Szóval, ez is megtörtént. Kiderültek a felsőoktatási ponthatárok, amik, hogy mit ne mondjak, nem enyhén pofán csapták a diáktársadalmat. A pontok növekedtek, volt ahol enyhén (néhány pont), volt ahol drasztikusan (száz körül).
Kedvenc cikkírótok - izé... khm...khm...:D - bebocsájtást nyert a Szolnoki Főiskola Turizmus és Vendéglátás szakára, ergo ha majd a 6*-os szállodaláncomról olvastok, tudjátok, én bejelentettem.
Egyébként összesen 379 pontom volt a turizmus szakokra, Debrecenről egy ponttal csúsztam le (380), Szolnokra is épp hogy bejutottam (377).
Volt egy tartaléktervem is, méghozzá hogy kertészmérnökként elmegyek kerteket...őőő... mérni...
Ide 340 pontot vittem, tavaly 261 pont volt a felvételi határ, idén 339, tehát majd 80 pontos emelkedést láthattunk.
Összegzésül: szeptembertől főiskolai hallgató leszek, s ahhoz képest, hogy 3 hónapja azt hittem, sehova sem jutok be, hatalmas eredmény, hogy felvettek.
Ez az egy ponttal lemaradás meg... hááát...
Most még legalábbis ezt mondom...
Marihónalja orba-szájba, várod már mi?
Azt mondják a főiskolán vannak ez ember legszebb évei, amikor én nappalis voltam, nekem a leg
