Ebben a blogomban több területet is érinteni fogok, lesz benne kockulás, geekség, animék mangák, és a VALÓSÁG, ami néha rátesz a fantáziára pár lapáttal.
Történetünk Japánban kezdődik Tokióban, 1987-ben. A tokiói autópálya hatalmas érhálózatának egyik legnyitottabb és leghosszabb szakasza a Bayshore Route, ami magyarul mondjuk öbölparti szakaszt jelent. Ez Japán és talán a világ egyik leggyorsabban autózható autópálya szakasza.
Japánban nagy hagyománya van a gépek építésének és a sebességnek is(nem is gondolnánk mekkora, Igen még annál is nagyobb!), és ennek folyományaként a BayShore Route avagy a Wangan-Sen legendák születésének volt a színhelye. Szó szerint legendáké.
A Japán motorkerékpárokat senkinek nem kell bemutatni, de a Bosozokusok túltolták, kigiccselték a gépeket, a motorokat felheccelték, a 350 km/h sebesség mindennapos volt a köreikben (1987-et írunk, és 250-400 köbcentis blokkokról van szó!) Som balesetet okoztak, és még arra is rávetemedtek, hogy bandákban megtámadják az autópályán utazókat. A rendőrség tehetetlen volt velük szemben, az okokat később kifejtem.
Pár gazdag és jól szituált, és nem mellesleg baromi jó sofőr megalapította a Mid Night Club-ot, egy autós szerveződést, ami azt tűzte ki célul, hogy legyalázza a bosozoku-s arcokat. A klubba bekerülni nagyon nehéz volt, ahogy hogy teljes rangú taggá váljon valaki, egy éven át az összes találkozón részt kellett vennie, és a kocsijának legalább 250 km/h tempót kellett tudnia 10 percen át.
A klub autóparkjának gerincét a Nissan Skyline-ok akkori változatai uralták, de csak létszámban. Voltak még Acura NSX-ek Toyoták, és persze egy kettő import autó, Ferrarik Porschék, Ezek a gépek is elképesztő dolgokra voltak képesek, a 300 fölötti tempó átlagosnak volt mondható, azonban volt kettő gép, amik tulajdonképpen félistenekké tették ismeretlen pilótáikat.
Az egyik ilyen vas egy német alapokon nyugvó Porsche 930 turbo volt. Ez a kocsi a Yoshida Special 930 névre hallgatott, ám legismertebb neve a Blackbird volt. Ez a gép a maga korában egy japán fokkal is (ami azért nem piskóta) csúcskategóriás épített autó volt. Pontos adatok nem ismertek, de a 800 lóerő és a 380km/h körüli maximális sebesség csaknem biztosra vehető.
Még mindig 1987-et írunk. A tulajdonos kilétét homály fedi, de a mendemondák arról szólnak, hogy 2 millió dollárnyi jent rakott a kocsiba. A Yoshida Special létezik, és még egyben van, pár kincsvadász rálelt egy japán autószalonban, elrejtve a szemek elől. Az állapota kivalló, de valószínűleg soha többet nem fog a pályán száguldani.
Ez kicsit furcsán hangzik, nyilván szénné tuningolt autókkal 350-el száguldani nem életbiztosítás, de a pilóták profik voltak, és a klub fennállásnak 12 éve alatt csupán egy balesethez kötődött a nevük.
A Fekete Péntek.
1999-ben egy pontosan meg nem énekelt pénteki éjszakán a Bosozoku banda néhány tagja kihívta versenyezni a Mid Night Club néhány tagját, akik ezt el is fogadták. Ám a verseny tragédiában torkollott. A versenyzők egy sűrűbb forgalmú szakaszhoz értek, ahol az egyik Bosozoku-s elvesztette uralmát a gépe fölött.
A tragédiában két Bosozoku tag és 6 ártatlan civil vesztette életét. A körülmények máig nem tisztázottak, ám az bizonyos, hogy az esetről tudomást véve a Mid Night Club azonnali hatállyal és végleg feloszlatta magát.
Tulajdonképpen ez egy, a tragédia sötét árnyéka ellenére is, nemes és becsületes tett volt. Habár sokan pedzegetik, hogy a Mid Night-nak amúgy sem volt sok hátra mert az ezredforduló környékén eltörölték azt a rendeletet amely a rendőrautók maximális sebességét 180km/h-ban határozta meg(!!), így a 2000 évek elején rengeteg japán utcai banda kerül a rendőrök kezeire, akik elkezdték utolérni őket. A Mid Night Club-nak vége szakadt, de legendájuk tovább él.
Sokaknak ismerően csenghet a MidnightClub című játéksorozat. Igen az a Wangan bandájára építkezik!
A Wangan-sen sztráda fenegyerekei beírták magukat az autós történelembe, ámbár manapság már igencsak kevesen emlékeznek rájuk.
