A következőkben ismertetnék néhány igen jól sikerült FPS-t ami ezért vagy azért mégis eltűnt a süllyesztőben de számomra mai napig nagyon kedves. Éppen ezért ne kárhoztassatok hogy se a Half-Life, se a Halo, és ezekhez hasonlók nem fognak most szerepelni. tessék tágítani a komfortzónát.
8 - SiN (1998)
Szerintem erről a címről már mindenkinek egy film jut az eszébe, pedig a Sin pörgős, kemény játékmenetet produkált, egy érdekes, alternatív cyberpunk világban, a játéktörténelem egyik legdögösebb femme fataleja pedig nem volt más mint maga a főgonosz. Sajnos a játék egy időben jött ki a Half Life-al, ami úgy elnyomta mint láncdohányos a csikket. További problémát jelentett, hogy a játék kicsit bugos volt, és akkoriban egy 30 megás patch eljuttatása a játékosokhoz súlyos problémákba ütközött. A játékot megpróbálták később feltámasztani - sose találnátok ki - epizodikus formában - de már az első epizódnál behalt a project. Viszont ma már GoG-ról fillérekért letölthető a patchelt verzió, úgyhogy give it a shot.
7 - AVP 2 (2001)
Ha azt hiszed játszottál félelmetes játékkal életed során, s nem szerepelt köztük ez, hidd el tévedsz. 15 dokumentálható szívinfarktus, és egy kóma van a játék rovásán, minek következtében a Monolith productionst eltiltották a folytatás készítésétől. Eredetileg az első részt mások, a Rebellion ütötte össze, de az nem nyerte el a tetszését a Fox-nak és megbízták a Monolithot (egyik kedvenc csapatom) hogy készítsenek egy ütősebb folytatást. Nos jelentem sikerült, én ezzel a játékkal még a sem merek sötétben játszani, a legdurvább talán a marines kampány, de amikor a szemét designerek lecsalnak egy fészekbe, aztán rád engednek 200 Xenomorphot ott lehetsz akár Predátor is, nem nagyon ment meg semmi. Úgy vagyok vele mint a Jones szériánál a Fate of Atlantissal, EZ a hivatalos folytatás.
6 - No One Lives Forever 2 (2002)
Ami a filmek világában James Bond, az a játékoknál Cate Archer, ez a játék maga a tökély. Már az első része is veszettül jó volt, de azt a sajtó az egekbe emelte, erről viszont nagyon elfeledkeztek. Pedig ez már nem csupán egy remek kém FPS, tele lopakodással, meg jó kis számszeríjjal fejbelőhetős résszel, de egy olyan stílusparódia, hogy csak azok nem értékelik humorát akik Austin Powerssel sem tudnak mit kezdeni. A szintek nagyon szépen kivitelezettek, a pályadesign csillagos ötös, a történet fordulatos. Eleve nagyszerű húzás, hogy rögtön a játékkal kezdünk, és csak az első pálya után jön a főcím. Azt a vérre menő küzdelmet a tornádóban szétforgácsoló házban sose felejtem el. I want the return of Cate Archer.
5. - XIII (2003)
"Steve Rowland, you are under arrest for the murder of the president of the United States."
Nem ismertem a képregényt, de ez a játék, az alternatív 70-es évek Amerikája, a rengeteg lehetőség, túszejtés, minden tárgy használható, a képregényes megoldások, a cell-shaded grafika, a hangulatos zene mind mind közrejátszott benne, hogy imádjam ezt a gammát. Még úgy is, hogy majdnem egy óra volt az installja, 4 CD-n érkezett, és az egyik valamiért hibás volt, amivel külön Canossát kellett járjak. Sőt, még Mulder ügynök vékonyka hangja (abszolút mellétrafálás, a sokkal karizmatikusabb főhős fizimiskájához sehogy sem illik ) se tántorított el. Nagyon jó történetet kapunk, hosszú játékmenetet, és egy örök élményt, no meg a bosszúságot, hogy a várva várt folytatás sose jött, mert az Ubisoft "forradalmi" FPS-e is megbukott. A buktának meglehetősen sok köze volt ahhoz is, hogy egy kezemen meg tudom számolni hány cell-shaded játék jelent azóta meg.
4. - Tron 2.0 (2003)
Ezt a játékot látatlanban vettem egy ezresért szinte a kiadás évében. Halomban állt a Metroban. Nem értem miért bukott meg, amikor olyan atmoszférával rendelkezik, hogy a receptért manapság sírva könyörögne bármely játék. A zene, a színek, a futurisztikus fegyverek. Ismerni akarod a Tron világát, hagyd a fenébe a filmeket, az új játékot és vedd elő EZT ahol a saját számítógépedben kalandozhatsz, ahol túlhúzhatod a processzort, ahol a vírusokat ha nem irtod nagyon csúnya sors vár rád, ahol kódolt üzeneteket fejthetsz meg, ahol formattálás elől iszkolhatsz, és ahol olyan megunhatatlan fénycikli versenyeket játszhatsz amik mai napig megunhatatlanok. Ja, ezért a játékért is a Monolith a felelős, én szóltam.
3 - Far Cry (2004)
Ez ugyan nem egy bukott játék, de abban azt hiszem egyet érthetünk, hogy még egy ilyen elb****tt sorozat nincs még egy a játéktörténelemben. Most jön ki hozzá a negyedik rész, és semmi kapcsolódási pont nincs az epizódok között. Négy!!! évvel később toltam végig, és már annak is öt éve, az egyetlen gamma, ami patchelés után lett rosszabb mint előtte. Faék sztori, hangulata se nagyon van, viszont ez aztán olyan gyönyörű, meg élethű volt, hogy percekig csak a tájat néztem, meg a rombolhatóságot. A mesterséges intelligencia félelmetes, minthogy nem ott mentesz amikor akarsz életem egyik legnehezebb játéka easyn!!!!! Mai napig emlékszem ahogy a fűben lapulok, és csak imádkozok meg ne találjanak, mert még maradt három ellenfél, és kettőt látok csak a fák mögött bujkálni. Mint kiderült a harmadik a hátamba került, és kis keresgélés után meg is talált, le akar lőni, gyorsan lőnék, de kifogyott a tár, és elkezdek tölteni, mire ő is lőne már azonnal, de neki is kifogyott, mindketten vadul tárazunk, aztán én egy másodperccel előbb leszek kész és beleeresztek a szemét tetűbe vagy egy kiló ólmot. Utána pedig elgondolkozom mennyire jó dolog is élni, hiszen ha egy másodperccel később lövök kezdhetem újra az egész szigetet. És persze örök élmény amikor a szörnyek közé egyetlen tárnyi puskával dobnak ki.
2 - Condemned: Crininal Origins (2006)
Meglepően másfajta játékmenet, de még mindig FPS, pedig ez akár túlélő horrornak is elmehetne. Az utolsó Monolith játék, amit valamikor 2010 karácsonyán játszottam végig, egyetlen hibája a konzolport, de még így is nagyon hangulatos, remek történeti szállal s olyan atmoszférával, amiben a Monolith mindig is nagyon erős volt. Az az áruházas rész, úristen, borsódzik tőle a hátam ha csak rágondolok. Tetszett, hogy nyomozgatunk, mindent használhatunk, rombolhatunk, klassz kis játék, aminek a folytatása csak konzolra jött. Egyetlen baj vele, hogy iszonyat rövid.
1 - Prey (2006)
You don't fear the reaper do ya? Hát nem is tudom mit mondjak erről a cuccról. Hogy életem egyik legjobb élményét adta? Kezdve azzal, hogy egy indián a főhős, aki épp egy nagyot veszekedik barátnőjével, amikor jönnek az UFO-k és felszívnak mindent és mindenkit egy olyan intróban, hogy halálom napjáig emlékezetes marad. Amikor megszólal a jukeboxban a Blue Oyster Cult klasszikusa majdnem elfolytam a gyönyörtől. És akkor az a rengeteg ötlet. Ahogy a gravitációval lehet hülyéskedni, változtatni, nagyon nagyon nagyon ötletes FPS ami szerintem épp azért tűnt el, mert túlságosan gondolatigényes (ez egyébként a SiN-re is igaz volt) itt nem működik a menj és lőj, aztán majdcsak lesz valami, néha percekig kell gondolkodni most hogyan tovább. Betegebbnél betegebb fegyverek, szellemforma és még sorolhatnám. A játékot állítólag majdnem 14 évig fejlesztették, kidobtak vagy öt motort, csak nem hangoztatták annyit mint a Duke Nukem Forever esetében. Tartozok még magamnak egy cherokee móddal.
És nektek, mik a legnagyobb játékélményt adó First Person Shooterek?
