A film igazi klasszikussá nőtte ki magát. Aki csak egy kicsit is érdeklődik a sci-fi iránt, az már biztos hallott Arthur C. Clarke regényéről vagy még inkább annak filmváltozatáról, Stanley Kubrick rendezésében. Sokan a sci-fi alapkövének tekintik a filmet, én pedig rajongok a témáért, így bele is vágtam a filmbe. Nos, nem épp arra számítottam, amit kaptam.

50 év sok idő. Ennyi év alatt rengeteget változott a világ, sokat fejlődött a technológia, változott az emberek ízlése és ingerküszöbe. A mai filmek nagy része törekszik arra, hogy minél pörgősebb, akciódúsabb és könnyebben érthető legyen. A film ennek a tökéletes ellenkezője. A közel három órás film olyan lassú és vontatott, hogy az a mai filmekhez képest kész kínszenvedés volt. Faterral kezdtük nézni, mivel ő se mai darab, és szereti a régi filmeket, de ő fél óra után feladta. Nem csodálom, hiszen az első fél órában tényleg nem történt az égvilágon semmi. Én persze kitartó típus vagyok, és már csak azért is végignézem.

A film története annyi, hogy az emberiség 2001-re már az űrkorszakát éli. Egy idegen ereklye, a monolit rejtélyes jeleket sugároz, ezért pár űrhajós elindul a jel felkutatására. A hajón található számítógép bekattan, és elkezdi a legénységet likvidálni. Ezzel a 3 mondattal egyébként a film első két óráját elmeséltem. Ez nem vicc. Említettem, hogy a film lassú. Az első közel háromnegyed órában még csak nem is vagyunk az űrben, sőt még a jelenben sem.

A film lassúságát és vontatottságát erősíti, hogy tele van rengeteg olyan jelenettel, ami 1968-ban biztos látványos volt, de mint mondtam egy mai filmhez szokott ember, mint én rendkívül feleslegesnek érezheti. 10-20 percek mennek el azzal, hogy láthatunk egy hajót dokkolni, vagy hogy az egyik űrhajós a gravitáció hiánya miatt körbefutja a kabinját. A cselekmény pedig egyáltalán nem halad. A film eleje is elmegy azzal, hogy láthatjuk, ahogy az ősmajmok okosabbak lesznek, megtanulják az eszközhasználatot és elindulnak a haladás útja felé. Ez a rész szükséges a történet szempontjából, de könyörgöm én nem majmokat akarok nézni 40 percen keresztül, ahol 39 percig csak majomkodnak, majd az utolsó pillanatban megvilágosodnak. Olyan, mintha csak egy sima természetfilmet néznénk, narráció nélkül.

Na jó, azért legyünk egy kicsit pozitívabbak. A film gyönyörű. Gondolom sokat segít a megítélésemen, hogy én valószínűleg valamilyen felújított változatot láttam, de akkor is, a látvány fantasztikus. Az űr kiválóan van megvalósítva, a bolygók, az űrhajók kifogástalanok. Minden speciális effekt, díszlet lenyűgöző. Az előbb említett dokkolásos rész is remekül néz ki, szóval ilyen szempontból egy szavam sincs. Ami mesteri még, az a zene. A klasszikus zenék remek összhangban vannak Ligeti György aláfestéseivel. A zene jól illeszkedik a képvilághoz, és ami még fontosabb, ügyeltek arra is, hogy az űrben ne legyen hang. Ha már cselekmény, meg kell említeni azt a részt, mikor a hajó fedélzeti számítógépe, HAL 9000 és az űrhajósok közti túlélés megkezdődik. Remekül fel van építve az egész, szerintem ez a rész a film legjobbja. És persze az is a film javára írandó, hogy rengeteg sci-finek tűnő technológiát mutatnak meg, aminek egy része már ma megvalósult. Gondolok itt a videóhívásra, vagy épp a tabletre, amit még bizonyítékként is használtak az Apple vs Samsung perben.

De még egy valamire kitérnék. A film végére. Mikor megnéztem, akkor fogalmazódott meg bennem, hogy ez most mégis mi a csuda volt? Oké, láttam már bonyolult filmeket, ahol el volt rejtve a végkifejlet, de itt semmi nem utal arra hogy mégis mi történik. Egyszerűen a befejezés olyan semmilyen/furcsa/zavaros/katyvasz/káosz/WTF volt, hogy utánanéztem mégis mi zajlik ott. Most jön a legjobb, egy csomó kommentet olvastam, és 99%-uk azt írta, hogy el kéne olvasni a könyvet, és érteném. Bocsánat, hogy én úgy nézek meg egyébként bármilyen filmet, hogy előtte nem olvasom el az összes hozzá kapcsolódó irodalmat. Na meg nem pont az lenne egy adaptáció lényege, hogy azok is értsék a filmet, akik életükben nem hallottak az egészről? Ha a filmből kihagyunk kulcsmomentumokat, és a nézőnek még csak nyomokat se adunk, hogy kitalálja, akkor szerintem nem a néző a hibás.

Igazából a 2001: Űrodüsszeia szerintem nem nevezhető teljesen rossz filmnek, még ha elég negatívan is írtam róla. Azt továbbra is fenntartom, hogy túlságosan hosszú, lassú, vontatott. Ha a filmből kivágnánk mindent, ami csak azért van benne, hogy megmutassák mire képes az akkori filmtechnika, akkor nem hiszem, hogy egy óránál hosszabb lenne az egész. A film története érdekes lenne, HAL jelenetei szerintem még ma is igazán élvezhetőek, a végét is úgy kellett volna megcsinálni, hogy a szerencsétlen néző tudja is mi történik éppen. Ahogy a bevezetőben írtam, hosszú idő telt el a film megjelenése óta, én is hozzászoktam a mai pörgős filmekhez, ezért teljesen unalmassá vált eme klasszikus számomra. Nem tudom, hogy akkoriban milyen lehetett, nem is fogom megtudni.

Ti láttátok a filmet? Ha igen, miben nem értünk egyet? 😀

Köszönöm, ha elolvastad!