A mai napig rettegve gondolok vissza erre a játékra, ha eszembe jut, gyerekkoromban szabályosan féltem tőle, annyira félelmetes volt. Most, felnőtt fejjel már nem akkora a para, de anno durvább volt mint egy horrorfilm. :) A napokban belefutottam újra, és bár nem tartozott a kedvenceim közé, ha már így esett, írok is róla.
A történet szerint az azték papok minden évben feláldozzák az Istenek oltárán legjobb harcosukat, és hát hogy hogy nem persze hogy épp mi vagyunk azok. A halál kizárólag egyetlen módon kerülhető el: egy hét kemény feladatból álló kihívást kell teljesíteni, ezzel elnyerhető a szabadság.
Az első pálya a szaruhártáymba ivódott már, azóta sem mertem elmenni mondjuk Egyiptomba piramist nézegetni. :D Egy azték piramis felé kell futnunk, a bal és a jobb oldalon álló dárdás katonák folyamatosan dobálnak minket. A feladat roppant nehéz, a játék erősen kezd vele, megadja az alapot. A következő két pálya jóval könnyebb, a második kihívásban sziklák elől kell elugránunk, a harmadikban pedig platformerre emlékeztető oldalscrollozós futás van - átugrálva a csapdákat.
A hatodik kihívás egy piranhákkal teli folyóban úszás, ez szintén nagyon nehéz. Folyamatosan hajtanak minket a rágcsálók, és csak egy pillanatra lehet előlük lemerülni a víz alá. Roppant nehéz kihívás. Az utolsó pálya talán a legnehezebb (kivéve az elsőt :D), itt egy leszakadt híd megmaradt darabjain kell átugrálnunk a scrollozódó képernyőn.
Bár örökélet van, de ha meghalunk, az adott pályát teljesen az elejéről kell kezdeni, ami nem gyenge kihívás azért.
Nem lennék képes mostanában már ilyenekkel játszani.
