Az ezzel a legnagyobb baj, hogy ha szeretném hogy a rendszerem friss legyen, akkor vagy megszokom a hozott újdonságokat, vagy egy idő után forrásból fordítgatok magamnak a régi rendszeremhez cuccokat, mert nemsokára megszűnnek a csomagok hozzá. Nekem erre nincsen időm.:( Épp azért tetszett nagyon az Ubuntu, mert modern volt, mindent a kezembe adott, és mégis a megfelelően testre tudtam szabni minden porcikáját. Namármost az új Ubuntu koncepcióra ez nem igaz sajnos. Adtam egy esélyt a sötét oldalnak (Win), két hétben határoztam meg azt az időt, amíg eldöntöm hogy meg tudom-e szokni vagy sem. Meg tudtam. Alaphelyzetben kicsit rondább a gui, mint a 10.10-es pöpecül összerakott Ubuntumon volt, de a 11.04-nél léptékekkel jobb. Mivel fejlesztésre használom a gépem, ezért a stabilitás, a kompatibilitás létfontosságú. Ubuntu egyre butább, a kernelből kiveszik a régebbi kártyák drivereit és nehogy már az egyik régebbi, kétéves laptopom nVidia videókártyáját ne tudja meghajtani 3d-ben. Pedig ez történt.:( Nagyon rossz az irány és nincs arra sajnos időm, hogy megvárjam, az agonizálás végén túlélés lesz-e, vagy halál. Tény, hogy szerintem záros határidőn belül elterjedtebb lesz a Linux, mert populárisabb lesz. Azonban a populárissággal a negatív dolgok is jönni fognak, akkor meg miért ne használnám azt, ami már átesett a gyerekbetegségeken? Ez a Win.