Álomszakma-vajon csak álom marad?

2013. július 15.
43.1011
Figyelem! Ez a blog már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
Ez egy blogbejegyzés, amely nem a szerkesztőség által szerkesztett tartalom. A benne foglaltak a szerző véleményét tükrözik!
Yanez profilja, adatai
Yanez
Gyerekként sokan álmodozunk arról, hogy kik szeretnénk lenni, amikor felnövünk. Később ezek az álmok, gyakran azok is maradnak, csak álmok. De van, hogy felnőttként is más szakmában képzeljük el magunkat, olyanban, ahol úgy érezzük, ez nekünk lett teremtve. Én is ebben a csónakban evezek.


Bevallom, kissrácként nem túl gyakran merengtem el azon, hogy ki szeretnék lenni. Persze mindenki álmodozott arról, hogy milyen jó lenne szuperhősként a jövőben, embereket menteni meg és kivül hordani az alsógatyánkat. Ám mi a helyzet a dolog reálisabb oldalával?

Van aki biztos abban, hogy amikor bevégzi a tanulást, egyetemet meg miegymást, akkor valóra váltja egyik álmát és az lesz, aki mindigis akart lenni. De gyakan kell csalódnunk az ilyesfajta, sziklaszilárdnak tünő terveinkben. Az élet olykor váratlan fordulatokat vesz, események sorozata történhet, illetve történik meg, melyeknek hála, teljesen más irányba terelődhetünk. Ez néha lehet rossz vagy úgyanúgy jó.

Én elégedett vagyok az életemmel, de persze nem 100%-ig. Mint sokan másnak, nekem is vannak elképzeléseim, álmaim, egy tökéletes munkáról. Pontosabban 3 ilyen létezik, már jó ideje! Tehát a következő szakmákban érzem úgy, hogy jeleskedni tudnék:

ÍRÓ

Álomszakma-vajon csak álom marad? - 2. kép


Annak ellenére, hogy 10 éves koromtól írok, csak az utóbbi 2-3 évben érzem úgy, hogy egyszerűen imádnám a szakmát és tökéletes könyveket alkotnák. Igaz legfőképp humoros elbeszéléseket írtam, de szerintem könyveket is remekül tudnék. Bár helyesírásban én sem vagyok tökély, de nem túl gyakoriak hibáim és egyébként is ez nem gond, mert mindig lehet utánjavítani.

Egy író egyik legnagyobb fegyvere a fogalmazás. Úgy kell összerakni a szavakat, megszerkeszteni a mondatokat, hogy azok szinte az első perctől kezdve érdeklődést váltsanak ki az olvasóból. Na ez az, amit akár örökké is fejleszthetünk, ebben sose leszünk ideálisak.

De önmagában a megfogalmazás fabatkát sem ér, ha az iromány története, témája, olyan szinten unalmas, mint egy cenzurázott pornófilm. Nekem szerencsére rengeteg ötletem van, tonnaszámra alkotnám a könyveket. De sajnos se időm, se lehetőségem. Ahhoz, hogy belemerüljek az írásba, abszolút fitnek kell lennem fizikailag és morálisan. Az életem egyenlőre egy rohanás, úgyhogy jelenleg hanyagolnom kell ezt az álmot :(

RENDEZŐ

Álomszakma-vajon csak álom marad? - 3. kép


És itt van a második álmom, ami már egy picit komolyabb tudást ígényel. Kb 8-9 éves koromtól álmodozok arról, hogy egyszer megadatik a lehetőség és a fejemben élősködő történeteket, filmvászonra is vihetem. Ennek az esélye persze nagyon kicsi, de a remény hal meg utoljára és amúgyis, álmodozni szabad.

Haverommal nagyon komoly terveink voltak ebben az ügyben. Szereztünk is egy pazar videókamerát(Sony) és a humoros írásaimat, sorozatként filmesítettük meg. 3 rész készült belőle és mindenkinek nagyon tetszett, aki látta. Sajna már elvesztek valahol :( De ezeken kivűl is sok rövidfilmet csináltunk. Már a számítógépes trükközést, effektusokat is komolyan tanulmányozta a barátom. Elszántuk magunkat, hogy egy nagyon ütős kis filmecskét alkotunk.

És aztán hirtelen kiutaztam külföldre, immár 7 éve, így szépen a polcra került eme álom. Remélem valamikor erre is lesz alkalmam, no meg időm!

NYOMOZÓ

Álomszakma-vajon csak álom marad? - 4. kép


Ez eléggé "másnak" tűnik az előbbi kettő után, de úgy vélem nyomozóként is megállnám a helyem. Korrekt példákat nem tudok felhozni, hogy miért. Mondjuk mindig megfigyelem az embereket és következtetéseket vonok le. Például, kinek mi a szakmája, ki miről gondolkozik éppen meg még számtalan dolgot. Szeretem a detektív, bűnügyi filmeket, főleg azért, hogy még mielőtt lehul a lepel, hogy ki a gyilkos, én már azelőtt rájöjjek és oldjam meg az ügyet.

De mint említettem, ezek sovány példák. Egy remek nyomozónak hihetetlenül jó memóriával kell rendelkeznie, és ami még fontosabb, rohadtul pazar logikával! Figyelnie kell a részletekre és nagy türelemmel kell bírnia.

Nem vagyok biztos benne, hogy nekem ez mind megvan, de valamiért úgy érzem, ez nekem való! Imádnám! Vajon lesz-e rá lehetőségem? A jövő még nagy meglepetéseket tartogathat!

Bárhogy is alakul az életem, fogok igyekezni, hogy elégedett legyek továbbra is, még ha meg sem valósul egyik álmom sem, ami ezeket a szakmákat illeti.
Gondolom egy ilyen gamer oldalon, sokan szeretnének videójáték programozók lenni, de lehet, hogy tévedek. Ti milyen munkáról álmodoztok, esetleg van olyan, aki már megvalósította?
28 hozzászólás

DNS

12 éve, 9 hónapja és 25 napja

Yanez írta:
Ha már az álmoknál járunk, akkor az utolsó mondatod is azt képviseli, sajnos. A világ egyre jobban rothad, örüljünk, ha nem vesszük észre, bár az elkerülhetetlen.
Felül kellene már emelkedni azon - nemcsak neked, mindenkinek -, hogy a világot kizárólag rajtunk kívülálló erők teszik olyanná, amilyen. Az ember bizony jóval nagyobb hatással van a környezetére, mintsem gondolná, amibe a természet és a társadalmi környezet egyaránt beletartozik.

Ha most csak az utóbbit nézzük, mi magunk is tevékenyen részt veszünk a "rothadásban", amikor gondolkodás nélkül követünk mindenféle trendeket, illetve cselekvésünkben, hozzáállásunkban feltétel nélkül másokhoz igazodunk - még akkor is, ha adott esetben az emberek tömegéről van szó, melyet hiába tekint valaki etalonnak, attól még egyáltalán nem biztos, hogy az a helyes út. Az egyéni felelősség elhárítása persze mindig a legkönnyebb...

Való igaz, hogy egyetlen ember csak kevés vizet zavar, mégis olyan, mint egy csepp a tengerben, mely része az egésznek, és nagyon is hatással lehet annak működésére. (Amire már számos példát láthattunk, láthatunk.) Tehát az emberek pozitív és negatív értelemben is képesek befolyásolni egymást, ami akár új tendenciákat is generálhat. Sőt én amondó vagyok, hogy a következő mintegy 50 évben alapvetően az fogja meghatározni a civilizáció sorsát, hogy mi, emberek mit hozunk ki egymásból.

válasz erre

Yanez

12 éve, 9 hónapja és 26 napja

Rambo írta:
Igazán nincs mit.

Nos, gyilkosság-témában ajánlanám az én egyik személyes kedvencemet, Dosztojevszkijtől A Karamazov testvéreket. Dosztojevszij nem könnyű olvasmány, nehéz vele haladni, nagy koncentrációt igényel, és így sem biztos, hogy elsőre megérti az ember. Azonban hiszem, hogy a 19. század és az egyetemes irodalom egyik legkiemelkedőbb alakjának - legalábbis szerintem - egyik legjobb könyve adhat neked egy olyan lökést, amitől megjön a későbbiekben a kedved ezen szépirodalmi művek olvasásához. Ha valami olvasmányosabb, de vaskos darab kell, akkor ajánlanám Tolsztoj Háború és béke című művét (közel 2000 oldal, de néhány laposabb elmélkedésen kívül nagyon is eseménydús), illetve Victor Hugo A nyomorultak című regényét (ugyancsak hosszú, úgy emlékszem valamelyik kiadásban pontosan 1400 oldal). Természetesen a lista hosszú, lehetne még folytatni, én most pár személyes kedvencemet ajánlottam neked (Thomas Mann-t is akartam, de az ő könyveiben - pl. A varázshegy - kvázi alig van cselekmény, így nem hiszem, hogy tetszene neked). Egyébként ezek csak az én ajánlataim a kedvenceim közül csemegézve, bátran nézz körül a többi klasszikus között.
Őszintén remélem, hogy neked is tudnak majd ezek a könyvek annyit nyújtani, mint amennyit nekem nyújtottak/nyújtanak.
Hát ezt is köszi szépen! Igyekszem majd a jövőben beszerezni!

válasz erre

Rambo

12 éve, 9 hónapja és 26 napja

Yanez írta:
Köszi az animeajánlót!
Egyébként javasolnál pár durván komoly könyvet? Mondjuk valamit a misztikum terén, vagy a rejtélyes gyilkosságok műfajában. Olyan könyvre gondolok itt, amit szinte lehetetlen letenni, mert szerintem, ha nekiállok, akkor egy lélegzetvétellel fogom végigolvasni. Erre direkt időt szánnék.

Ám van egy kis problem is. Külföldön élek és én legszívesebben magyar nyelven olvasnám a műveket. Remélem találok egy begbízható oldalt, ahol ezeket gond nélkül megrendelhetem.
Előre is hálás vagyok az ajánlatokért!
Igazán nincs mit.

Nos, gyilkosság-témában ajánlanám az én egyik személyes kedvencemet, Dosztojevszkijtől A Karamazov testvéreket. Dosztojevszij nem könnyű olvasmány, nehéz vele haladni, nagy koncentrációt igényel, és így sem biztos, hogy elsőre megérti az ember. Azonban hiszem, hogy a 19. század és az egyetemes irodalom egyik legkiemelkedőbb alakjának - legalábbis szerintem - egyik legjobb könyve adhat neked egy olyan lökést, amitől megjön a későbbiekben a kedved ezen szépirodalmi művek olvasásához. Ha valami olvasmányosabb, de vaskos darab kell, akkor ajánlanám Tolsztoj Háború és béke című művét (közel 2000 oldal, de néhány laposabb elmélkedésen kívül nagyon is eseménydús), illetve Victor Hugo A nyomorultak című regényét (ugyancsak hosszú, úgy emlékszem valamelyik kiadásban pontosan 1400 oldal). Természetesen a lista hosszú, lehetne még folytatni, én most pár személyes kedvencemet ajánlottam neked (Thomas Mann-t is akartam, de az ő könyveiben - pl. A varázshegy - kvázi alig van cselekmény, így nem hiszem, hogy tetszene neked). Egyébként ezek csak az én ajánlataim a kedvenceim közül csemegézve, bátran nézz körül a többi klasszikus között.
Őszintén remélem, hogy neked is tudnak majd ezek a könyvek annyit nyújtani, mint amennyit nekem nyújtottak/nyújtanak.

válasz erre

Yanez

12 éve, 9 hónapja és 26 napja

Rambo írta:
"Elvesztem?"
Nem feltétlenül, a komolyabb művek olvasásához is meg kell érni, a lényeg, hogy legyen rá igény. Egyébként azt sem tartom szégyennek, ha valaki nem olvas; bár szerintem elengedhetetlen, de nincs jogom megítélni azt, aki ezt máshogy gondolja. Egyébként valóban nehéz összehangolni a különböző tevékenységeket, én is sokszor gondban vagyok ezzel. Sokszor kompromisszumot kell kötni - pl. az én esetemben: kevesebb videojátékozás, így több idő marad a bulikra.

Az általad felsorolt rendezőket nem tartom alapvetéseknek, de érdemeik elvitathatatlanok - QT-t mondjuk mostanában kicsit felfújtnak érzem, lévén, kevés az eredeti ötlete. A japán animék közül valóban akadnak csodálatos darabok (ajánlom a Szentjánosbogarak sírja című megrendítően szép alkotást), ahogyan a japán filmek között is (Shindo, Kurosawa, két személyes kedvencem). A Golden Boy-t ismerem egyébként, többször is átpörgettem, nagyon átjött a humora.
Köszi az animeajánlót!
Egyébként javasolnál pár durván komoly könyvet? Mondjuk valamit a misztikum terén, vagy a rejtélyes gyilkosságok műfajában. Olyan könyvre gondolok itt, amit szinte lehetetlen letenni, mert szerintem, ha nekiállok, akkor egy lélegzetvétellel fogom végigolvasni. Erre direkt időt szánnék.

Ám van egy kis problem is. Külföldön élek és én legszívesebben magyar nyelven olvasnám a műveket. Remélem találok egy begbízható oldalt, ahol ezeket gond nélkül megrendelhetem.
Előre is hálás vagyok az ajánlatokért!

válasz erre

Rambo

12 éve, 9 hónapja és 26 napja

Yanez írta:
Az írókról inkább nem is beszélek, mert majdnem nem is olvasok. Tudom, ez nagy szégyen és egyben a legnagyobb ok, amiért nem kezdek komolyabb betűvetésbe. Az olvasáshoz valamiért nincs türelmem, talán azért, mert szeretek mindent egyből letudni. Egy könyvet pedig nem lehet csak úgy átfutni. Utálom ezt a fajta türelmetlenségemet, ami az olvasással van. Pedig szívesen letudnék akár könyvek ezreit. A másik, hogy annyi minden más van, ami érdekel (csajok, filmek, egyéb szórakozások), hogy bele sem tudnám préselni az időmbe. Elvesztem?

Rendezők és filmek terén nekem a híresek jönnek be leginkább, nem tudom miért. Pl J. Cameron, S. Spielberg, Q. Tarantino. Imádom a filmjeiket! Persze nagyon sok movie-t láttam életemben és nagyon sok a kedvenc is. Régebben, a 90'-es években, leginkább egyes animék rendezését csodáltam. A japánok nagyon elől jártak ebben a műfajban. Sajnos ma már animékből is kevés a jó, sinte mind egy kaptafára épül. Persze néha akad egy-két gyöngyszem, de az olyan ritka, hogy már évek óta alig nézek meg valamit. Nagy kedvencem a Golden Boy, ez egy 6 részes anime, amit vagy 10-szer láttam.
"Elvesztem?"
Nem feltétlenül, a komolyabb művek olvasásához is meg kell érni, a lényeg, hogy legyen rá igény. Egyébként azt sem tartom szégyennek, ha valaki nem olvas; bár szerintem elengedhetetlen, de nincs jogom megítélni azt, aki ezt máshogy gondolja. Egyébként valóban nehéz összehangolni a különböző tevékenységeket, én is sokszor gondban vagyok ezzel. Sokszor kompromisszumot kell kötni - pl. az én esetemben: kevesebb videojátékozás, így több idő marad a bulikra.

Az általad felsorolt rendezőket nem tartom alapvetéseknek, de érdemeik elvitathatatlanok - QT-t mondjuk mostanában kicsit felfújtnak érzem, lévén, kevés az eredeti ötlete. A japán animék közül valóban akadnak csodálatos darabok (ajánlom a Szentjánosbogarak sírja című megrendítően szép alkotást), ahogyan a japán filmek között is (Shindo, Kurosawa, két személyes kedvencem). A Golden Boy-t ismerem egyébként, többször is átpörgettem, nagyon átjött a humora.

válasz erre

Yanez

12 éve, 9 hónapja és 26 napja

Rambo írta:
A gyerekkori álmodozások, elhatározások csupán azon korszak naiv vágyait tükrözik vissza, de egyben lenyomatai is annak, amire az ember kellemes nosztalgiával gondol vissza, de körülbelül itt ki is merül a funkciója.

Az idősebb korbeli álmodozások azonban könnyen átcsaphatnak konkrét célokká, természetesen a realitás talaján maradva. Sajnos a társadalmi és egyéb hatások ezen elhatározásokat nagyon sokszor determinálják, de ettől függetlenül nem szabad feladni a kitűzött célt.

Író: itt különösen fontos az olvasottság, az irodalom iránt való elhivatottság, illetve egy (vagy akár több) etalon felállítása. Neked például kik a kedvenc íróid/költőid?

Rendező: itt az alapokkal kellene kezdeni. Rendezőóriások (Kurosawa, Tarkovszkij, Milos Forman, Hitchkock, etc.) filmjeinek nézése, filmsuliba járás, stb. Engem is nagyon érdekel egyébként a filmek világa. Ha már itt tartunk, kedvenc filmjeid/rendezőid?
Az írókról inkább nem is beszélek, mert majdnem nem is olvasok. Tudom, ez nagy szégyen és egyben a legnagyobb ok, amiért nem kezdek komolyabb betűvetésbe. Az olvasáshoz valamiért nincs türelmem, talán azért, mert szeretek mindent egyből letudni. Egy könyvet pedig nem lehet csak úgy átfutni. Utálom ezt a fajta türelmetlenségemet, ami az olvasással van. Pedig szívesen letudnék akár könyvek ezreit. A másik, hogy annyi minden más van, ami érdekel (csajok, filmek, egyéb szórakozások), hogy bele sem tudnám préselni az időmbe. Elvesztem?

Rendezők és filmek terén nekem a híresek jönnek be leginkább, nem tudom miért. Pl J. Cameron, S. Spielberg, Q. Tarantino. Imádom a filmjeiket! Persze nagyon sok movie-t láttam életemben és nagyon sok a kedvenc is. Régebben, a 90'-es években, leginkább egyes animék rendezését csodáltam. A japánok nagyon elől jártak ebben a műfajban. Sajnos ma már animékből is kevés a jó, sinte mind egy kaptafára épül. Persze néha akad egy-két gyöngyszem, de az olyan ritka, hogy már évek óta alig nézek meg valamit. Nagy kedvencem a Golden Boy, ez egy 6 részes anime, amit vagy 10-szer láttam.

válasz erre

Rambo

12 éve, 9 hónapja és 26 napja

A gyerekkori álmodozások, elhatározások csupán azon korszak naiv vágyait tükrözik vissza, de egyben lenyomatai is annak, amire az ember kellemes nosztalgiával gondol vissza, de körülbelül itt ki is merül a funkciója.

Az idősebb korbeli álmodozások azonban könnyen átcsaphatnak konkrét célokká, természetesen a realitás talaján maradva. Sajnos a társadalmi és egyéb hatások ezen elhatározásokat nagyon sokszor determinálják, de ettől függetlenül nem szabad feladni a kitűzött célt.

Író: itt különösen fontos az olvasottság, az irodalom iránt való elhivatottság, illetve egy (vagy akár több) etalon felállítása. Neked például kik a kedvenc íróid/költőid?

Rendező: itt az alapokkal kellene kezdeni. Rendezőóriások (Kurosawa, Tarkovszkij, Milos Forman, Hitchkock, etc.) filmjeinek nézése, filmsuliba járás, stb. Engem is nagyon érdekel egyébként a filmek világa. Ha már itt tartunk, kedvenc filmjeid/rendezőid?

válasz erre

Yanez

12 éve, 9 hónapja és 26 napja

Vendég írta:
Hát író az lehetnél, nem is kérdéses!
Köszönöm haver, ez jólesett! De ahhoz, hogy valódi író legyek, még nagyon sok paszulyt kell ennem röhögő smiley

válasz erre

Yanez

12 éve, 9 hónapja és 26 napja

DNS írta:
Ami a mai, félcivilizált világban folyik, az minden, csak nem normális. A teljes populáció kb. 20%-a végzi az összes fizetett munka kb. 80%-át (a klasszikus 80/20 szabály alapján), miközben a megtermelt vagyon legalább 80%-át az emberek maximum 20%-a birtokolja. És mialatt a munkában állókat egyre inkább kizsigerelik, a munkanélküliek száma egyre növekszik - tehát úgy tűnik, nemhogy az nem érdekel senkit sem, hogy az ember kellemes vagy netán a leginkább hozzá illő munkát tudjon végezni, de az sem, hogy egyáltalán van-e munkája.

Ami nagyon nagy hiba, mivel bármennyire naivan hangzik is, egy civilizált társadalom minden egyes tagjának valójában az az érdeke, hogy mindenki a lehető leghasznosabb tagja legyen a társadalomnak, és ne szenvedjen hiányt semmiben, ne lézengjen vagy bűnözzön az utcán, ne lopjon, ne erőszakoskodjon másokkal, ne legyen idegbeteg, a feszültséget nem bírva tovább ne végezze ki embertársait stb. De mivel különbözőek vagyunk, mindenkinek megvan a maga helye és szerepe a társadalomban, ahol a legjobban teljesíthet és a legboldogabb, legkiegyensúlyozottabb ember lehet. Azt pedig, hogy kinek mihez van leginkább tehetsége, képessége, miben tudja leginkább megvalósítani önmagát, kellő odafigyeléssel, tesztekkel, megfelelő neveléssel valószínűleg már gyermekkorban kideríthető. Ha tehát nem minden a pénz és az ego (vagyis az énközpontúság) körül forogna, illetve nem mindenki ezekkel törődne elsősorban - amire sajnos a jelenlegi világrend által rá van kényszerítve -, akkor akár még arra is jó esély lehetne, hogy az emberek olyan területeken dolgozzanak, melyek saját és a társadalmi hasznosság szempontjából is a lehető legoptimálisabbak, netán legideálisabbak.
Ha már az álmoknál járunk, akkor az utolsó mondatod is azt képviseli, sajnos. A világ egyre jobban rothad, örüljünk, ha nem vesszük észre, bár az elkerülhetetlen.

válasz erre

Vendég

12 éve, 9 hónapja és 26 napja

Hát író az lehetnél, nem is kérdéses!

válasz erre

DNS

12 éve, 9 hónapja és 26 napja

Ami a mai, félcivilizált világban folyik, az minden, csak nem normális. A teljes populáció kb. 20%-a végzi az összes fizetett munka kb. 80%-át (a klasszikus 80/20 szabály alapján), miközben a megtermelt vagyon legalább 80%-át az emberek maximum 20%-a birtokolja. És mialatt a munkában állókat egyre inkább kizsigerelik, a munkanélküliek száma egyre növekszik - tehát úgy tűnik, nemhogy az nem érdekel senkit sem, hogy az ember kellemes vagy netán a leginkább hozzá illő munkát tudjon végezni, de az sem, hogy egyáltalán van-e munkája.

Ami nagyon nagy hiba, mivel bármennyire naivan hangzik is, egy civilizált társadalom minden egyes tagjának valójában az az érdeke, hogy mindenki a lehető leghasznosabb tagja legyen a társadalomnak, és ne szenvedjen hiányt semmiben, ne lézengjen vagy bűnözzön az utcán, ne lopjon, ne erőszakoskodjon másokkal, ne legyen idegbeteg, a feszültséget nem bírva tovább ne végezze ki embertársait stb. De mivel különbözőek vagyunk, mindenkinek megvan a maga helye és szerepe a társadalomban, ahol a legjobban teljesíthet és a legboldogabb, legkiegyensúlyozottabb ember lehet. Azt pedig, hogy kinek mihez van leginkább tehetsége, képessége, miben tudja leginkább megvalósítani önmagát, kellő odafigyeléssel, tesztekkel, megfelelő neveléssel valószínűleg már gyermekkorban kideríthető. Ha tehát nem minden a pénz és az ego (vagyis az énközpontúság) körül forogna, illetve nem mindenki ezekkel törődne elsősorban - amire sajnos a jelenlegi világrend által rá van kényszerítve -, akkor akár még arra is jó esély lehetne, hogy az emberek olyan területeken dolgozzanak, melyek saját és a társadalmi hasznosság szempontjából is a lehető legoptimálisabbak, netán legideálisabbak.

válasz erre

Yanez

12 éve, 9 hónapja és 26 napja

totyak írta:
Nekem jelenleg bármilyen munka álomnak számítana, mert munkanélküli vagyok a nyár kellős közepén. Pénz nélkül meg nem annyira élmény, hiába van jó idő. Egyébként szerintem a legtöbb ember nem is tudja, hogy mit csinálna/dolgozna szívesen (én sem), és a legtöbbnek nem is adatik meg, hogy valami kellemes munkát tudjon végezni. És ez az egész nem abból adódik, hogy nincsenek álmai az embereknek, hanem a mai világban egyszerűen nem tehetik meg, hogy otthagyják a jelenlegi, gyűlölt állásukat, mert akkor miből él a család.
Sajnos ez igy van szomorú smiley

válasz erre
123a(z) 3 -ből
 
legutóbbi hozzászólások
 
marco profilja