King Arthur

2011. március 04.
77.4061
Advertisement
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
Maniac profilja, adatai
Maniac
Bár már a hazai fejlesztésű King Arthur megjelenésekor is terveztünk egy játéktesztet írni a Neocore Games nemzetközileg is elismert alkotásáról, akkor sajnos különböző - elsősorban technikai - problémák miatt ez nem valósult meg. Mivel azonban a fejlesztők kiadójával, avagy a svéd Paradox Interactive csapatával a GameChannel Online kapcsolata még szorosabbra fűződött az utóbbi hónapokban, ezért úgy döntöttünk, hogy utólag pótoljuk ezen hiányosságunkat, egyrészt, mert tervben van a játékhoz eleddig megjelent két kiegészítő tesztje, másrészt pedig mert a King Arthurt a hónapok múltán is egy kiváló alkotásként definiálhatjuk. Mielőtt azonban belecsapnánk véleményünk ismertetésébe, nem árt leszögeznünk, hogy az alábbi teszt egy rövidke iromány lesz, egy részről, mert a játék nem aktuális, más részről pedig, mert aki kíváncsi volt rá, az vagy beszerezte - korrekt áron, magyarul kapható kis hazánkban -, vagy már eldöntötte, hogy be fogja szerezni, így az alábbi néhány bekezdés maximum csak megerősítheti a kedves olvasót abban, hogy igen, a King Arthur bizony egy kiválóan sikerült videojáték lett. Lássuk, hogy miért!

/>
King Arthur - 2. kép

Minden jól sikerült alkotás mögött a legtöbb esetben ott egy kiváló koncepció, illetve egy történet, ami természetesen a King Arthur esetében sem hiányzik. Nem kell nagy angoltudás ahhoz, hogy rájöjjünk, itt a legendás Artúr királyról, és a Kerekasztal Lovagjairól lesz szó, sőt mi több, az uralkodót egyenesen mi játsszuk majd, irányítván a hozzánk csapódott lovagokat, akik seregeikkel azért fognak küzdeni, hogy megsegítsék célunkat, avagy újra egyesítsék Britanniát, kiűzzék a felkelőket és döntsenek arról, hogy az ország a kereszténység vagy az óhit mellett bont zászlót. Utunk során megelevenedik előttünk az egész Artúr király mondakör, mágiával, kőbe szorult karddal, természetfeletti lényekkel, és számtalan ütközettel a fedélzeten. A játék maga alapesetben egy stratégia, amelynek körökre osztott és valós idejű változatával is találkozni fogunk, de nem kevés szerepjátékos elem is bekerült a felhozatalba, sőt mi több, egynémely kaland alatt a klasszikus, lapozgatós fantasy könyvek hangulatát idéző szisztéma is előkerült, ami egy olyan játékosnak, mint én, aki ilyen könyveken nevelkedett fel, maga volt a megtestesült Mennyország.

King Arthur - 3. kép

Mivel legalább három játékstílus ötvöződik a King Arthur-ban, érdemes tisztázni, hogy melyikkel, mikor találkozunk. A játékot betöltve alapesetben körökre osztva zajlik minden. Látjuk magunk előtt Britannia térképét, a meghódításra váró területeket, városokat, épületeket, és egyebeket. Mivel itt körökre osztott a játékmenet - pontosabban évszakokra -, nem mehetünk el oda, ahova csak kedvünk tartja, az "addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér" elvet követve ugyanis csak annyit mehetünk, amennyit a program, pontosabban a mozgáspontok engednek. Fejlesztésekkel nyilván ezt később befolyásolhatjuk, de ez már a szerepjátékos rész. Előbb lássuk a valós idejű stratégiai részt, lévén bár a nagy térképen évszakokra osztva mászkálunk fel és alá, ha megtámadunk egy ellenséges sereget, vagy esetleg ők támadnak meg minket, és nem bízzuk magunkat a teljesen használhatatlan automatikus csatára, netán az "engem senki se nevezzen nyuszinak" alapon kitalált visszavonulás sem túl szimpatikus opció, akkor nincs más hátra, mint előre, harcra fel, győzni kell, indul a valós idejű háború.

King Arthur - 4. kép

A csaták előtti kötelezően hosszú töltőképernyő bámulását követően rögtön egy óriási területen találjuk magunkat, teljesen három dimenziós környezetben, számtalan egységgel az irányításunk alatt, akik nem azért vannak ott, hogy békés teadélutánt tartsanak, hanem éppen ellenkezőleg, azért, hogy megvívjanak az ellenséggel. Ebben a részben túl sok újdonság nem lesz, alapjaiban a megszokott valós idejű stratégiákból táplálkozik ez a rész, kivéve az elfoglalható pontokat, és a hősök különleges képességeit. Az elfoglalható pontok - falu, mágikus helyek, egyebek - ugyanis különböző bónuszokat adhatnak a seregnek, de ha sikerül például irányításunk alatt tartanunk az összes ilyent, akkor győzhetünk akár minimális veszteségekkel is, ellenben ha az ellenfél birtokolja a több ilyen pontot, akkor akár fordítva is elsülhet a dolog, a harcok végkimenetelét ugyanis alapesetben a morál dönti el, ami ha lenullázódik - például az ilyen pontok elvesztésével -, akkor buktuk az ütközetet, és a következmény akár az is lehet, hogy lovagunkat bebörtönözi az ellenség, ahonnan mi csak kemény pénzekért szabadíthatjuk ki.

King Arthur - 5. kép

Hogy ezt elkerüljük, mindent tegyünk meg a csatamezőn, ahol hőseink - és itt már belenyúlunk a szerepjátékos elemekbe is -, különleges képességekkel riogathatják az ellenfeleket. Ezek a legtöbb esetben varázslatok, amelyek pozitívan befolyásolják saját, és negatívan az ellenfél egységeit. Lovagjaink speciális képességeit erősíthetjük a szintlépésekkor, hű alattvalóink ugyanis katonáikkal együtt képesek magasabb szintekre jutni. Ha ez megtörtént, a tél évszakában tudjuk majd elosztani a tapasztalati pontokat, így erősebb harcossá, de akár jobb vezetővé is tehetjük hőseinket. A King Arthur egyébiránt annyira részletes, hogy minden egyes opcióját lehetetlenség volna felsorolni, hiszen a fejlesztők nem sajnálták az időt arra sem, hogy a katonai alakulatok fejlődését is mi határozzuk meg, sőt - a teljesség igénye nélkül - olyan apróságokról is mi dönthetünk majd, minthogy az elfogott vezetőkkel mi legyen a tömlöcben, hogy melyik hűbérbirtokot melyik lovagunknak adjuk, de hozhatunk törvényeket, sőt, fejleszthetjük városerődeinket és hűbérbirtokainkat is, amelyek mind-mind hatással lesznek a játék menetére.

#tv#

A King Arthur-ban egyébiránt nem csak számtalan lehetőségünk lesz, hanem rengeteg feladatunk is. A főküldetések és a mellékküldetések itt a legtöbbször annyira összefonódnak, hogy szinte lehetetlen megkülönböztetni őket egymástól, de nem is nagyon kell, hiszen a feladatok érdekesek, és a legtöbb esetben azt is eldönthetjük, hogy ésszel, pénzzel vagy erővel végezzük el a kihívást. A játék világa ugyanis olyannyira élő, lélegző és összetett egész, hogy szinte nincs olyan opció, amit ne tudnánk mi magunk megszabni, kezdve attól, hogy melyik küldetést végezzük el, melyik az a feladat, amelyikhez egyáltalán nem fogunk nyúlni, mikor, milyen tartományban, mekkora sereget toborozunk, és a többi. Lesznek olyan kihívások például, amelyekkel feleségeket, újabb lovagokat, ereklyéket - fontosak, bánjunk velük ésszel -, egy nagy rakás pénzt, vagy csak egyszerűen újfent békét teremthetünk birodalmunkban. Ha elfogadtok egy tanácsot, az olyan mellékküldetéseket, amelyek nem feltétlenül csatával végződnek - jelezni fogja a program -, mindenképpen végezzétek el, mert egy kis ráfordítással szinte csak nyerhetünk velük.

King Arthur - 6. kép

Külön kiemelném a feladatok között a kalandokat, amelyek - ahogyan fentebb már említettem -, a valamikori lapozgatós fantasy könyvecskékhez hasonlítanak. Az adott kaland során számtalan módon befejezhetjük a történetet, harccal, békével, diplomáciával, nyereséggel, veszteséggel. Szó szerint kutattam az ilyenfajta lehetőségeket a King Arthur-ban, amelyek visszahozták gyermekkorom legszebb nyári napjait, amikor hetekig elvoltam egy-egy ilyen könyvvel, és önfeledten lapozgattam oda-vissza, százszor és ezerszer átélve ugyanazt a kalandot. Ez volt számomra a játék egyértelmű csúcspontja, ahol azt mondtam, nem bántam meg, hogy belecsaptam a tesztelésbe. Bár igaz ami igaz, bosszúságot is okozott a késztermék. Vagy én lettem ugyanis puhány az utóbbi években, vagy csak az illetékesek rontottak el valamit, de a mesterséges intelligencia, elsősorban az ellenfelekéről beszélek most, brutálisan erősre sikeredett, aminek köszönhetően egyes helyeken már szinte játszhatatlan a King Arthur.

King Arthur - 7. kép

Férfiasan bevallom ugyanis, hogy régen volt már olyan játék a gépemen, amelyben annyit mentettem volna, mint itt. Ergo minden fontosabb döntés és körváltás előtt a mentés opció felé nyúltam, mert egyetlen rossz mozdulat, egyetlen észre nem vett diplomáciai felajánlás, és máris lőttek egy erős csapatunknak, esetleg egy kulcsfontosságú birtokunknak. Ez a brutális nehézség így leírva talán nem hangzik olyan vészesen, de majd ha ti is odáig juttok, hogy Britannia egyesítéséhez már csak karnyújtásnyira vagytok, és hiába vannak bivalyerős seregeitek, az ellenfél akkor is csal, méghozzá pofátlan módon - értsd, elfoglalt várból is egységeket termel, és a többi -, akkor egy kicsit eleged lesz a szélmalomharcból, és ha nem vagy elég kitartó, nem fogsz eljutni az amúgy szerintem egy kicsit langyosra sikerült fináléig. Mindemellett egyébiránt más negatívumot nem tudnék felhozni a King Arthur-ral kapcsolatban, nyilván lehetett volna szebb, és a többi, de a célnak mind a küllem, mind a hangok - angolul és magyarul is teszteltem, szerintem jól sikerült mindkét változat - megfelel.

King Arthur - 8. kép

Így végül azonban engedjetek meg egy kis észrevételt, ami már évek óta érik bennem, ha a hazai fejlesztőcsapatok játékait értékelem magamban. Az rendben van, hogy az Artúr király mondakör szerte a világon ismert, azt is elfogadom, hogy a magyar történelem, és a mitológia sajnos nagyon kevés embert érdekelne a világon - hiszen mit várunk akkor, ha kis hazánkban is gyakran fals históriát tanítanak az érdektelen ifjúságnak -, de ha már egyszer van egy ilyen komoly hazai brigádunk, mint a Neocore Games, akkor már igazán elgondolkodhatnának azon, hogy a magyar mondákból, kis hazánk történelméből is készítenek videojátékot, hiszen legalább olyan szép és összetett történetekkel rendelkezik a magyar történelem és mitológiai világ, mint az angol. Ez az egyetlen szívfájdalmam most, úgy, hogy tudom, már készülődik a King Arthur második epizódja, amely így az első rész ismeretében természetesen kötelező vétel lesz, hiszen egy nagyon sok tekintetben kiválóan sikerült, nagyon sok háttéranyaggal és izgalmas játékmenettel felvértezett stratégiát kaptunk a név alatt, amire büszke vagyok, hogy magyar kezek készítették.
King Arthur megjelenésekor is terveztünk egy játéktesztet írni a Neocore Games nemzetközileg is elismert alkotásáról, akkor sajnos különböző - elsősorban technikai - problémák miatt ez nem valósult meg. Mivel azonban a fejlesztők kiadójával, avagy a svéd Paradox Interactive csapatával a GameChannel Online kapcsolata még szorosabbra fűződött az utóbbi hónapokban, ezért úgy döntöttünk, hogy utólag pótoljuk ezen hiányosságunkat, egyrészt, mert tervben van a játékhoz eleddig megjelent két kiegészítő tesztje, másrészt pedig mert a King Arthurt a hónapok múltán is egy kiváló alkotásként definiálhatjuk. Mielőtt azonban belecsapnánk véleményünk ismertetésébe, nem árt leszögeznünk, hogy az alábbi teszt egy rövidke iromány lesz, egy részről, mert a játék nem aktuális, más részről pedig, mert aki kíváncsi volt rá, az vagy beszerezte - korrekt áron, magyarul kapható kis hazánkban -, vagy már eldöntötte, hogy be fogja szerezni, így az alábbi néhány bekezdés maximum csak megerősítheti a kedves olvasót abban, hogy igen, a King Arthur bizony egy kiválóan sikerült videojáték lett. Lássuk, hogy miért! '>
4 hozzászólás

BDSAeron

13 éve, 4 hónapja és 12 napja

addig amíg el nem kezdett csalni a játék, addig nagyon tetszett. De áh... olyan 100%os NPC kereszteshadsereg tűnik fel évente amit hosszútávon nem lehet kibírni. Pedig már majdnem meg volt egész Anglia :'(

válasz erre

Vendég

14 éve, 2 hónapja és 12 napja

Nagyon jó ötlet, hogy utólag elővettétek! Király teszt, király játék!

válasz erre

Vendég

14 éve, 2 hónapja és 13 napja

Másodikról mikor lesz teszt?

válasz erre

Vendég

14 éve, 2 hónapja és 13 napja

Ez még most is nagyon komoly game!

válasz erre
King Arthur
3.990 Ft-tól
kövesd a játékot!
 
legutóbbi hozzászólások
 
marco profiljarDAVE profilja