Red Faction: Guerrilla

2010. június 06.
74.0001
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
Dru profilja, adatai
Dru
Kevés embernek adatik meg rövid élete során, hogy eljusson a vörös bolygóra. Még kevesebben tapasztalhatják meg, milyen érzés belélegezni a marsi levegőt, miközben sűrű szakálluk szálaival a marsi szellő játszadozik, katonai bakancsba bujtatott lábfejük pedig a marsi port tapossa. Éjszakánként marsi tücskök zendítenek rá némi békebeli muzsikára, esélytelenként indulva a nagyszámú, marsi propagandát harsogó hangosbemondóval vívott zajkeltő versenyben. Alec Mason egyike a szerencséseknek. Legalábbis így érzi, amikor egy jobb élet reményében hajóra száll, és testvérét követve meg sem áll a Naprendszer 4. planétájáig. Kemény, ám tisztességes munkával tervezi megkeresni mindennapi betevőjét - ám ahogy a hőseposzok kezdődni szoktak - semmi sem alakul tervei szerint.


Az időpont az Úr 2120. esztendeje, a helyszín pedig a Mars nagyrészt terraformált, diktatórikus vállalat által nyomorgatott vidéke. A szituáció tehát közel megegyezik a Red Faction 1-ben tapasztaltakkal. Akkor, közel 50 évvel ezelőtt, egy hős szabadságharcos, Parker vezetésével győzedelmeskedett az ellenállás, és a gaz Ultor vállalat rabláncai lehulltak a kizsákmányolt munkásokról. Minden gyönyörűnek, pihekönnyűnek tűnt, az emberek sütkéreztek a vérrel kivívott szabadság és a beköszöntő jólét sugaraiban. A kánaán azonban nem tartott sokáig. Az Ultor megdöntésében segédkező EDF (Earth Defense Force) hamarosan megvillantotta valódi énjét: "Hú, de gazdag ez a föld ércekben! Mi lenne, ha kicsit ösztönöznénk a lakosságot, hogy termeljen ki nekünk valamennyit, ha már voltunk olyan jóarcok, hogy kirángattuk őket a szolgasorból?" Innen már csak két lépés volt az önkényuralmi rendszer visszaállítása, mellyel természetesen együtt járt a vörös mozgalom, a Red Faction feltámadása is. Amelybe már a harmadik percben kénytelenek vagyunk csatlakozni, mivel Daniel testvérünk áldozatul esik a galád katonaság pukkantóinak, akik legszívesebben minket is ledöntenének lábunkról. Az összecsapást természetesen némi külső segítséggel átvészeljük, innen meg már egyenes utunk van a földalatti szervezet "öngyilkos küldetésekre pont ideális idióta" kitüntetett tisztségéhez.

Red Faction: Guerrilla - 2. kép

Még mielőtt belemelegednénk az igazságtevő jófiú szerepébe, egy pillanatig érdemes eltöprengenünk, hogy miért is erőltetik a játékfejlesztők a tragikus sorsú, marcona tekintetű, ám velejéig nemes szándékok által vezérelt, mellékállásban világmegmentésre specializálódott karaktereket. Alkalomadtán (például a Red Faction: Guerrillában) élvezetesebb lenne kipróbálni a másik oldalt is, felcsapni EDF katonának, kizsigerelni a nyomorult bányászokat, hatalmas bulikat csapni az üvegpalotákban, és vérbe fojtani a lázadásokat. Esetleg, ha nem kívánunk ennyire emberellenes álláspontra helyezkedni, beállni a senkiföldjén kószáló vademberek közé, és minden szembejövő entitást pofán vágni egy husánggal. Minderre remek lehetőséget kínál a tesztalanyunk, ám a ziccert még a gólvonalról is sikerült kihagyni. A három fél adott (Red Faction, EDF, Marauderek - az ő kilétük a sztori egyik legnagyobb dobása), ám a játékosok mégis rá vannak kényszerítve, hogy az abszolút pozitív, fennkölt eszmékért síkra szálló oldalt támogassák - millió+1-edik alkalommal is.


Red Faction: Guerrilla - 3. kép

A játék 6 nagyobb területre osztja fel a bejárható teret, a kampány során pedig mi más is lehetne a célunk, mint meghódítani az összeset. Ez azonban kissé bonyolultabb, mint amilyennek első látásra tűnik. Egyrészt előre megadott küldetéseket kell kötelezően végrehajtanunk, ezek száma változó, 2 és 5 között ingadozik. Másrészt "el kell fogyasztanunk" az EDF (rém)uralmát a körzetek felett. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy adott egy százas nagyságrendű szám, amely azt szimbolizálja, hogy a gonoszok mennyire érzik magukat otthon az adott zónában. Ha ez nullára apad, és sikeresen abszolváljuk az ekkor megnyíló missziót, akkor a mi, azaz az ellenállás kezébe kerül a terület. A rosszfiúk kirugdosását több módszerrel is megejthetjük, segíthetünk a gerillatársainknak különféle mókákban (egy-egy épület megvédése vagy éppen elpusztítása, túszmentés, figyelemelterelés és hasonló, nem túl változatos okosságok alkotják a palettát), esetleg a talajjal tehetünk egyenértékűvé kulcsfontosságú épületeket. A biztos sikerhez általában innen is, onnan is csipegetnünk kell, de a hatalomátvételhez közel sem kell az összes elénk táruló ikont kihúzni a térképről.


Red Faction: Guerrilla - 4. kép

Mindebből remekül látszik, hogy mivel is fogjuk a játékidő tekintélyes részét tölteni: lődözünk, ütünk, vágunk, amputálunk és földdel teszünk egyenlővé mindent. Hiszen ahogy a nagy férfiúk állították vala, a szabadsághoz szétloccsant agyvelőkön keresztül vezet a leggyorsabb út. Vagy nem is volt ilyen mondás? Mindegy, a lényeg úgyis az, hogy egyszerre 4 darab fegyvert vihetünk magunkkal kalandjainkra, amelyikből egyik fixen egy ránézésre 10 kilós kalapács, a másik 3-at pedig csereberélhetjük. Először csak a szokásos pisztoly, shotgun, tapadó bomba ismerősök közül csemegézhetünk, a világbüntető csúzlik később válnak elérhetővé. Hiába azonban a korrekt méretű arzenál, a fun-faktort egyértelműen a Red Faction jelképeként is szolgáló kalapács szállítja, elsősorban annak köszönhetően, hogy Alec bármit szét tud vele verni. Hangsúlyozom, BÁRMIT. Legyen az egy sörösüveg, vagy egy 20 emeletes, vasbeton tartóelemekből épített szálloda, pár suhintás, és máris mehetünk turkálni a romok közé.

Igen, turkálni, ami egy fokkal jobb, mint bizonyos népcsoportok körében bevett szokásként élő kukázás, ám hasonló tőről fakad. Amiért akaratunk ellenére erre vagyunk kényszerítve, az nem más, mint a készítők leleményes ötlete, hogy gyűjtsünk fémhulladékot, mert az jó és környezetbarát. Bár nem egy zöld mozgalomnak dolgozunk, a környezettudatosságot pedig hírből sem ismerjük, mégis muszáj lesz kiráncigálnunk a romok alól a fémdarabokat, ugyanis ezek biztosítják a lehetőséget puskáink upgrade-elésére, az újabb, nagyobb, erősebb fegyók használatba vételére. A folyamatos fejlesztésre pedig szükségünk van, ugyanis az EDF nem paradicsommal dobálózik, de még csak nem is játékkatonákat zavar a kereszttűzbe. A kihívás fenntartása érdekében egyre több és több egyenmaszkos katonát vetnek be ellenünk, akik először csak könnyűpáncélzatú járőrkocsikkal izmoznak, majd szépen lassan megjelennek a helikopterek, a harckocsik, a nagyot durranó, villámszóró telepített ütegek és a hadiipar hasonló remekei. Ahhoz pedig, hogy mindez két szempillantás alatt a nyakunkba zúduljon, nem kell mást tennünk, mint rákacsintanunk egy gyalogos katonára, aki meleg közeledésünket nem úgy fogja fogadni, ahogy megálmodtuk.

Red Faction: Guerrilla - 5. kép

A Red Faction: Guerrilla tehát nem lett egy túlontúl könnyű alkotás, sőt, eseteiben kellemetlenül nehézzé, már-már frusztrálóvá képes válni. Ez egyrészt örvendetes a mai felhígult mezőnyben, ahol a játékkészítők szent célja az, hogy egy félkarú 6 éves is képes legyen csukott szemmel végigmasírozni a pályákon, másrészt azonban az úgy mégsem megy, hogy 13-szor kell nekimennünk egy rohadtul érdektelen küldetésnek, hogy nekünk tetsző felirat jelenjen meg a végén. Az ellenség rendszeresen nulla perc alatt húzza elő a semmiből az erősítést, akiket mire eliminálunk, befut a következő két elit alakulat. Éppen ezért általában a szégyen a futás, de hasznos alapelvet alkalmazzuk, amely ugyan nem illik bele egy hős szabadságharcos imidzsébe, de még mindig jobb, mint a 'loading' feliratot bámulni.


Red Faction: Guerrilla - 6. kép

Túlélési esélyünket növeli a fedezékrendszer, amit a Gears of War óta minden egyes TPS-be kötelező beépíteni, így itt sem maradhatott ki. Szót sem érdemes rá vesztegetni, ugyanúgy működik, mint bárhol máshol, ám mivel az elszórt objektumok erősen deformálódnak, a rosszfiúk pedig a szélrózsa minden irányából közelíthetnek, ezért jóval kevesebbszer tudjuk effektíven használni, mint más akciójátékokban. Szintén mellettünk szól a Red Faction vasökle. Mivel egy szervezet tagjának számítunk, és a szervezetek ritkán állnak egy emberből, ezért harcainkat sok esetben társak oldalán vívjuk. Ez azonban sajnos nem úgy működik, hogy "nah, fel kéne robbantani a városházát, menjünk 10-en", hanem mi egyedül szépen odabattyogunk, elkezdjük a mulatságot, amire a környéken sertepertélő ellenállók előrántják a géppityut a farzsebből, és igyekeznek besegíteni. Inkább kevesebb, mint több sikerrel, ugyanis a vezérlő algoritmusuk egyszerű, akár a faék: lőnek ezerrel és halnak (ezerrel). Cserébe EDF-ék mesterséges intelligenciája sem tündököl, a fedezékek véletlenszerű használata mellett általában a lehető legrövidebb úton, bármilyen összhang nélkül próbálnak agyonlőni minket. A létszámuk azonban kárpótolja agyi működésük hiányosságait.


Red Faction: Guerrilla - 7. kép

A fejlesztőcsapat, a Volition emberei elkövették azt a hibát, hogy a szilveszteri buli alkoholos delíriumában hallgattak a zöld tündérre, aki azzal ámította őket, tudnak kiemelkedő sandbox stílusú játékot alkotni. A szomorú igazság azonban az, hogy nem, nem tudnak. Ez kiderült már a Saints Row 1-nél, majd a nehezebb felfogásúak kedvéért megerősítette a Saints Row 2 esete is. Erre a legények nekiállnak sandboxosítani az alapvetően lineáris felépítésű FPS-nek indult Red Factiont is. Mi is ennek a pontos kifejezése a divatos internetes szlengben? Facepalm? Persze jól is elsülhetett volna a dolog, ráadásul a részleteiben már bemutatott játékmenet koncepciója igényli is ezt a megvalósítást, de ez nem úgy működik, hogy fogják mondjuk a GTA 4-et, ráhúznak egy marsi díszletet, kiszednek belőle egy nagycsomó lehetőséget, majd ezt az egészet nyakon löttyintik teljes mértékben rombolható tereptárgyakkal. Kell a változatos környezet, az ötletes mellékküldetések, a remekül felépített karakterek, egyszóval kell valami, ami hajtja előre a játékost, ami érdekessé, érdekfeszítővé teszi számára a produktumot. És ez az a pont, talán a leglényegesebb az összes közül, ahol jelen teszt alanya a legnagyobbat hasalt.

A Red Faction: Guerrilla ugyanis körülbelül 20 percig érdekes. Ennyi idő kell ahhoz, hogy atomjaira verjük az első szembejövő épületcsokrot, megcsapjon az "ez igen, ezek tényleg komolyan gondolták, hogy ebben az alkotásban mindent a földdel lehet egyenlővé tenni" érzés, majd némi banális átvezető után teljes jogú ellenállóként érjük meg a reggelt. Az új nap új érzést, az unalmat hozza be a képbe. Van valami se íze, se bűze sztori, ami néha-néha előkacsingat a háttérből, élettelen táj, csont ugyanolyan házak mindenfelé, fegyverrel hadonászó klónkatonák, elgondolás nélkül tébláboló honpolgárok, semmi újat nem mutató, mégis kötelező mellékküldetések. Jah, igen, és még van az agyonreklámozott zúzda, ami valóban ott van azon a bizonyos szeren, ám az első menet után nem képes újra elcsavarni a fejünket. Összességében azért nem lehetünk elégedetlenek, hiszen a sandbox játékstílus bombázott már olyan gyöngyszemekkel is, amelyek szavatossága még ezt a 20 percet sem érte el (khm, Assassin's Creed, valaki?).

Red Faction: Guerrilla - 8. kép

De hogy ne csak fanyalgásból álljon a cikk, evezzünk gyorsan a remekül kimunkált alkotóelemekhez. Ilyenek a járművek, amelyek kellően szép számban, kellően változatos formában képviseltetik magukat. Akadnak a földi rokonaikra erősen hasonló kinézetűek, de teljesen futurisztikusak is. Kicsik, nagyok, lassúak, gyorsak, tűzerővel rendelkezőek és civileket szállítóak teszik teljessé a palettát. Irányításuk néhány pillanat alatt kézre áll, aki próbálkozott korábban a GTA 4-gyel, annak kevesebb idő alatt is, hiszen egy az egyben az ott látható megoldást ültették be a Guerrillába is. Külön meg kell emlékezni a kétlábú munkagépekről, amelyek szakasztott másai az Aliens filmben használt sárgaságnak, amellyel Ripley a végén jól elfenekelte a királynőt. Ha savas idegeneket nem is trancsírozhatunk velük, az elnyomó karhatalom ellen bevethetjük ezeket, és határozottan érdemes is bepattannunk a vezetőfülkéjükbe, hiszen elképesztő pusztításra képesek.

Ha már a pusztításnál járunk (ismét), akkor éppen itt az ideje egy újabb dicséretet elmormolni. A fejlesztők ebben a tekintetben egyáltalán nem túloztak, minden objektumot, ami nem a domborzat szerves része, keményen bántalmazhatunk. Sajnos a hegyeket nem lehet eltüntetni, sem a felszínbe kilométeres krátereket robbantani, de ezek nélkül is bőven nyílik lehetőségünk vandálkodásra. Azt nem merem állítani, hogy az épületek pont úgy esnek szét, ahogyan a valóságban, ráadásul a gravitáció is művel furcsa dolgokat (szinte már minden tartóoszlopot kivertünk, mégis áll a ház), még úgy is, hogy belekalkuláljuk a marsi viszonyokat. Ezeket az apró hibákat azonban semmissé teszi a kötöttségek nélküli rombolás felhőtlen öröme, amelynek fájó hátránya, hogy csupán rövid ideig hat. Percek alatt megunjuk a dolgot, amelyben valószínűleg az is szerepet játszik, hogy az elénk kerülő tereptárgyak nem túl változatosak.

Red Faction: Guerrilla - 9. kép

A Geo-Mod 2.0 tehát szép munkát végzett a formálható tájképen, nézzük, hogy az általános látványvilágot mennyire képes vonzóvá varázsolni. Technikailag egyáltalán nem kell szégyenkeznie a motornak, bőven megállja a helyét, a divatos feature-ökből jónéhányat támogat. Ám a stílusával már komolyabb bajok vannak, ami főként a választott helyszínnek köszönhető, ugyanis a grafika pont olyan, mint az általa ábrázolt Mars: egyhangú, szürke, semmilyen. Persze, ha a másik oldalról nézzük, akkor ezt pozitívumként is fel lehet fogni, hiszen a földi életkörülmények (levegő, néhány lengedező fűszál) ellenére a vörös bolygó mégis csak egy nagy darab szikla, minden csicsa nélküli, masszív építményekkel, amelyek funkciójukat remekül ellátják, de művészeti díj elnyerésére esélytelenek. Pont olyanok, mint amilyenek a valóságban is lennének, ám a Red Faction nem a valóság, így még egy-két, az összhatást nem rontó kreatív ötlet bőven elfért volna.

A hanghatások annyira semmilyenek, hogy gyakran észre sem vesszük, hogy léteznek. Egyensugarú akciójáték-hangok tucatjaival bombázzák füleinket, kezdve a lövésektől a robbanásokig. A szereplők szinkronja sem hagy komolyabb emléket maga után, a zene meg oly ritkán csendül fel, ráadásul annyira hatástalanul, hogy csak több órányi játék után döbbentünk rá elképedve, hogy nem felejtették ki az alkotásból.


Red Faction: Guerrilla - 10. kép

A konklúzió levonása előtt még muszáj kitérnünk a bónusz missziókra, amelyek a főmenüből érhetőek el, és pont azt a szakadékot próbálják betölteni, amelyre még a cikk elején felhívtam a figyelmet: lehetővé teszi egy másik frakcióban való kalandozást. A Marauderek közé sorolnak be, egy, a kampány során megismert karakter bőrébe bújhatunk (sajnos ezzel le is lövi a történet egyik nagy fordulatát), aki spéci szerszámokkal mókázhat, spéci járgányokat vezethet. Különösebb izgalmakat nem nyújtanak ezek a küldetések, ám az amúgy is tekintélyes hosszúságú játékidőt tovább nyújtják.

Az eddigi hiányosságok szerencsére nem bukkannak elő a multiplayer esetén, amely meglepően energikusra és élvezetesre sikeredett. A játékmódok visszaköszönnek a többi akciójátékból, ám a szokásos deathmatch, területvédelem és társaik új mélységgel gazdagodnak a rombolhatóságnak és az ötletes tárgyaknak köszönhetően. Mivel bármit szétverhetünk, ezért bármerről nyithatunk alternatív útvonalat a célhoz, ami a védekezést nehezíti, ám egyben szépíti is, a csupán online használható fegyver, amely képes javítani az épületeket, pedig a támadó félnek okoz kellemetlen perceket. Emellett számos karakter közül válogathatunk, statisztikák tucatjai özönlenek a nyakunkba, XP-t gyűjthetünk, ranglistákat böngészhetünk és spectator módban szellemeskedhetünk. Kár, hogy az egyjátékos opciók nem szerepeltek ilyen fényesen.


Red Faction: Guerrilla - 11. kép

Aki végigböngészte a fenti sok ezer betűt, bizonyára már magától is levonta a következtetést: a Red Faction: Guerrilla messze áll a tökéletestől. Hiába az ígéretes alapfelállás, ha azt nem voltak képesek megtölteni igazi tartalommal, amelynek hiányában a játék botrányosan kevés idő alatt érdektelenné, unalmassá válik. A kampány megfelelően hosszú, kedv híján feleslegesen, a bejárható terület hatalmas, de minek, ha nagyrészt üres. Az eszement rombolás adja az ívet rendesen, de hamar elveszti a varázsát. A multiplayerben van kraft, a maradék meg gőzkieresztőnek, üres negyedórákra megfelelhetne, ha nem lennének erre a célra sokkal jobb termékek. A Metro 2033 mellé ingyen adják, annyit pont megér.
Vedd meg most és játssz vele már holnap!

Ez a játék egyelőre nem kapható a Play 24/7 kínálatában.Klikk ide több ezer másik játékért!

14 hozzászólás

Shade

9 éve, 6 hónapja és 17 napja

jezzahun írta:
ez a legjobb red faction gém ami megjelent!
Ez minimum 7,5 vagy 8 pontot megért volna..
szerintem elég gáz, de a szabadság kárpótol, sokat lehet hülyülni.

válasz erre

jezzahun

9 éve, 6 hónapja és 17 napja

ez a legjobb red faction gém ami megjelent!
Ez minimum 7,5 vagy 8 pontot megért volna..

válasz erre

Shadow

11 éve, 2 hónapja

hát hogyha nekem lenne egy jo gépem amin elfutna ez a játék én tuti nem unatkoznék egéssz nap

válasz erre

Peter33

11 éve, 2 hónapja és 5 napja

Magyon szeretem ezt a játékot a kedvenceim közé tartozik.

válasz erre

Shade

11 éve, 2 hónapja és 6 napja

Nekem nemrég volt alkalmam kipróbálni és az volt az első 10perc után a mondatom, hogy "miez a f0s?" Aztán hagytam a fenébe, csak hülyültem benne.

válasz erre

Hori a (hun)

11 éve, 2 hónapja és 7 napja

marco írta:
Egyébkén de. Több minden figyelembe van véve, még az ár is.
Akkor lehet hogy mégsem vagy te olyan rossz matekos

válasz erre

marco

11 éve, 2 hónapja és 7 napja

Hori a (hun) írta:
Nekem legelőször feltűnt amikor megnéztem de csak 3 nézésre írtam el, mert gondoltam a multi annyira feldobja de nem hiszem
Egyébkén de. Több minden figyelembe van véve, még az ár is.

válasz erre

Hori a (hun)

11 éve, 2 hónapja és 7 napja

marco írta:
Mondjuk jah, annak 6-nak kéne lennie mi? Gyerekek, a százalékszámításom nem az igazi!
Nekem legelőször feltűnt amikor megnéztem de csak 3 nézésre írtam el, mert gondoltam a multi annyira feldobja de nem hiszem

válasz erre

marco

11 éve, 2 hónapja és 7 napja

Mondjuk jah, annak 6-nak kéne lennie mi? Gyerekek, a százalékszámításom nem az igazi!

válasz erre

Lac

11 éve, 2 hónapja és 7 napja

Hori a (hun) írta:
Csak azt nem értem, hogy két db 5-ös osztályzat és 2 db 7-es osztályzatból lett összesen egy 6.5-ös. A multiplayerje hozta fel?
Lehet Marco sosem volt jó matekból...

Egyébként a Red Faction 1-et szerettem, anno egy újság mellé adták ajándékba, s emlékszem, haverommal baromi sokat nyomtuk. Meg volt a feelingje, bár lehet, hogy már nem állná meg a helyét (az én szememben sem).

válasz erre

Hori a (hun)

11 éve, 2 hónapja és 7 napja

Csak azt nem értem, hogy két db 5-ös osztályzat és 2 db 7-es osztályzatból lett összesen egy 6.5-ös. A multiplayerje hozta fel?

válasz erre

Hori a (hun)

11 éve, 2 hónapja és 7 napja

Én nem olvastam el a leírást, csak videókat láttam róla és az értékelés alapján nem fogok vele játszani. Mondjuk egy Red Faction résszel sem játszottam még.

válasz erre
12a(z) 2 -ből
Red Faction: Guerrilla
9.290 Ft-tól
kövesd a játékot!
legutóbbi hozzászólások
 

Itt is rontjuk a levegőt

WickedSick profiljamarco profiljaGargameth profilja