#4 • 2009.10.13. 13:46 Nekem a SoT-ba tetszettek ez a sok fegyverváltás igaz, hogy sok különbség nemvolt köztük de tetszett. A WW-bene ez a sötét hangulat tetszett a metál zenével a háttérben, na az volt a legjobb. A T2T-ben pedig ezek a lopakodós hátbatámadós jelenetek tetszettek rohattul. | |
| |
#3 • 2009.10.13. 12:43 Nekem az egyik kedvenc játéksorozatom, azon belül is a Warrior Within (2. rész) viszi a prímet. Iví pedig szintén not bad... And she may cry but her tears will dry when I hand her the keys to a shiny new Australia | |
| |
#2 • 2009.10.13. 12:26 Lac írta: Húúúúúú... kedvenc eleme lehet valakinek is a Prince of Persiában? Annyi pozitív dolog volt a sorozatban (új trilógia), hogy felidézni is nehéz.
A Herceg jellemfejlődése példás volt, Farah szintén sokat változott, Shahdee megkaphatja a "best ass ever" díjat, a Homokrém szimplán vagány volt, A Sötét Herceg cinizmusa stílusa meg... leírhatatlanul állati. És persze ott volt még az örök kedvenc, a Dahaka. A játékmenet szintén 20 pont a 10-ből. Az első részben ugyan zavaró volt a harcban, hogy minden egyes ellenséget le kellett szúrni a tőrrel, de a második rész Free Form Fightning System-je mindenért kárpótolt, nem beszélve a harmadik rész Speedkilljeiről, illetve a Sötét Herceg Daggertailjéről. A történet maga volt a megtestesült tökéletesség, a csavarok nem volt kiszámíthatóak, az idővel való játszadozás pedig nagyon nagyot lendített az egész trilógia hangulatán. A PoP széria (újkori) úgy volt tökéletes, ahogyan csak lehetett. Ezt nem lehet újra teremteni. FutuRetrO (Konzol Magazin) | |
| |
#1 • 2009.10.13. 12:08 Húúúúúú... kedvenc eleme lehet valakinek is a Prince of Persiában? Annyi pozitív dolog volt a sorozatban (új trilógia), hogy felidézni is nehéz.
A Herceg jellemfejlődése példás volt, Farah szintén sokat változott, Shahdee megkaphatja a "best ass ever" díjat, a Homokrém szimplán vagány volt, A Sötét Herceg cinizmusa stílusa meg... leírhatatlanul állati. És persze ott volt még az örök kedvenc, a Dahaka. A játékmenet szintén 20 pont a 10-ből. Az első részben ugyan zavaró volt a harcban, hogy minden egyes ellenséget le kellett szúrni a tőrrel, de a második rész Free Form Fightning System-je mindenért kárpótolt, nem beszélve a harmadik rész Speedkilljeiről, illetve a Sötét Herceg Daggertailjéről. A történet maga volt a megtestesült tökéletesség, a csavarok nem volt kiszámíthatóak, az idővel való játszadozás pedig nagyon nagyot lendített az egész trilógia hangulatán. A PoP széria (újkori) úgy volt tökéletes, ahogyan csak lehetett. Ezt nem lehet újra teremteni. And she may cry but her tears will dry when I hand her the keys to a shiny new Australia | |
|
A Game Channel a gaming élet híreiről, a videójátékokról, fejlesztésekről és egyéb érdekességekről számol be Neked. Az XboxSX, a PS5, a Switch és a PC mellett a Vita, a 3DS, a lastgen és mobil hírek is helyet kapnak. Ezen kívül folyamatosan játékteszteket, exkluzív anyagokat, mozifilm kritikákat találsz nálunk!