Nos, a „Kepler”, avagy törzskönyvezett nevén, GeForce GTX 680 a tervek szerint befutott, és győzött is, meg nem is. Az informatika iránt fogékony olvasók minden bizonnyal már töviről-hegyire átolvasták a nagyobb teszteket, így van egy képük az újdonságról. Nos, nekem is van…de most nem erről lesz szó, hanem egy olyan, a megjelenése idején fenevadnak kikiáltott grafikus kártyáról, amely a jelen csúcsmodelljéből szimplán történelem lett.

Félre ne értsetek, ez nem egy reklám iromány, csupán egy kis keserédes kinyilatkoztatás, illetve emlékeztető, hogy bizony az előző generációban ilyen is létezett. Picit szívügyem is ez az ASUS VGA, hiszen kettőt is sikerült megszereznem annak idején, és jelenleg is ezekkel játszom a legújabb játékokat. Persze, tudom, felesleges, és köszönöm, a férfiasságom is rendben van; nem ez volt az ok két MATRIX beszerzésére…nagyon egyszerű: mert egyértelműen a csúcsot jelentik, és egy – vagy két – ilyen portékát birtokolni jó érzés.

Szóval egészen eddig a hétig ez a bizonyos ASUS MATRIX GTX580 jelentette az egyik legerősebb derivatíváját a GeForce GF110 grafikus lapkának. A gyárilag megemelt órajelek szinte már kötelezőnek számítanak ebben a kategóriában, nem is ettől igazán különleges ez a vezérlő. Hanem azoktól a kis „finomságoktól”, amit az ASUS mérnökei hozzátettek ehhez az amúgy sem erőtlen alaphoz.

Egyrészt a nyomtatott áramkörön különféle feszültség-mérőpontok találhatók, amikhez otthoni felhasználás során nyilván nem nyúl az ember, viszont extrém túlhajtás során nagyon hasznosak tudnak lenni. Nincs az a szoftver, ami pontosabb adatot adna egy, a NYÁK-ra kötött potméternél. Szintén az extrém tuningot segíti az ún. „Disable OCP” érintkezők, ami megfelelő forrasztás esetén kikapcsolja a a túlfeszültség elleni védelmet. Pontosan azt a védelmet, aminek hiányában óvatlan kezek között szétégne a kártya. Ha valaki pedig mégis addig gyilkolná a kártyát, hogy egyszer csak nem ad képet, a hátlapon lévő „Safe Mode” gombbal azonnal gyári állapotra állíthatja vissza.

Az abszolút megszállott OC-arcok tehát kaptak két fontos funkciót, de a kezdőknek sem kell búslakodniuk, nekik is jutott egy-két, egészen praktikus megoldás. Az egyik az a bizonyos piros gomb, mely lenyomására 100 %-os fordulatszámra pörögnek fel a ventilátorok. A két 10 centis légkavaró természetesen igen nagy szélzajt produkál ebben az esetben, viszont a hőfokok is elkezdenek csökkenni, illetve hosszan tartó teljes terhelés esetén nem emelkednek a kártya számára elviselhetetlenül magas szintre. Picit lejjebb újabb két gomb látható, egy + és egy -, amik nyomására emelhető vagy épp csökkenthető a GPU feszültsége. Biztonságos megoldás abban az esetben, ha a felhasználó figyeli, épp hol tart. A már említett potméteres módszerrel lazán monitorozható, de a kártyához adott GPU Tweak segédprogram is valós időben jelzi a feszültség változását.

Ezt az alkalmazást amúgy is erősen ajánlott használni, mert a MATRIX GTX 580 minden porcikájáról tud, és közöl adatokat. Van egy szimpla, a GPU-Z-re épülő információs része, illetve a két fő panel közül az egyiken a hőfokok, feszültségek, ventilátor fordulatszámok figyelhetők, míg a másik a túlhajtáshoz ad felületet. Pofon egyszerű használni, a különböző tuningszintek profilokba menthetők el, majd tölthetők be, SLI-esetén mindkét kártyára egyszerre lehet belőni a túlhajtást, stb. Slussz poén, hogy más gyártók videokártyájával is működik.

Nem titok, én is ezt használom a két SLI-be kötött kártyával. Annyira elkényelmesedtem ráadásul, hogy az órajel emelésekor engedélyeztem a feszültség-szinkront is, így pedig nehezebb belefutni olyan esetbe, amikor az órajel túl magas az adott feszültséghez mérve. Nyilván lehetne kísérletezgetni, és minél alacsonyabb feszültségen minél nagyobb órajelet elérni, csak épp ehhez már nincs türelmem. Régebben volt…öregszem.

Szóval ezzel a módszerrel stabilan hozható a 950 MHz-es GPU órajel és a 4600 MHz-es effektív memória frekvencia. Nos, ezek egyáltalán nem rossz értékek úgy, hogy továbbra is léghűtés van a kártyán. Tesztprogramokban szépen látni, ahogy a tuningnak megfelelően skálázódik a teljesítmény, játékokban már kevésbé érezhető. Full HD felbontásra egy túlhajtott GeForce GTX580 is túl sok tud lenni, kettő pedig egyenesen pazarlás.

Nagyon sok, különféle videokártyám volt, a GameStaros korszak alatt durván faltam őket, de egyik sem volt ennyire magabiztosan csúcsmodell. Mindig volt valami gikszer, akár hardveres, akár szoftveres. Mióta viszont ezek ketten megvannak, nem futottam bele semmi idegesítő, netán csalódottságot keltő hibába. Itt van ugyan az új generáció első képviselője, de nem érzek késztetést a váltásra. És ahogy nézem magam kívülről, valószínűleg ez a két ASUS MATRIX kártya lesz az utolsó választásom. Egyre kevesebb a játék, nálam is eljött az az idő, amikor a PC-s játékhoz már leginkább csak azért ragaszkodom, mert ezen nőttem fel…