradt.
5: Számomra hamar kiderült hogy te inkább konzolon játszol. De gondolom régebben pc-n is nyomtad az "ipart"... Mi volt az első játék amivel játszottál pc-n / konzolon?
Egyébként most vagyok új PC építési terveim megvalósításának derekán. Hiányzik egy bitang jó stratégia...
6: Térjünk vissza a jelenbe. Megtudhatjuk milyen zenéket / filmeket szeretsz?
Zenében végigmentem gyerekkorom óta mindenen, a diszkó korszakban voltam kamasz, aztán jött a Rock, de abból hamar kinőttem.:) 20-as éveim közepe óta a tipikus tuctuc zenét szeretem, a régebbi (2004-2005) Tiesto stílus áll hozzám legközelebb, mostanában Armin van Buuren a nagy kedvenc.
Filmekben a scifi és a horror a kedvenc műfajom, de a klasszikus krimiket is nagyon szeretem. Az akciófilmet csak nagy hanggal szeretem megnézni, ahol dübörög minden, még a suttogás is.:)
7: Nem vagyok túlságosan régen Gamechannel tag, az oldal indulásához képest, kb. másfél éve, de ennyi idő alatt úgy érzem hogy bekerültem ebbe a "családba". Hogy tudtátok ezt elérni az oldallal kapcsolatban hogy az ember egy idő után úgy érzi mint ha egy nagyszerű gamer családba kerülne?
Szeretünk emberi hangon kommunikálni minden látogatóval, legyen akár egy egyszeri beugró, vagy akár egy nagyon aktív regisztrált tag. Sokszor kikérjük a véleményeteket, és amit mondtok, javasoltok, nem csak meghallgatjuk, hanem meg is fogadjuk - adunk a véleményetekre. Ez minden munkatársnál "munkaköri kötelesség":).
Ezen kívül figyelünk arra, hogy ha valamire felmerül az igény, akkor kidolgozzunk rá valamit, amivel azt az igényt ki lehet elégíteni. Így jöttek be például a jelvények, vagy maga a Shop is. Mindkettőt a ti igényetek szülte, mi pedig megcsináltuk. Talán ez az, amitől otthonosan sikerül éreznie magát annak, aki ide kerül.
8: Sok remek cikkíró van a Game Channelen. Miként választasz ki cikkírókat hogy tagja legyen e nagy családnak és ki van segítségedre hogy el is döntsd?
Nagyjából két évente van az oldalnál "vérfrissítés", hiszen egyrészt mindig kell a megújulás, másrészt többen más szakma után néznek, máshol is ki akarják magukat próbálni, így időről időre kevesebben lennénk, mint amire szükség van a működéshez. Többen évek óta itt írnak és megbecsült munkatársak, és vannak akik eltűnnek egy időre, majd újra itt kötnek ki.
A felvételi eljárás az elmúlt évtizedben nem változott, egy jelentkezési form beküldése után próbahírt és / vagy próbacikket kérünk be, ezzel együtt egy teljeskörű tájékoztató emailt küldünk ki. A beérkezett próbaanyagot először egy kolléga nézi át, megfelel-e egyáltalán az elvárt igényeknek. Itt elég sok cikk már kiesik. A következő körben a rovatok vezető szerkesztői valamint jómagam értékeljük a bent maradt írásokat, majd jön az utolsó lépcsőfok, amikor néhány kiválasztott felhasználónak is szétküldjük az írásokat.
A befutott visszajelzéseket összegzi egy külsős, független munkatárs, majd a bent maradt anyagok landolnak nálam újból. Ezután megy a kiértesítés.
9: Sok újdonság lett az oldalon. Jött ez a GC kredit dolog és a Shop is. Minek köszönhető hogy ingyen és bérmentve lehessen az oldalon Gamer relikviákat és dolgogat szerezni? Ez az oldalnak hogy éri meg?
Ez a szakma is, mint minden más, a legtöbb kívülállónak, laikusnak elég misztikus, de valójában itt is a szervezésen múlik minden. Ha az ember kitalál valamit, először körbeszimatol a partnereknél, mennyire találják jó ötletnek, várható-e, hogy együttműködnek benne és ha a fogadtatás kellően pozitív, akkor elkezdjük kidolgozni a megvalósítás pontos menetét.
Maga az üzleti modell elég bonyolult, de leegyszerűsítve hasonló, mint egy nyereményjáték esetében, ahol szintén felajánlanak valamit a szponzorok, amit az olvasók megnyerhetnek. Ebben az esetben azonban több és talán értékesebb csomagot választhattok, és egy állandó dologról van szó, nem csak egy pár napos "kommentelj és nyerj" típusú dologról.
A termékek költsége tehát a felajánlót terheli, mi a postázás és a szervezés - és persze természetesen a fejlesztések - költségeit viseljük.
Hogy miért éri meg? Leginkább azért, amivel ti magatok háláljátok meg, az aktivitással, a jelenléttel, és az ilyen megkeresésekkel, mint a Tiéd is. Ez nekünk jól esik, a szponzorok pedig örülnek, hogy örömet okozhatnak, hiszen egy-egy márka ezáltal meg tudja mutatni, hogy egy jó közösségért ő is hajlandó ajándékot adni.
10: Ha már újításoknál tartunk. Lesznek-e újabb változások a közeljövőben?
11: Nagyszerű cikkíró vagy. Van-e olyan cikk esetleg hír vagy blog ami a kedvenced lenne?
Köszönöm az elismerést.:) A saját írásaim közül nem tudnék egyértelmű kedvencet megjelölni, de vannak olyanok amiket az évek távlatából sokkal jobban is meg tudnék most írni. Mások blogjai között több olyan is van, ami közel áll a szívemhez, de nem szeretnék kiemelni senkit sem, részemről ez nem lenne korrekt. Azonban azt elárulhatom, hogy egy őszinte vallomást tartalmazó bejegyzés volt számomra a legemlékezetesebb.
12: Te vagy nekem a példaképem ezt már többször hangoztattam számodra, de másoknak is. Mit tudnál tanácsolni egy ilyen embernek mint én, hogy egyszer cikkíróként is lehessen akár a csapat tagja?
Sokadszorra hozol zavarba, próbálok megfelelni a jövőben is ennek az igazán kiemelkedő titulusnak. Ez a szakma, az újságírás rengeteg szépséget tartogat annak, aki erre adja a fejét. A legfontosabb, amit tanácsolni tudok, ha valaki itt, vagy akár egy másik magazinnál írni szeretne, hogy folyamatos tanulással, önfejlesztéssel alakítson ki olyan stílust ami egyedivé teszi őt, valamint az írásait. Lehessen megkülönböztetni másokétól, vagy ezért vagy azért - de legyen egyedi.
Van akinek Isten adta tehetsége van ahhoz, hogy másokkal olvasmányosan ossza meg a gondolatait, de van aki tanulja hogyan kell egy cikket, vagy hírt valóban érdekesre megírni. Egy azonban biztos, kell lennie egy alapnak, amiből ki lehet bontakoztatni a saját stílusodat. Ha ez nincs meg, akkor nehéz lesz az út. Viszont ha van egy álmod, egy dolgot nem szabad, feladni azt.
Köszönöm a kérdésekre adott választ! Élmény volt!
Jezzahun