Clock Tower - First Fear

Mikor kultikus túlélőhorror játékokra gondolunk, akkor általában a Silent Hill, Resident Evil, Penumbra és az Amnesia jut mindenkinek eszébe, azonban maga a műfajt már előttük sikerült pár játéknak megteremteni: elég csak az 1992-es Alone in the Dark című játékra gondolni, azonban a magát a modern túlélőhorrorokra jellemző játékmechanikákat, mint a lopakodás és a harc teljes hiányát egy apró fejlesztőcsapat által 1995-ben SNES-re kiadott játék, a Clock Tower vitte bele a műfajba, ezzel megteremtve a műfaj későbbi képviselőire jellemző vonásokat. A Clock Tower eredetileg csak japánban jelent meg SNES-re, azonban nem hivatalos fordítással angolul megjelent más országokban is, illetve növekvő népszerűsége miatt a játékot Windows 95-re és Playstation 1-re is portolták.




Szinopszis
A játék történetének alapszituációja viszonylag egyszerű, általában a horrorjátékokra jellemző titokzatossággal indul. Történetünk a Granite Árvaházban kezdődik, ahol az egyik tanár, Mary Barrows örökbe fogad 4 lányt: a főhőst Jennifert, Annet, Laurat és Lottet. A lányok a Barrows rezidenciába kerülnek így, ami egy hatalmas villa, amely villának egyik legfőbb jellemvonása a játék címét is adó óratorony. A lányok és Mary a villa halljában ismerkednek, amikor is Mary elmegy megkeresni a férjét, viszont időközben felszívódik ő is. Jennifer Mary nyomába ered, viszont mire visszaér a hallba, addigra a többi lány is eltűnt. Egy vérfagyasztó sikolyt hallva megtalálja az egyiküket holtan, akivel torz arcú fiú végzett egy metszőollóval, és ez a fiú a főhősünk nyomába ered. Jennifernek a gyilkossal a nyomában kell elmenekülnie a Barrows rezidenciából, azonban kalandja során fény derül a ház és annak úrnőjének titkaira is.




Játékmenet
A játék egy manapság eltűnőben lévő zsáner, a point and click típusú játékok egy neves képviselője. A játékmenet relikviának számít mai szemmel egyszerűsége miatt, mert a játékban a karaktert az egérrel kell irányítani. Tárgyakra kattintva megvizsgálja azokat Jennifer, és ha használhatót talál, akkor felveszi. Röviden tömören így kell rejtvényeket megoldani, hogy eljussunk a végére. Utunkat nehezíti az időnként felbukkanó gyilkos, aki elől hasonló módon el kell bújni, azonban fontos megjegyezni itt, hogy a lebukás valószínűsége függ a búvóhelytől és egyéb helyzetektől is. Pl. az ágyra kattintva Jennifer az ágy alá bújik be, de ha előzetesen nem csináltál semmit a papagájjal a szobában, akkor az lebuktathat. Bizonyos helyek csak akkor válnak elérhetővé, ha Jennifer pánik módba kapcsol, amelynél a portréjának háttere a bal alsó sarokban el kezd villogni, illetve ez a portré reprezentálja Jennifer állóképességét, ami ha vörös, akkor a gyilkos nem kaphatja el, mert ekkor már nem tudja ellökni magától.




A játék nagyjából 1 óra hosszú, de kiemelném, hogy minden végigjátszás más és más, emiatt valószínűleg többször kell végigvinni, mint egy alkalom, ha tetszett. A játékban nagyon sok a véletlenszerű elem, és a játékban hozott döntéseid is befolyásolják a játék későbbi történéseit: pl. mikor meghallod a sikolyt, akkor a történet másképp zajlik, ha ezután a fürdőszobát csekkolod le, vagy továbbmész az előszobába. Erről beszélni spoiler nélkül nem lehet, de lényegében véletlenszerű elemek és a döntéseid alapján zajlik a játék további cselekménye, emiatt érdemes minden végigjátszásnál mást csinálni. Ebből adódóan a játéknak 9 lehetséges befejezése van.




Véleményem szerint ez a játék a modern játékoknál is ritka bonyolult rendszerrel dolgozik: itt nem magára a játékmenetre gondolok, hanem annak véletlenszerűségére és sokféleségére. Bizonyos helyzetek csak bizonyos döntések és feltételek hatására zajlanak le, emiatt habár a játék 1 óra hosszú, de 10-11 órányi időt is bele lehet ölni, ami egy játéknál nagy eredmény, hogy ilyen sok újrajátszhatósági potenciál van benne. Ami negatív kritika, hogy a játékmenet elég archaikus és olykor agonizálóan lassú (főleg, amikor Jennifernek fel kell mennie a lépcsőn). A házban nagyon könnyű eltévedni, mert a legtöbb folyosó nagyon hasonlít egymásra, és a legtöbb ajtó is egyforma, emiatt olykor frusztráló lehet. Ezek ellenére nekem nagyon tetszett a játék főképp amiatt, mert sok minden benne véletlenszerű és döntésfüggő, emiatt rengetegszer végig lehet játszani, és mindegyiknél más és másképp lehet a dolgokat alakítani.