Sokunkban benne van a vágy arra, hogy sokáig, akár örökké éljünk. Az emberek nagy része fél a haláltól, ami csupán az ismeretlentől való félelem. Ha tudnánk, mi van a halál után, valószínűleg fel tudnánk rá készülni. Ezt a felkészülést hivatottak segíteni a különböző hitek ?túlvilág teóriái?.
Azonban mi nem akarunk meghalni.
Térjünk át az örök életre. Történelmünk során rengetegen kutatták a halált és annak kiküszöbölését, a halhatatlanságot. A nyugati világban talán a legismertebb a Bölcsek köve, mely a hallhatatlanságot és az örök gazdagságot jelentette használójának. Azonban a Bölcsek köve, az Élet elixír is csak addig működött, amíg a tulajdonos fogyasztotta (lehúzott egy felest belőle a reggeli rántotta mellé). Azonban ezek csak legendák.
Napjainkra az orvostudomány olyan szintre fejlődött, mely képes embereket életben tartani, testrészeket pótolni, különböző, a technikával karöltve készült megoldásokkal megnyújtani egy ember életét. A gyenge pont mindig az emberi test volt, ez a törékeny, puha, ám rendkívül bonyolult és csodálatos szerkezet. Az örök élet alapja a test épségének megőrzése.
Jelen tudásunk szerint hosszú távon, de nem örökre,ez lehetségesnek tűnik. Elég egy piciny hiba, kiesik egy alkotó és összeomlik az emberi szervezet, kihuny a tudat, meghalunk.
És elérkeztünk ezen írás központi kérdéséhez: az az ember halott, akinek megállt a szíve és leállt a szervezete, vagy az, akinek kihunyt a tudata?
A válasz egyértelmű: mivel ezekben a másodpercekben is több ezer, ha nem százezer embernek a szívét és ezzel a keringését indítják újra, és sokuknak még van esélye a teljes felépülésre, kimondhatjuk, az ember, mint egyed akkor szűnik meg létezni, ha a TUDATAkihunyt.
Tehát: az örök élet egyszerűsödik öröklétre. Ha a tudatot sikerül fenntartani, az adott személy NEM halhat meg. Viszont a tudat ?tároló rekesze? az emberi test egyik legbonyolultabb, és egyben legcsodásabb szerve: az AGY. Az agyat idegsejtek milliárdjai alkotják, melyek folyamatosan pusztulnak, fogynak.
Kijelenthetjük tehát, a fenti logikai alaphelyzetre építve: ha a tudatot tartalmazó szervet, az agyat képesek vagyunk kondicionálni, esetleg lassan, apránként kicserélni egy tartósabb adattárolóra(Sci-fi rulez), akkor megoldottuk a halhatatlanság kérdését. Hisz ha a tudatot megvédjük, a testet már képesek vagyunk ?kicserélni alatta?. Másik kérdés, hogy ezt a személy jelleme és tudata mennyire képes feldolgozni.
Kijelenthetjük tehát, józan paraszti ésszel, hogy a testi hallhatatlanság kutatása zsákutca, sokkal több értelme van a tudati halhatatlanság kutatásának.
Remélem nem volt túl abszurd és elvont ez az írás, de úgy gondolom, néha jól ilyeneken is elgondolkodni! :cool:;)
A műtét sikeres volt, viszont az állat csak 4 napig tudott életben maradni. Bloghoz szólva én szerintem a halhatatlanság bajt hozna, mert a természet rendje a születés és a halál közti egyensúlyán alapszik, ha nem lenne halál, akkor túl sokan lennénk, felélnénk mindenünket, majd a nincstelenség következtében kihalnánk. Igazából én a halálon párszor gondolkoztam, de rájöttem, hogy nem rágódok rajta, mert még előttem van az élet, és felesleges ezen gondolkozni. Egyszer úgyis meg tudja mindenki előbb vagy utóbb.
